Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Elme kontra Szív

imagesCAUXKTY4.jpg

A szív nem válogat. Nem nézi, hogy szeretete “tárgya” milyen nemű, milyen etnikumú, milyen korú, milyen társadalmi egzisztenciájú vagy milyen elkötelezettségben éli mindennapjait. A szív nem figyel a társadalom elvárásaira, csak önmaga vágyait hajtja. A szív csak szeretni akar, míg az elme számol a kockázatokkal is. Egyes választások nagyon sok harccal és lemondással járnak, s ezért az elme dönt a szív helyett. Hogy mennyire érte meg, hogy mit hagyott ki, hogy jó döntés volt-e vagy rossz, az csak hosszú évekkel később szokott kiderülni. Az elme csupán bizonyos alapelveket követ, melyeket mindig egy adott társadalmi közeg határoz meg.

Hogy mik ezek? Nos, a követezők. Azonos bőrszínű az azonos bőrszínűvel, férfi a nővel, azonos egzisztenciájú az azonos (vagy hasonló) egzisztenciájúval, azonos korosztály a vele hasonló vagy megegyező korosztállyal, független a függetlennel és sokáig lehetne még sorolni. Így megy ez már hosszú évszázadok óta. Olykor persze vannak kivételek, de a többség inkább nem megy bele komolyabb csatákba a társadalmi elvárásokkal szembe. Hajlamosak vagyunk lemondani dolgokról, személyekről, ha túl nagynak tűnik az áldozat, amit hoznunk kellene értük. Hajlamosak vagyunk belenyugodni egy látszólag stabilabb, de lelkileg nem annyira felemelő életbe, csak azért, hogy ne kelljen küzdenünk. A szívünket elcsitítjuk és testünket vetjük bele az élet élvezetibe. A játékból eközben kimarad a lélek. Előítéleteink határozzák meg életünk. Nehezen érthető, ha a szőke törékeny lány egy fekete bőrű, zömök fiúba lesz szerelmes. Nehezen fogadható el, ha egy fiatal fiú beleszeret egy nála húsz évvel idősebb nőbe. Nehezen tolerálható, ha két férfi, kéz a kézben, ne adj Isten csókolózva látható az utcán. Minden, ami nem megszokott közmegbotránkoztatást kelt. Elfogadhatatlannak vélünk dolgokat, mert nem értjük. Sokan képmutató módon saját mélyre ásott vágyaik miatt ítélkeznek mások felett. Amire ők nem voltak egykor képesek, mások megtették helyettük, és ez a felismerés olyannyira sokkolja őket, hogy végül egész lényük gyűlölködővé lényegül. Nehéz belátni, ha tévedtünk. S olykor egy egész élet leélése kell ahhoz, hogy rájöjjünk az a döntés, amit egykor meghoztunk, végül a boldogtalanság felé vezető útra vitt bennünket. Keserűség, düh, magány, a megannyi frusztráló érzés végül felszínre kerül. Aztán jön egy másik generáció, aki megmutatja ezt vagy azt tenni mégis lehet, és szabadon meghozott döntéseikért kirekesztik őket. Bátorságukat, érzelmeik nyílt felvállalását megbélyegzéssel és bizonyos fokú elhatárolódással “hálálja” meg a köz. A felháborodott személyek nagyobb részét képezik azok, akik eleve képtelenek feldogozni azt, hogy létezhet szerelem két teljesen különböző etnikumú vagy korosztályú ember közt. Nem értésük, korlátozott elképzelésük az életről, szintén a merev elutasításba torkollik. Hiszen annyi hal van a folyóban! Miért kellene pont ez, annak az embernek? Nem értik, ugyanakkor nem is láthatják, mi lakozik egy másik emberi szívben. Talán önnön szívük vágyát sem ismerik olyan jól. A társadalom egyértelműen annyit fogad be, amennyit belelát egy adott helyzetbe, azaz amennyire érzelmi intelligenciája képes. Ha egy fiatal lány idősebb férfival van együtt, az vagy apakomplexusos, vagy csak pénzéhes. A képlet egyszerűsítve! Még véletlenül se merül fel senkiben sem, hogy tényleg szíve vezette a lányt, mikor a másikat választotta társnak. A fiú is csak azért van fiúval, mert pusztán beteg. Nem lehet normális dolog, hogy egy másik fiút szeret. A sort sokáig lehetne folytatni azzal, hogy ki milyen előítéletet táplál másokkal szemben.

 Kevesen gondolnak bele abba, hogy bizony ezek az emberek, akik bátran felvállalták a világ előtt valamilyen fokú másságukat, mindent egy lapra tettek fel. Hiszen mindannyian ismerik a társadalom egyszerűsített elképzelését, az emberi létről és szerelemről. Ők kockáztattak, mert hitték, hogy szívük hangját fontos figyelembe venni. Amikor vállalták szerelmüket, vállalták azt is, hogy egyesek majd megbélyegzik őket. Tudták nem lesz könnyű menet. Ám tudták azt is, ha nem próbálják meg, végül majd ők is a gyűlölködök sorában fogják végezni. Esélyeket latolgatni a szerelem szárba szökkenése idején, pedig nem nagyon szokás. Csak belevág az ember, mert a szívét követi. Lehet, hogy hamar vége lesz a kapcsolatnak. Lehet, hogy nem élik túl a nehezebb napokat. Ám lehet az is, hogy egy életre szóló szerelmi szövetségesre találnak. Hogy közben a társadalomtól mit kapnak? Természetesen hideget, meleget egyaránt. Ám, ha a kapcsolat tartósnak bizonyul, végül nem tud senki semmi mást tenni, minthogy egész egyszerűen elfogadja a “lehetetlent”. Lassan beépül a mindennapokba a „furcsa páros” jelenléte és egy lépéssel közelebb kerülünk a tolerancia lényegi értelméhez.

Helló Világ!

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!