Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Elengedés a gyakorlatban

Hogyan kell elengedni valamit vagy valakit, ami, és aki nem szolgálja lelki és testi egészségünket? Honnan tudjuk, egyáltalán, hogyan kell egy rossz szokást vagy kapcsolatot elengedni? Persze ha egy kapcsolat nem szolgál bennünket, akkor egész egyszerűen elvágjuk a szálakat, melyek egy másik emberhez kötöttek. Vagy ha le akarunk szokni a dohányzásról, akkor letesszük a cigarettát és megszűnik a rossz szokást előidéző tett. De mi van akkor, ha egy családtagunkkal vannak problémáink például, akitől értelemszerűen nem tudunk csak úgy egyszer és mindenkorra megválni? És mi van akkor, hogyha önmagunk ócsárolását nem vagyunk képesek abbahagyni? Magunktól aztán tényleg nem tudunk megválni! Hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket és embereket mindennapi életünkbe? Homokba dugjuk fejünket? Ádáz haraggal viseltetünk? Esetleg úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna? Bizonyára mindenkinek meg van ezekre a bevált módszere. Most én egy másik, új receptet kínálok mellé. Kívánok hozzá sok sikert!

Elengedni nem egyszerű sohasem. Sem a múltat, sem a jelenünkbe lévő aktív részt vevőket, sem önmagunk rossz szokásait. Ám ha komolyan szeretnénk önmagunkon dolgozni és életünkön javítani elengedhetetlen. Itt a módszer, amivel elkezdhetjük:

Írj egy listát arról, hogy milyen negatív üzeneteket kaptál otthonról a családodban, az iskolában diáktársaidtól, tanáraidtól, és barátaidtól. Szánj rá fél órát és igyekezz mindent minél pontosabban felidézni. Miután elkészültél a listával olvasd figyelmesen végig. Hány olyan negatív állítást találtál, ami a mai napig fejedben él és önmagadnak szajkózod folyamatosan? Minimum tízet-húszat? Ugye milyen érdekes? Mások rossz hozzáállása személyiségedhez, beépültek önmagadról alkotott véleményedbe. Most írj egy másik listát ezek alapján, hogy miket szeretnél elengedni. Miután átlátod, mit szeretnél pontosan, időszerűvé válik, hogy elkezdd a velük való munkát! Láss hozzá!

Ülj le egy csendes helyre és lélegezz mélyeket. Ahogy kifújod, a levegőt érezd, hogy ellazul tested. Fejbőröd, homlokod, arcod, torkod, nyelved, vállad, karod, kezeid, mellkasod, hasad, hátad. Ahogyan mélyen, nyugodtan lélegzel, érezd, ahogy lábaidon és talpaidon keresztül az összes feszültség távozik. Miután teljesen elérted a nyugodt állapotot kezd el mondogatni: Elérem az elengedést. Elengedem és útjára bocsátom. Minden feszültséget elengedek. Minden szorongást elengedek. Minden bánatot elengedek. Minden korlátozást elengedek. Békében vagyok. Békében vagyok életfolyamataimmal. Biztonságban vagyok.

Miután ezzel megvagy, jöhet az új gondolatvilág felépítése. Az iménti listát áttekintve, vedd át, mit szeretnél igazából. Például, ha korábban azt mondogattad magadnak, hogy kövér vagyok, most váltsd át ezt arra, hogy Szép és karcsú vagyok. Hatásos megerősítés ezekhez, hogy naponta többször magadban elismételd: Értékelem magam. Az iménti példával tovább foglalkozva alkalmazd az elengedéshez a következő megerősítést: Alap mondat: Kövér vagyok. Most elérem, hogy ezt a mintát, ami ezt az állítást teremtette elengedem. A pozitív változások folyamatában vagyok. Szeretem és értékelem magam. Mindenhol tapasztalom a szeretetet. Most teremtek magamnak egy karcsú, egészséges testet. Az életem most jó és rendezett. Bízom az életfolyamatban, hogy számomra csak a legjobbat hozza el. A legjobbat érdemlem és most el is fogadom. Szép és karcsú vagyok.

Ehhez hozzátartozó módszer az úgynevezett: Megérdemlem a jót gyakorlat.  A módszer rém egyszerű. Állj, a tükör elé és mond: Megérdemlem, hogy ……………………… és ezt most elfogadom. Ismételgesd kétszer-háromszor. Amennyiben ellenállást tapasztalsz, mond a következőt: Most tudatosan elengedem ezt a mintát, mellyel ellenállok jóllétemnek. Megérdemlem………………. A gyakorlatot azért fontos tükör előtt csinálni, mert ha önmagunk szemébe kell ezeket mondanunk, sokkal gyorsabb és hatékonyabb eredményt lehet elérni, mintha csak magunk elé mormognánk. A megerősítést addig kell ismételni, amíg el nem hisszük az állítást.

Az elengedés az első lépcső önmagunkon való munkánk útján. Hosszú, olykor fájdalmas felismerésekre vezet, de ezek nem rossz dolgok, hiszen, ha valami sértette lelkünket, személyiségünket, jobb útjára bocsátani és új, szebb gondolattal és tettel behelyettesíteni. Végezzünk aprólékos munkát, mert csak így és ezáltal tudjuk önmagunkat meggyógyítani. Ne veszítsük el a hitünket, mert bár nem ígér azonnali gyógyírt, de kitartással, szorgalommal és őszinte hittel, csodákat fogunk önmagunkba felfedezni.

Hűség és Szerelem

Hűség és szerelem. Ezt a két fogalmat együtt szokták emlegetni. De vajon tényleg összetartoznak? Nem lehet, hogy csupán idealizált elképzeléseink vezettek oda, hogy el akarjuk hinni, hogy aki szerelmes, az hűséges is? Persze mindenkinek mást és mást jelentenek ezek a fogalmak. Léteznek ugyan közös asszociációk és nagyjából megegyező nézetek arról, hogy mit takar hűségesnek, és mit fejez ki szerelmesnek lenni, de azért ha őszintén belegondolunk, tulajdonképpen egyénileg eltérő, ki mit foglal magába ebbe a két érzésbe. Ráadásul mivel egyéniségek is vagyunk, nem hogy nemek között eltérő ezeknek a szavaknak a mondanivalója, hanem még emberenként is mást és mást jelentenek. Ugyan szeretünk úgy tetszelegni mások előtt, mint a szerelem és az örök hűség élő mintaképei, mégis valahol a lelkünk mélyén jól tudjuk, hogy soha semmi sem bizonyítja jobban ezeknek létét vagy nem létét önmagukban, mint tetteink.

Persze mi is igazolná jobban nekünk azt, hogy szeretünk és szeretethetők vagyunk, mint egy másik ember iránti hűségünk? Válasz utak előtt próbálunk minél inkább logikusnak tűnni, igyekszünk minden oldalról körbejárni egy adott témakört, nem pocsékolunk időt számunkra haszontalan emberekre és érzésekre, de a testi vágyunk olykor a szerelem és a lojalitás fölébe kerekedik. Az oltár előtt örök hűséget esküszünk, elrebegjük hála telt szívvel, hogy kitartunk egymás mellett jóban és rosszban, de sok év után minden eskü ellenére mégis elkövetjük azt, amivel bemutatjuk, hogy ezek a fogalmak megkoptak bennünk. A szerelem két-három év után elillan, helyébe a szeretet érzése költözik, és minden egyes nap fel tesszük magunknak a kérdést, hogy akarjuk-e a másikat még szeretni? Minden új reggel két kérdést szül, hogy hisszük-e még, hogy a hűség több, mint egy üres frázis, s, hogy mindazt, ami ezzel jár, még tudjuk-e vállalni? Monogám társadalmat építettünk, mert erkölcsileg ez volt a legszebbnek tűnő lehetőség, s mert igen, vannak olyanok, akik egy egész életet együtt képesek szeretetben és hűségben leélni.

Szeretetben. Nem szerelemben. És ez hatalmas különbség! Hogy miként lehet a szerelem újra és újra mámorító mibenlétét megtagadni és helyette egy biztonságos, szeretetteli és hűségen alapuló kapcsolatot működtetni, a világ egyik legnehezebb kérdése talán. Mind vágyunk az őszinte, hűséges szerelemre és bármit képesek lennénk megtenni érte, de a válaszokat nem találjuk. Hiszen hogyan is találhatnánk, ha mi sem tudjuk magunknak megfogalmazni, mit is szeretnénk? Vannak emberek, akik tényleg képesek hűségesek, lenni a párjukhoz erkölcsi és morális okokból. Nem a nagy szerelem okán, nem azért mert a másikat annyira szeretik, sokkal inkább azért, mert önmagukat képesek eléggé szeretni és becsülni. Mások azért lépnek félre, mert magukban sem találják a választ arra, hogy az, aki mellettük van, tényleg életük szerelme-e? Testi igényeiket hajtva afférokba bonyolódnak, s aztán, mikor megértik, hogy a szeretkezés önmagában nem jelent semmit, megnyugodnak és hazamennek választottjukhoz.

Mind eltérően igyekszünk bebizonyítani magunknak azt, hogy mit jelent a szerelem és hűség számunkra. Tulajdonképpen nincs jó és rossz, helyes vagy helytelen döntés és tett, csak mi határozzuk meg cselekedeteink és érzelmeink pozitív vagy negatívba való fordulását. A választás mindig a mi kezünkben van, és soha sincs késő visszafordulni. Már ha tényleg ez minden vágyunk. Mert ha megcsaltuk szerelmünket érzelmileg vagy testileg, annak felelősségét is vállalnunk kell. A felelősség vállalás nem ott kezdődik, hogy elé állok és elmondom, amit tettem. A felelősség onnan indul, hogy szembe nézek tetteim irányítójával és megtalálom magamban a válaszokat a miértre. A szeretet választás kérdése. S amikor valami mellett döntünk, annak önmagunk szeretete vagy éppen nem szeretete az eredete. Bárhogy is próbálják velünk elhitetni vallási tanok és erkölcsi ideológiákat okító nézetek, hogy mi a jó és mi a rossz, mi mégis csak önmagunk szívében fogjuk megtalálni a válaszokat arra, hogy mit szeretnénk, és mi tűnik számunkra helyesnek. Védjük magunkat a csalárdságok és bűnök ellen, miközben olykor a dolgok csak a mi szemünkben látszanak rossznak és éppen ezért talán azon kellene gondolkodnunk szeretjük-e magunkat kellően?

Nem lehet állandóan maximális fokozaton élni. Emberek vagyunk, hibázunk, a szerelem erejét kutatjuk, saját hűségünket tesszük próbára, de a „nóta” mindig ugyanaz. Keressük önmagunkat. Igazolást remélünk röpke szerelmi légyottoktól, hűségünkért cserébe a szeretet jutalmat várjuk, ám mindez csupán cukormáz a tortán, melyet mindig magunknak készítünk. Reméljük, hogy egyszer rálelünk az igaz szerelemre. Reméljük, hogy a hűség onnantól, már sohasem lesz döntés kérdése. Hogy minden majd zsigerből és egyértelműen jön a szívünk legmélyebb óhajából, s majd meg tudjuk mutatni gyermekeinknek is azt az utat, amit érdemes lesz végigjárniuk. Hogy a szerelmet meg kell tudni élni, hogy a hűséget önmagukkal kell kezdeni, s hogy mindennél fontosabb, hogy megtanulják önmagukat szeretni, minden hibájuk ellenére. Mert csak azt lehet szeretni, aki képes önmagát szeretni, s mert az élet mindig azt nyújtja, amit mi tudatosan vagy tudattalanul igazán szeretnénk.

Tankold fel kapcsolatodat szeretettel!

Azt hiszem, mind tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy az, amit otthon átélünk, tapasztalunk, gyermekkorunkban, családunkban és közvetlen környezetünkben nagymértékben befolyásolja jelenlegi életünkben hozzáállásunkat a kapcsolatokhoz és azoknak alakításához. Olykor hibát hibára halmozunk, s ahelyett, hogy megkeresnénk saját szeretetnyelvünket és a másikét, régi szülői/nevelői minták alapján próbáljuk meghatározni kapcsolatunk lineáris vonalát. Magyarán újrateremtjük szüleink jó vagy rossz házasságát. Ez persze sosem tudatos döntés eredménye, s jó esély van arra is, hogy észre sem vesszük őket. Pedig ha felismernénk időben, hogy mik a saját igényeink, akkor sokkal jobb, tartalmasabb és szeretettelibb kapcsolataink lennének.

Ahhoz, hogy felismerjük a mintákat, tévedéseket, néhány kérdésre őszintén és pontosan kell válaszolnunk magunknak.

  1. Érezted, hogy szüleid megfelelően szerettek? Elsősorban mivel fejezték ki szeretetüket? Eredményeidre milyen hatással voltak ezek? Ha mostani eredményeidet és szüleid hatását veszed figyelembe, párodnak hogyan fejezed ki szereteted?
  2. Készíts egy listát, hogy szüleidnek mivel sikerült és mivel nem sikerült kimutatni irántad való szeretetüket! Milyen hasonlóságokat fedezel fel ezek között, s ahogy jelenleg kimutatod párod felé szeretetedet?
  3. Olykor előfordul, hogy minden pozitív szeretet megnyilvánulás ellenére párunk negatívan reagál. Próbálj az elmúlt egy évből két ilyen esetet górcső alá venni:

a)      A szeretet pozitív megnyilvánulása, melyekre párod nem reagált.

b)      Frusztráció megnyilatkozásai olyan esetekben, mikor nem törődőmnek mutatkoztál.

  1. Mindezek tükrében, mi lehet a probléma lényege?
  2. Gondolj vissza olyan helyzetekre, amikor valamilyen formában kifejezted szereteted, de azt nem annak fogták fel. Nem feltétlen elutasításra kell itt gondolni, hanem arra, hogy egész egyszerűen nem vettek tudomást a szeretet kifejezéséről. Vajon miért nem mindig elég a jó szándék, a törődés és az őszinteség?

Miután ezekre válaszoltunk és őszintén szembenéztünk a múlttal, jöhet az új, szeretetteljes viselkedésmód feltérképezése és javítása, mellyel szerelmünk s a saját szeretettankunkat is folyamatosan feltölthetjük. Persze ezekhez is szükséges néhány dolgot átgondolni:

  1. Találj három olyan idézetet (bölcs mondást), melyek a szeretet rendkívüliességét hangsúlyozzák számodra. Magyarázd meg magadnak mindegyik értelmét és azt, hogy milyen jelentősége van párkapcsolatodra nézve.
  2. Sokszor elnézőek vagyunk bizonyos káros magatartásformákkal szemben úgymond szeretetből. Vizsgálj meg három ilyen esetet, ami számodra fontos, s próbáld kideríteni, hogy a helytelen szeretetfelfogás mennyiben járult hozzá az általános problémához.
  3. Gondolj környezetedből egy gyermekre, akit jól ismersz. Idézz fel egy olyan elfogadhatatlan esetet, amely részben a nem megfelelő szeret elfogadással köthető össze. Hogyan javíthatott volna a helyzeten, ha időben fel van ismerve a gyermek szeretetnyelve?
  4. Gondolj vissza egy olyan időszakra, amikor távol voltál párodtól. A külön lét után, az újra együttlevés bekövetkezte után, mikor és hogyan kerültetek az „eltávolodtunk egymástól” állapotába? Gondolkozz el az érzelmi elváltozásokon! Mi volt mindkét esetben a belső következmény, s azt, hogy sikerült kiigazítani?
  5. Keress két analógiát a szeretetlenség állapotára.

Miután ezeket végig vettük, sok összefüggésre fényt derítünk. A munkát magunknak kell elvégezni, más helyettünk sohasem fogja megtenni. Életünk a mi kezünkben van, felesleges másoktól várni segítséget. Persze a szeretetnyelvek felfedezése és beazonosítása magunkban illetve szeretteinkben mindehhez szükséges. (Ennek leírása előző írásomban Szeretetnyelvek címmel jelent meg.) Mindenképpen megéri, mert mindannyiinknak vannak olyan kapcsolatok az életében, melyek egész életünket elkísérik, s ha már így alakult, akkor azt jobb úgy megélni, hogy közben megtanultuk magunkat és másokat helyesen szeretni. A szeretetnyelvek, melyeket Gary Chapman és más terapeuta tárgyalt már számtalan könyvben, nagy segítséget jelenthet.  Egy próbát megér, ha szeretnénk ismerni nem csak a magunk igazi szükségleteit, hanem a szeretteinkét is.

Szeretetnyelvek

Mindannyiinknak van valamilyen szeretetnyelve. Még ha nem is tudatosan, de akkor is van valamilyen eszközünk arra, hogy kifejezzük mások felé szeretetünket. Na de mik is azok a szeretetnyelvek egyáltalán? Valamilyen új párkapcsolati szakzsargon? Esetleg valami olyasmi, amit csak hónapok vagy ne adj Isten, évek alatt lehet megtanulni? Vagy egy olyan nyelvjárás, amit tudat alatt mindig is használtunk, csak éppen nem tudtuk annak igazi fontosságáról?

Szeretetnyelvünk tulajdonképpen a második anyanyelvünk. Ahogyan annak idején először hangokat képeztünk, majd hangutánzó szavakat formáltunk és ezeknek segítségével kezdtünk szavakat összerakni és jelentéstartalmakat társítani hozzájuk, úgy tanultuk meg neveltetési környezetünkből a szeretetnyelvünk kimutatását és elvárását más embertársaink felé és irányába. Ha kellően sok kifejezésmódot elsajátítottunk könnyedén képesekké válunk a helyes szeretetmód kimutatására és felismerésére embertársainkkal szemben, ám ha csak „alapszókincsből” kell dolgoznunk, akkor nehezen találjuk a „szavakat” a szeretet megfelelő kinyilvánítására.Ezért is fontos ismerni a szeretet különböző nyelveit, hogy lássuk, hogy felismerjük és elkezdjük használni szeretteinkkel szemben a megfelelő nyelvjárást és javítsunk kapcsolataink minőségén általuk. Na de milyen szeretetnyelvek vannak?

Az első az úgynevezett pár kedves szó. Vagyis elismerés, biztatás, kedvesség, bátorítás, megerősítés. Nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni persze. Olykor egy külsőt dicsérő kedves megjegyzés, mely szívből jön sokat jelent. Vagy párunk munkabírásának és kitartásának elismerése is csodákra képes. Máskor dorgáló szavaink helyett kedves megnyilvánulásokban tudtára adni a másiknak, hogy milyen jól esett nekünk, hogy most ő vitte ki a szemetet. Biztatni a férjet fogyókúrás elhatározásában és biztosítani arról, hogy számíthat ránk annak véghez vitelében. A lista természetesen végtelen. A lényeg a szavakban rejlik és azoknak szigorúan pozitív kivitelezésében.

A második nyelv az igazi együttlét. Azaz érdemi időtöltés a szeretett személlyel. Amikor csak a másikra fókuszálunk kizárva minden más zavaró tényezőt (tévé, számítógép, rádió), szemkontaktust tartunk és figyeljük minden szavát. Ebben benne foglaltatik napi húsz perc élménybeszámoló a nap eseményeiről, vagy havi egyszer pár órás beszélgetés gyermekeink jövőjéről, heti kétszer fél óra sétálás a szabad levegőn, fél évente két-három napos camping a hegyekben mindentől távol és a sor természetesen itt is a végtelenségig folytatható. A hangsúly az igazi, őszinte, tartalmas együtt töltött időn van.

A harmadik szeret nyelv az ajándékozás. Egyéntől és anyagi helyzetünktől függően természetesen ez itt mást és mást jelent mindenkinek. Esetenként egy mindenféle ünnepi alkalom nélkül önmagunktól jövő ötletként egy szál rózsa hazavitele. Vagy egy saját kézzel készített szerelmi kupon füzetecske, benne egy általunk masszásra feljogosító utalvány a párunk számára. Néha elég egy díszkártya melyre kézzel ráírtuk „szeretlek” és leszignóztuk. Persze, akinek az értékes ajándék a szeretetnyelve és anyagilag ki is tudja vitelezni, akkor annak megfelelő gesztus kifejezőjét vásárolja meg. A lényeg a szívből jövő üzeneten van, s azon, hogy amit adunk azzal ki tudjuk fejezni a másik felé szeretetünket az ő nyelvjárásában.

A negyedik szeret nyelv a figyelmesség. Vagyis bizonyos szolgálatok teljesítése, melyeket a másik elvár tőlünk, mint szeretetünk megfelelő kimutatását. A szolgáltatásokba igen széles körű dolgok szerepelhetnek. A háztartás vezetésétől kezdve a gyerek pelenkájának kicserélésén át tulajdonképpen bármi szóba jöhet. A lényeg itt a kérések és nem pedig a követelések teljesítésében van. Vagyis a helyes kommunikáció elsajátítása életbevágó. A becsmérlő szavak itt csak szakadékot idézhetnek elő, ellenben a kérésekkel, mellyel azt adjuk a tudtára, hogy nekünk ez a szeretetnyelvünk, így ha jól akar szeretni bennünket, ezeket a dolgokat jó lenne megtennie értünk.

Az ötödik egyben legutolsó szeretetnyelvezet a testi kontaktus. Mint itt a fentiekben is jól láthattuk, a testi kontaktus is mindenkinél mást és mást jelenthet. Egyikünknek egy-egy szívből jövő hosszú ölelést. Másikunknak kézen fogva mutatkozást a nyilvánosság előtt. Megint másoknak egy-egy simogatást, cirógatást esetenként, mikor párjuk mellett elmennek, s igen természetesen vannak olyanok is, akiknek a direkt testi érintkezés legintimebb formáját, azaz a szexuális együttlétet takarja.

Most, hogy látjuk mi az öt szeretetnyelv, valószínűleg már azt is értjük, mi a magunk illetve szerettünk nyelvjárása. Ha bizonytalankodunk, tegyünk fel magunknak két kérdést: Mit várnék el az ideális páromtól? Mi az, amit semmilyen körülmények között sem tudnék hiányolni? Párunk szeretetnyelvének biztos felismerésére is tegyünk fel két kérdést: Mire panaszkodik a legtöbbet? Mit fájlal leginkább tőlem? Lassan azt hiszem világosság fog gyúlni bennünk. Megtanuljuk a saját és szerettünk szeretetnyelvének nyelvjárását, és ha a jó utat választottuk, akkor egyre jobban és egyre helyesebben fogjuk a másikat szeretni és általa mi is jobban leszünk szeretve. (folyt köv.)

A női öntudat

Manapság nehéz meghatározni kinek, mit jelent nőnek lenni. Keressük önkifejezési módjainkat, mint a bennünk lakozó nő kifejeződését, s fixírozzuk nőtársainkat az utunkon járva. Keressük nekik mi a titkuk. Igyekszünk kitalálni ők, mitől tűnnek nőiesebbnek, mint mi magunk. A kerekebb idomok határozzák meg, ki a nagy betűs Nő? Nem, ez nem lehet egy egész jelenség legfőbb bizonyítéka. De akkor mi az? A megnyilvánulásokban van a titok nyitja? A beszédben? A hanglejtésben? A mozdulatokban? Az illatban? Mitől Nő a nő és miért is szorul ez a kérdés meghatározásra?

A nő misztérium. Vágy, érzelmek, gyengéd mozdulatok összessége, melyet egyikünk jobban, másikunk kevésbé tud önmagában kibontakoztatni. Valahogy elfelejtettük, hogyan kell nőként élni, s amikor olyannal találkozunk, akire rá illik a nagy betűs NŐ fogalma, egy pillanatra megállunk. Zavarba jövünk, hiszen megjelenésünk a másikhoz képest olcsó utánzatnak tűnik, és ezért aztán elkezdjük bújni az aktuális trenddel foglalkozó portálokat és újságokat, hogy felfedezzük, miként válhatnánk igazi Nővé. Persze ezekből az információkból aligha fogjuk önmagunkat újjá építeni.  Hiszen a nő az nő és pont. Mindenkinek van egy fajta testi adottsága, személyisége, amiből tudd dolgozni. Attól, hogy magára aggat pár divatos ruhát, még nem lesz belőle a kor ideálja. Nehezen emésszük meg, hogy milyen testtel, milyen fizimiskával áldott meg bennünket a természet, s mindig azon vagyunk, hogy ezeket valamilyen módon korrigáljuk. Arcot festünk, zsírt szívatunk le magunkról, újra és újra új ruhatárat állítunk össze, később már arcot varratunk fel, egyszóval folytonosan elégedetlenek vagyunk, s nem nagyon örülünk nőiességünknek.

Persze vannak nők, akikben alig van meg szikrája a nőisségnek, s igen előfordulnak férfiak, akikben több a női megnyilvánulás, mint egynéhány született nőben. Ha a viselkedésminta tanulható, akkor nincs gond. Mindenki képes nőiesebbé válni. Ám ha abból indulunk ki, hogy vannak születésüktől fogva mini méretben is nagybetűs Nők, akkor már kicsit gondban vagyunk. Meglepő módon ugyanis egy-két kislány igen komoly öntudattal születik a világra. Néhányan klasszikus Nőt kapnak édesanyjuknak, s így elvileg könnyen el tudnák sajátítani azt, hogy hogyan kellene nekik is viselkedni és öltözködni a későbbiekben. Ehhez képest olykor a minta pont az ellenkező hatást kelti, mint gondolnánk, s a kislányok ahelyett, hogy tűsarkúban tipegő Chanel kosztümös nővé válnának felnőtt korukban, inkább slampos hippik még negyven évesen is. Ezzel szemben a hippi anyukák kislányai, akiknek anyjuk, mindenről mutatott mintát, csak a nőiességről nem, csinos, mindig tökéletes megjelenésű felnőtt nővé lesznek hosszú évekkel később.

Vágyaink, lázadásunk megmutatkozik, minden cselekedetünkben. Mint mindenben itt is a hozzáállásunk a titok nyitja. Ha eltudjuk hinni, hogy nőiesek vagyunk, hogy minden ízünkben ezt adjuk tudtára önmagunknak és a világnak, akkor már jó úton járunk. Amíg csak utánozni akarunk, ameddig csak irigységből fakadóan szerepet játszunk, a cél még messze van. A női lét nem csak a testi kifejeződésben rejlik. A női mivolt a tudatból születik, hogy elfogadtuk magunkat, mint az anyatermészet érzékletes alkotását, s merjük vállalni annak teljes tárházát. A nőiesség életforma, vagy ha úgy tetszik életművészet, mert az élet egyik misztériumának is helyet biztosít. Az élet kihordására alkalmas testünk, egyik legfőbb bizonyítéka az Univerzumnak, hogy mi is a szerepünk a világban. Ennek ellenére az anyaság szerepét nem szabad összekeverni a Női szerepvállalással. Tagadhatatlanul hozzátartozik, de ez is csak női mivoltunk egyik megnyilvánulása, ami korántsem az egész misztériumra adott válasz.

A nő maga sokféle lehet, s mindannyiinknak mást is jelent ennek meghatározása. Egyikünk a végzet asszonya, másikunk a bujaság megtestesítője, megint másvalaki a gondoskodó anya, míg akad, aki maga az életre kelt Barbie baba. Egyik szerepkör nem zárja ki a másikat, tehát elmondható, hogy ezek összességében van jelen, minden, ami a Nő fogalma. A gond ott kezdődik, hogy olykor elfelejtjük megélni magunkban ezeket. Pedig a női lét kibontakoztatása önmagunkban, mindennek a kezdete. Éljük meg, hogy Nők vagyunk! Leljük örömünket benne! Ne csak játszunk, hanem higgyük is el, hogy nőiesek és ragyogóak vagyunk, s így azzá válunk mindenki szemében. A női öntudat a siker titka, mondhatni a kulcs a nővé válásunkhoz.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!