Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Lelki bajok: A pánikroham

Emlékezz rá! A szörnyek nem az ágy alatt vannak, hanem a fejedben. Egészen pontosan a gondolataink azok, amelyek zavart okoznak normális agyi működésünkben. Nem titok, hogy (túlságosan is) sokan küzdenek időről-időre pánikrohamokkal. Mindezekért pedig a stressz, megoldatlan érzelmi problémák, kimerültség, alacsony szerotonin szint, gének, vagy akár egy diéta is lehet a felelős.

Na de mi is igazából egy pánikroham? – kérdezhetjük joggal. Nos, egy pánikroham mindig egy elsöprő erejű félelem érzet és egy szorongásos állapot kombinációja, amely aztán fizikai formát ölt. Felgyorsuló szívverés, izzadás, zihálás, mellkasi fájdalom, szédülés, hányinger és reszketés fordulhat elő általa. Éppen ezért, mert ennyi kellemetlenséget szül, sokan próbálják kerülni az olyan helyzeteket, amelyek pánikra adnának okot.

Ahhoz pedig, hogy kezelni tudjuk ezeket a rohamokat, bizony szembe kell néznünk azzal, ami szorongást vált ki belőlünk. Ha egészséges életet akarunk élni, lehetetlen örökké a félelmeink elől menekülni. Ennek pedig első lépése abból, áll, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy bár attól, hogy valami ijesztőnek tűnik, az még nem jelent valódi veszélyt ránk, és nem is káros. Csak azért, mert, megijedünk attól, hogy több ember előtt prezentációt tartsunk, abba még nem halunk bele példának okáért.

Fontos megértenünk, hogy az, amit átélünk, csupán a stresszre adott normál reakciónk eltúlzott formája. Nem több, nem kevesebb annál, mint ami valójában. Ebből kifolyólag nem kell küzdenünk ellene (sem elfutni a helyzet elől), hanem pont, hogy szembe kell nézni vele. Hiszen, minél inkább szembesülünk félelmeinkkel, annál kevésbé lesznek ránk (negatív) hatással.

Igyekezzünk elkerülni azt, hogy a szorongásos állapotunkat még fokozzuk is valamilyen gondolatsorral. Például semmi értelme annak, hogy azon töprengjünk, hogy „mi lesz, ha…”. Ne gyártsunk le fejben millió féle negatív végkifejletet, egy lehetséges történetre. Maradjunk inkább a jelenben, lélegezzünk mélyeket és űzzük ki fejünkből a negatív gondolatokat. Igyunk egy pohár vizet, vegyük át a prezentációt még egyszer (csak, hogy a példánál maradjunk).

Ha ez nem segít, soroljuk be félelemszintűnket egy egytől tízig levő skálán. Figyeljük, hogyan növekszik és csökken az fokozatosan, és főként, hogy minek a hatására. Mint fentebb említésre került, egy pánikrohamnak lehet akár egy teljesen profán oka is. Például ha diétázunk, akkor magunktól megvont finom falatok hatására frusztráció keletkezik bennünk és érzékenyebben reagálunk mindenre (ezért sem jó megoldás a diéta, inkább életmódot váltsunk).

Ne felejtsük el, néhány percnél tovább nem tart egy pánikroham sem. Mikor rajtakapjuk magunkat, hogy félünk és mantrázzuk a „mi lesz, ha…” kezdetű mondatainkat, akkor szereljük le egész egyszerűen a gondolatsort azzal, hogy „és akkor mi van?”. Tudatosítsuk magunkban, hogy mindenféle szorongásos állapot mögött egy sor irracionális gondolat áll. Kezdjünk el fejben osztani, szorozni, kivonni, összeadni, ugyanis bizonyított tény, hogy amikor a racionális elménket használjuk, akkor automatikusan kikapcsolnak érzelmeink.

Pihenjünk eleget, tanuljunk meg meditálni és sportoljunk rendszeresen. Hallgassunk megnyugtató zenéket, járjunk minél többet a természetben. Vannak, akik az úgynevezett Mindfullness módszerre esküsznek, amely által a jelen pillanatra való összpontosítást lehet megtanulni. Mások, akupunktúrát vesznek igénybe, vagy módot találnak arra, hogy nevessenek, s vannak, akik azt választják, hogy mindezek mellett, vagy helyett, szembe néznek és felszámolják irracionális félelmeik.

Figyeljük meg, melyik módszer az, ami a leginkább beválik nálunk. S legyünk büszkék minden nemű pozitív változásra (legyen az bármilyen kicsi), amely közelebb visz bennünket ahhoz, hogy eltávolítsuk magunkbók pánikrohamaink okait.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Stee says:

    Egy pánikroham tarthat tovább, mint pár perc sajnos. Könnyű ilyen tanácsokat adni, de akinek már volt pánikrohama, esetleg ismétlődve, az tudja, hogy ez nem ennyire egyszerű. Hiába tudjuk, hogy nem veszélyes, de amikor már elkezdődött, akkor a fizikai tünetek felett nem nagyon van hatalmunk, és rettenetesen rossz érzés, a halálfélelem igazi, a megfulladok érzés is, szédülés, hányinger, a fejfájás stb.. Meg lehet tanulni kezelni és együtt is lehet élni vele, de nem így, ahogy itt le van írva. Aki már átélt egy igazi pánikrohamot és nem csak pánikol egy vizsga előtt pl. az tudja, hogy miről beszélek.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!