Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

15 kérdés életed alakításához

Mindannyiinknál előfordulnak olyan időszakok az életünkben, amikor azon morfondírozunk, hogy azt az életet éljük-e (még), amit valójában szeretnénk? Elégedettek vagyunk-e a munkánkkal, a párkapcsolatunkkal, és azzal, akivé lettünk? Ehhez olykor nem árt, ha feltesszük magunknak a megfelelő kérdéseket. Azokat, amelyekre ha őszintén válaszolunk, elindulhatunk azon az úton, amerre menni szeretnénk tovább az életben.

Az első és legalapvetőbb ilyenkor feltenni azt a kérdést magunknak, hogy azt csináljuk-e, amit valójában akartunk mindig is csinálni? Olyan munkánk van, amivel „csak” biztosítjuk magunknak a megélhetést, vagy olyan, aminek segítségével követjük is álmaink? (Szóval, hogy büszkék vagyunk-e arra, amit dolgozunk? )Persze senki nem vonja kétségbe, hogy a megélhetés olykor kíván némi megalkuvást. Mégis, azt hiszem senkinek sem mindegy, hogy utálattal megyünk-e dolgozni, vagy, úgy, hogy örömet lelünk abban, amit csinálunk.

Az álmok követését tovább gondolva aztán, ott van egy másik fontos kérdés is. Az, hogy mennyire vagyunk azzal tisztában, hogy a siker és kudarc mindig két esélyes? Félünk a hibázástól, vagy tisztában vagyunk azzal, hogy minden 50-50%-os? S főként, hogy van-e olyan dolog az életben, amire nagyon vágyunk, de sohasem volt merszünk azt megpróbálni?

Ehhez pedig nem árt, ha megkérdezzük magunkat, hogy miért aggódunk a leginkább? Azért, mert félünk, mit szólnának mások kreatív terveinkhez, vagy azért, mert inkább a stabil, de monoton hétköznapokat választva végül teljesen beszürkül életünk? Kérdezzük meg magunkat és válaszoljunk őszintén! Volt már olyan, aki szeretett bennünket, vagy mi szerettük őt, és mégis elhagytuk, vagy hagytuk őt elmenni?

Ez a kérdés azért is fontos, mert ebből jól láthatjuk, mennyire vagyunk/voltunk képesek követni szívünket. Mennyire mertünk vállalni kockázatot, azért, amire vágytunk. Elvégre életünk, csak akkor lehet olyan, mint amilyet szeretnénk, ha adunk esélyt magunknak a boldogság eléréséhez! Az, aki már veszített el olyat, ami/aki nagyon fontos volt neki, tudja, mit jelent ez önmagára nézve. Szóval legyünk őszinték magunkhoz, s válaszoljunk ennek tükrében!

Ha pedig a szívnél tartunk, kérdezzük meg ezt is: Volt már olyan ember, aki annyira inspirálóan hatott ránk, hogy hatásával azzá lettünk, akik ma vagyunk? Arra gondolok, mikor egy-egy találkozás után, már nem leszünk azok soha többé, mint előtte. Ez persze jelenthet jót is és rosszat is, a történtek tükrében. Ezen kívül pedig még egy kérdés: Van olyan ember, akit csodálunk és, ha van, miért?

Ez utóbbi már kapcsolódik a bátorság kérdéséhez: Előfordult már valaha, hogy áthágtuk a saját vagy mások szabályait valaki olyanért, aki sokat jelent/jelentett nekünk? Ehhez kötve aztán feltehető még egy kérdés: Van olyan, amit megbántunk, hogy megtettük, vagy éppen, hogy nem tettük meg?

Ha lenne egy időgépünk, és visszamehetnénk az időben, hogy beszéljünk gyerekkori önmagunkkal, milyen tanácsot adnánk magunknak? Vagy ha úgy jobban tetszik, tegyük fel ezt kérdést (is): Ha klónozhatnánk magunkat, melyik tulajdonságunkat, hagynánk ki a másolatból?

Utolsó körben válaszoljunk még néhány felvetésre: Mikor volt utoljára mikor szívből nevettünk és mikor volt az, amikor mi nevetettünk meg másokat? Van olyan ember az életünkben, akit úgy Isten igazán szívből szeretünk? Teszünk olyan dolgokat, amiért önmagunk és mások körülöttünk boldogabbak lesznek?

Ha a boldogságot lehetne valutában mérni, milyen gazadagok lennénk? S ha véget érne ma éjfélkor a világ, mi az az egy dolog, amit még mindenképpen megtennénk?

Az élet tele van kereszteződésekkel, ahol el kell döntenünk, merre akarunk menni tovább. Ilyenkor tavasszal, egyébként is kitakarítjuk a lakást, a természet is ébredezni kezd, hogy a világ megújuljon és virágba boruljon. Sokan ilyenkor jönnek rá, hogy már nem bírják azt az életet élni, mint amit eddig éltek. Éled a szívükben a vágy, a valódi életre, a valódi érzésekre. Mindenki megérdemli, hogy megadja magának az esélyt önmaga kiteljesedéséhez. Ehhez kell beismerni magunknak, hogy mit is szeretnénk kezdeni az életünkkel. Azt az életet éljük-e, mint amire vágytunk, vagy még messze vagyunk tőle? Gondoljuk végig a kérdéseket őszintén. S ha megválaszoltuk őket, cselekedjünk, hisz ébred a világ.  🙂

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!