Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Vallási köntösbe öltöztetett gyermekbántalmazás. Még mindig itt tartunk?

A világháló hangos attól, hogy egy amerikai nő, nevezetesen Kay Kuzma, (akinek még doktorátusa is van) gyerekveréssel kapcsolatos tanácsokat írt meg könyvében. Vérlázító, gyomorforgató, ahogy azt taglalja, hogyan kövessen el egy szülő szánt szándékkal és hidegvérrel bántalmazást saját gyerekével szemben.

Ezek után még fel is menti a szülőt tettéért, sőt, olyan perverz tanáccsal is ellátja, hogy utána mindjárt jutalmazza is meg a gyereket valamilyen szeretetélménnyel. Ja és persze a gyereket csak kettő és hét éves kora között verje, mert a túl kicsi nem fog emlékezni (a nagyobb meg gondolom, majd vissza is üt)…

Hogy milyen felnőtt lehet az ilyen gyerekből, abba inkább bele se menjünk… Így is vannak már egészen komoly esettanulmányok, amelyek elhibázott és aberrált nevelési szokásokból „felnőtté” váló gyerekekről szólnak.

 

Nem vagyok vallásos, gyerekem sincs, de napi szinten foglalkoztam három éven át gyerekekkel. Ma is van négy olyan gyermek a közvetlen környezetemben, akiknek valóban nem ártana a szülői szigor… Na de nem így! Ezt még én is, az amatőr babysintér és gyerek imádó is belátom!

Igaz, már régóta dúl a vita a gyereknevelés mikéntjéről és hogyanjáról, vegyük csak alapul a laza nevelést szemben a „spártai” szigorral. Van, aki esküszik arra, hogy még rászólni sem szabad a gyerekre, nem hogy megregulázni, a verés meg egészen egyszerűen elfogadhatatlan.

A másik módszer követői (a spártaiak) igazából csak a fentihez képest nevezhetők annak. Hiszen csak arról szól módszerük, hogy rendszerre van szoktatva a gyerek, ami könnyebbé teszi a gyerek közösséghez való alkalmazkodását is például. (Ugyanabban az időben evés, altatás, fürdetés és játékidő formájában.)

 

 

Itt sincs szó verésről, csak arról, hogy ha szemtelen a gyerek és szánt szándékkal csinál rosszat, azt nem hagyja a szülő szó nélkül. Rég tudjuk már, hogy a verés soha nem old meg semmit, csak a szülő pillanatnyi frusztrációjának kivetülése ilyen formában, aminek éppen ezért NINCS nevelő célzata!

A gyerek verése mindig arról szól, hogy a szülő nem tudja rendre nevelni a gyereket és ezért tanácstalan, hisz már ötlete sincs, hogy hogyan tudna tisztelet kivívni magának, így veréssel mutatja meg, hogy ő az irányító.

Visszatérve a könyv írójához, egyszerűen nem tudom felfogni, mikor hol és hogyan ment ki ennyire a biztosíték egyes, magukat vallásosnak mondó emberek fejében, mint amilyen ő is? Na és persze, hogyan lehetséges az ma Magyarországon, hogy ezt aztán le is fordítják magyarra is és egy magyar vallásos kiadó terjeszti is?!

Valami baj van egyes magukat kereszténynek valló szervezetekkel, az hétszentség!

Anélkül, hogy politizálni akarnék, azért nem nagyon tudom kikerülni, (mert még emlékszem rá), hogy bizony egy képviselő is azt mondta a parlamentben nem is olyan régen, hogy joga van a feleségét verni… Szóval mit is várjunk akkor, ha hittel (is) lehet takarózni?

Igaz, az egyház (főként a „cölibátusban élő” papok) számomra és sokunk számára már sokszor bizonyította, hogy valami nincs rendben ott egyesek fejében. Gondoljunk csak arra, hogy mekkora botrányok vannak már jó ideje a pedofil, aberrált papok miatt, akik kisgyerekeket és tinédzsereket kényszerítettek perverz dolgokra, és akik még mindig sajnos sokszor megússzák ezt…

 De miért is?

Ja és persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egyház volt az is, aki előszeretettel használta már nagyon-nagyon régen is a testi fenyítést a diákoknál, például azért, hogy bal kezes mivoltukat megtagadják (mert az ugye az ördög keze) és átszoktassák őket a jobb kézzel írásra, evésre stb.

Szóval igazából nem is vagyok annyira meglepődve, hogy ennek a régi „hagyománynak” a képviselőiből még maradt hátra a világban, csak elszomorít.

Legyen szó Amerikáról, vagy a magyar terjesztőről, s annak egy ajánlójáról, aki azt mondta, hogy ez a könyv, ami egy egész fejezetet szentel a gyerekverésnek, nagyszerű, arra bizonyíték, hogy még mindig vannak, akik nem értik, hogy gyereket verni ELFOGADHATATLAN.

Igen, azt írhatunk le, amit csak akarunk, mert demokrácia van (vagy mi), de akkor is, minek olyannak gyerek, aki nem tudja azt SZERETNI?

Olyan sok gyerek van, akit bántanak nem csak szülei, de mások is! Ne adjon senki ehhez még pluszba felhatalmazást is, az Isten szerelmére! A már megszületett és az ezután születendő gyerekekből fog állni a jövő nemzedéke, akikből jó lenne, ha testileg és lelkileg egészséges felnőttek válnának!

Gondolom ennek a fontosságát, nem kell taglalni…

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!