Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Hedy Lamarr, a nő, akire ezután gondolsz, ha a mobilod használod

Ki mondja, hogy aki szép az nem lehet okos? Bárki is látja így, sztereotípiákban gondolkodik! Hedy Lamarr a példa arra, hogy bár a szépsége miatt jutott el Hollywoodig, mégsem ott érte el a legnagyobb sikereket. Mert neki köszönhetjük, hogy van WI-FI, Bluetooth és GPS is.

A kicsi Hedy persze aligha gondolta, hogy egyszer születésnapja az Európai Feltalálók napja lesz. Már csak azért sem, mert anyja egy magyar-zsidó zongorista volt, apja pedig osztrák bankár, szóval távol állt környezetétől a tudományok iránti érdeklődés. Igaz, intelligenciája hamar megmutatkozott, hisz négy éves korától kezdve házi tanítók oktatták. Megtanult négy nyelven folyékonyan beszélni, zongora és táncórákat vett, majd 16 évesen Bécs egyik legismertebb színi tanodájának növendékeként brillírozott.

Mégis férjhez adták 19 éves korában egy nála 13 évvel idősebb osztrák fegyvergyároshoz, aki miatt a katolikus hitre is át kellett térnie. Ez aztán későbbi feltaláló karrierjére nézve fontosabb is lett, mint azt ő akkor el tudta volna képzelni. Ugyanis, míg férje a szépséges díszítőelem szerepét szánta neki az ismerősöknek és barátoknak rendezett partikon, addig Hedy figyelt és tanult az ott elhangzottakból. Ismereteit gyarapította az a tény is, hogy férjével rendszeresen járt fegyverkiállításokra és vásárokra; aminek köszönhetően behatóan megismerkedett a fegyverek világával és a modern haditechnológiával.

Ennek tükrében kicsit meglepő is, hogyan jutott Ausztriában, néma filmekben szerepekhez egy ilyen komoly ember oldalán… Pedig jutott, sőt, egy hangosfilm főszereplője is lett, (az Extase címűben), amivel aztán be is írta magát a filmtörténelembe. Hedy volt az első nő, aki két snitt erejéig anyaszült meztelenül mutatkozott a kamera előtt, s akinek az arcát filmezték egészen közelről orgazmus (megjátszása) közben.

Talán mondani sem kell, férje nem repesett e kétes sikeréért. Ezért aztán a Hedy-t övező figyelem hatására, Fritz egy vidéki villába száműzte őt, hogy ott óvja az érte rajongók növekvő táborától. A nő sem ezt, sem a nácik elterjedését Ausztriába nem tűrte jól, és megszökött. Meg sem állt Amerikáig, ahol aztán előzetes filmkarrierje után, Hollywood tárt karokkal fogadta őt. Persze szigorúan csak a szépsége miatt, így ehhez mérten aggattak rá szerepeket, (magyarán eljátszhatta a szépséges díszítőelem szerepét, újra és újra).

 

Igaz divatdiktátor is lett belőle, mert egy csapásra divatba hozta a barna hajat és a középen elválasztott frizurát. Ezen kívül a kalapokat, turbánokat, sálakat is újra népszerűvé tette, így minden nő őt utánozta. Ezt tudván nem is meglepő, hogy az egyetlen valamire való jó filmje, amire ma is emlékeznek még: A Sámson és Delila. Ennél jóval többet ért neki első házasságából szerzett tudása, amelyet a vacsoraasztal mellett szedett össze férje ismeretségi köréből. Pedig a rádió-távvezérlésre szolgáló adathordozó feltalálását egy igen furcsa véletlennek köszönhette.

Egy nap ugyanis, mikor szomszédjánál a zongorista-zeneszerző George Antheil-nél járt tanácskérés miatt (aminek tárgya az volt, hogy csináltasson e nagyobb mellett magának), elindult egy érdekes beszélgetés. Miután levették a napirendről Hedy „melleit”, áttértek George problémájára, miszerint egy zongoraművet akart egy 16 darab mechanikus (lyukszalagos) zongorára szinkronizálni. Ebből lett aztán a 88 frekvenciát használó torpedóvezérlő (a zongora is 88 billentyűből áll) ezzel oldván meg a szövetséges erők támogatásának problémáját. Hedy el is vitte a tervrajzot az egyik amerikai katonai laboratóriumnak, hogy felajánlja szolgálataikat.

 

1942 augusztus 11.-én szabadalmaztatták a „Titkos kommunikációs rendszert”, amely azért volt nagyszerű, mert a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével a torpedókat irányító rádiócsatornákat meg tudták így védeni a felderítés és a zavarás ellen. Vagyis a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűsége növelhetővé vált, így háború kimenetele is változtathatóvá lett.

Hedy és George felajánlotta találmányát a haditengerészetnek, akik csak a szabadalmi idő után két évvel (1957-ben) vették elő azt. Így az első bevetésre csak George halála után, 1962-ben került sor a Kuba elleni blokád idején, s a haditengerészet csak 1985-ben tette elérhetővé mindenkinek ezt a fajta technikát.

Annak ellenére, hogy Anthein 1959-ben meghalt, Hedy folytatta a fejlesztést egészen 2000-ben bekövetkező haláláig. (Még egy kis Hollywoodi laboratóriumot is vezetett, ahol nem csak a tudománnyal foglalkozott, hanem a szépségiparral is és a filmgyártással is.)

1997-ben megkapta találmányáért az Electronic Frontier Foundation díjat, vagyis a technika úttörőjének járó kitüntetést. Ugyanebben az évben első női kitüntetettje is lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – vagyis a Feltalálói Oscar-díjnak is. Ma, mikor a mobilunkat használjuk, hogy üzeneteket küldjünk, adatokat továbbítsunk, a Hedy és George által feltalált rendszert használjuk. S bár sokan ostobának gondolták, mert szép volt, sokkal többet tett le az asztalra, mint azok, akik így vélekedtek róla.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!