Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Zenetörténelem: A rap története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Afrika. E földrész lakosai, örömükben és fájdalmukban állandóan meséltek, énekeltek és doboltak. Ez így volt akkor is, mikor megérkeztek hozzájuk a hódítók. S bár elhurcolták őket Amerikába rabszolgának, hagyományaikhoz amennyire lehetett, hűek maradtak.

Azért, hogy meg tudjanak birkózni a hazájukból való kényszerű elhurcolással és rabszolgasorssal, munka közben és után is énekeltek, hogy enyhítsék fájdalmuk. A földeken való munka közben alakult ki náluk az az “új” fajta éneklési módszer, miszerint  „válaszoltak a hívásra”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a közülük származó vezető hívta őket dalolni. Ők pedig válaszoltak, és létrejött így egy új dal. 

Ebből alakult ki a rap műfajban a ceremóniamester vagy Mc. szerepköre.

A rap szó maga egyébként már a 15. századi Angliában létezett. Kezdetben azt jelentette, hogy sztrájk, vagy ütni. Néhány évszázaddal később konszolidáltabb verziót öltve, beszédet vagy beszélgetést jelentett. Az 1960-as években kezdték az afroamerikaik használni szlengként arra, hogy valaki beszél, vagy párbeszédet kezdeményez.

Az 1970-es években lett maga a műfaj népszerű, főként az utcai művészetben, az afroamerikai tinédzserek körében. Aztán 1979-ben berobbant a köztudatba a The Sugar Hill Gang, akikre nagyban hatott az akkor népszerű funkie stílus. Ők voltak azok, akik aztán elindították világ körüli útjára a rap zenét. Majd jött utánuk sorban a ma már sokkal inkább “klasszikus” rap bandának számító Run Dmc és az N.W.A. Az 1980-as években aztán a fehérek is úgy érezték ezt a stílust meg kell lovagolni. Így a punk zenekarból átalakult rap zenekarrá a a Beastie Boys (akik a mai napig a legjobb fehér bőrű zenekar a műfajban).

Rappelni annyit tett ekkora már, hogy ritmikusan szövegelni egy adott ütemre. A rapperek általi rímelés a költészet egyik ágának is tekinti ma már e szubkultúra (Slam poetry). Igaz, a szövegek sokszor provokatívak. Erőszakról, szexről, társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik a rap kultúra krémje.

Na persze nem az anyázás, vagy az értelmetlen trágárság az, ami miatt népszerű lett ez a zenei stílus. Ma már sajnos a fiatalság egy része ezt hiszi, de közel sem ez volt a valódi cél. A Public Enemy például mindig is a faji, politikai kérdésekre fektetett hangsúlyt a szövegeiben. A Cypress Hill is a maga módján mindig is állást foglalt fajsúlyos kérdésekben, nem különben a Beastie Boys és a Rage Against the Machine.

Sajnos az 1990-es években egy viszonylag felhígultabb verziója vált elterjedtté a rapnek. Köszönhetően Snoop Dognak és társainak, a fiatalok és a rap össze lett rakva a vandalizmussal, a drogozással, a bandaháborúval, vagy éppen a nők eltárgyiasításával. Annyira eldurvult a helyzet, hogy Notorius BIG-t meg is ölték, ahogyan Tupac Shakurt is. Magyarországon ehhez képest csak az Animal Cannibals és Ganxsta bohóckodása létezett…

Jelen pillanatban az egyik legigényesebb formáció egy három zenekarból összeállt csapat, akik valami mellett és ellen is kiállnak zenéjükkel. A Public Enemy frontembere Chuck D, a Cypress Hill egy tagja B-real, és a Rage zenekarából Tom Morello úgy döntött tavaly, hogy ideje egy kicsit odaszólni megint a sok visszásság miatt, ami folyik Amerikában és a világban.

Megalapították a Prohets of Rage nevű formációt, ami óriási siker lett és most van világkörüli turnén.

A zenekar egyik tagja azt mondta: „Forradalmárok vagyunk, akik ki akarnak állni ez ellen az egész választási ostobaság ellen (Trump megválasztása) és szembe akarunk szállni mindazzal a szörnyűséggel, ami a világban zajlik.”

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!