Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

12 kevésbé ismert dolog Stephen Kingről

Könyveiből legalább egy, szinte mindenkinek a polcán ott van. Lehetetlen kikerülni alkotásait, mert annyira sokoldalú és termékeny író, hogy még, ha nem is olvasott tőle valaki, a könyveiből készült filmek valamelyikét biztosan látta. Elég csak a Remény rabjaira, a Végítéletre vagy éppen a Halálsoron című könyveiből készült filmadaptációkra gondolni. King nevét és munkáit mind ismerjük, akár szeretjük a horror- fantasy- sci-fi műfaját, akár nem.

Stephen King 1947 szeptember 21.-én született Mainben. Két éves korában apja elhagyta őt és testvérét és anyjuk egyedül nem volt mindig képes ellátni szülői feladatait. Előfordult, hogy egy időre a két fiú az anyjuk vagy éppen az apjuk családjánál volt elszállásolva. Ezért aztán a két testvér igencsak szoros kapcsolatot ápol egymással.

King élete első rémtörténetét az anyjától hallotta hat éves korában. Az anyja egy vízbefulladásnak volt szem és fültanúja bakfis korában, amit este lefekvés előtt mondott el a kis Stevie-nek, ez pedig benne mély nyomott hagyott.

Hét éves korában kimaradt az iskolából, mert sokat betegeskedett. Ennek köszönhetően rengeteg képregényt olvasott, míg eljutott Jack London vérfagyasztó rémtörténeteihez. Ekkor kezdett írni is, bár a történetei csak másolatok voltak egy-egy képregénynek. Mikor anyjának megmutatta, az közölte vele, hogy írja meg inkább a saját történetét, és ő így is tett. Így élete első novellája négy mágikus állatról szólt, akiknek Trükkös nyuszi volt a vezetőjük.

Gyermekkora nem volt éppen felhőtlen. A kis Stevie rendszeresen rémálmokkal küzdött, amelyeket csak úgy tudott kezelni, ha kiírta magából. Így került „A rettegés félvilága” című története is nyomtatásban egy horror magazinba először.

Legelső „betstellerét” 14 évesen írta. Egészen pontosan azután, miután megnézte az Edgar Allan Poe A kút és az inga című novellájából készült horror filmet. Ezt dolgozta fel aztán egy regény formájában. Diáktársai úgy vették, mint a cukrot, e kis irományát. Ám eljutott az igazgatói irodába is a könyv, s nem tetszést váltott ki az irodalom tanárából. Meg is mondta neki, hogy nem ilyen „szemétre” kellene a tehetségét pazarolnia. Szegény Stevie-t egészen 40 éves koráig gyötörte ezért a bűntudat.

Először bátyja által kezdett el újságba írni. Egészen pontosan egy „sufniban” gyártották az alig 900 fős városkának a hely híreit. Ezután a középiskolában is megkeresték, hogy írjon az iskolai újságba. Ez aztán az egyetemen is így folytatódott.

Az egyetemen kezdett el érdeklődni a politika iránt. Annyira, hogy aztán tagja lett a vietnámi háború ellen tüntetők táborának is. Sajnos ez volt az a hely is, ahol a drogokkal találkozott. Itt kezdett marihuánát, majd LSD-t használni, valamint keményen inni.

Bár sikeresen elvégezte az egyetemet és középiskolai angoltanárként elhelyezkedett és megnősült, a pénz nem vetette fel. Annyira, hogy a nyári szünetben, egy mosodában is dolgozott, s mikor megszületett első, majd második gyermeke, a szorongása fokozódott az anyagi terhek és novellái sorozatos elutasításai miatt, amely aztán a gyermekeire irányult.

„Előfordult, hogy úgy éreztem meg tudnám őket ütni. Nem tettem, de nagyon szégyelltem magam ezért a gondolatért.” – mondta.

Bár 1973-ban a Carrie óriási siker lett, és 100.000 fontot jelentett neki és családjának, szorongása még mindig keserítette életét. Rettegett, hogy valami nagyon rosszat ír, de ez sosem történt meg, mert a következő könyve, a Ragyogás is, óriási siker lett. Ennek ellenére ivott tovább, pedig megszületett harmadik gyermeke is és a felesége is elküldte egy alkalommal otthonról. Csakhogy ekkora már attól félt King, hogy miután alkoholos és/vagy kokainos befolyás alatt írta sikeres könyveit, a többi nem lesz jó ezek nélkül. 20 év után, számtalan megszegett ígéret és családi krízis után hagyta abba az ivást és a drogozást végül.

Richard Bachman néven is publikált, mert mikor sikeres lett, a kiadók még az évi egy könyvmegjelenést preferálták. Teljes személyiséget talált ki az egészhez, sőt maga is ajánlott saját nevén írott könyveiben néhányat az alteregójának.

1986-ban megpróbálkozott, a rendezéssel és forgatókönyvírással, de bukás lett belőle.

Egyetlen könyve van, amelyet lányának írt, amikor az 13 éves volt. A könyv A mágus, és A sárkány szeme címmel is megjelent. Sokan támadják, mert nem egy tipikus King könyv. Persze, mert fantasy mese, méghozzá lovagi történet, amely a jó és a rossz örök harcát tárgyalja.

Stephen King nem csak ír, hanem zenél is. Egészen pontosan 1992-ben néhány író társával egyetemben megalapította a Rock Bottom Remainders nevű rock and roll bandát. Eredetileg csak egy fellépést akartak, az Amerikai Könyvkereskedők Konferenciájára. Ám a dolog annyira jól sikerült, hogy turnéztak is, s még mindig összejárnak zenélni, bár a gárda egy része azóta megváltozott.

forrás: stephen king.com

dailymail. co.uk

Stephen King: Az írásról

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!