Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Egy digitális szürrealista álomvilága

Catrin Welz-Stein saját bevallása szerint szinte ceruzával a kezében született. Egész kicsi korától kezdve rajzolt, így szinte magától értetődő volt, hogy grafikus lesz belőle. A tanulmányai elvégzése után hamarosan megrendelők sora érkezett hozzá hazájából, Németországból, aztán az Egyesült Államokból és Svájcból. Amikor anya lett mindezt feladta, hogy a gyerekei mellett lehessen addig, amíg azok nagyobbak nem lesznek.

Mint minden anya rengeteg mesét elolvasott gyerekeinek. S a sok tündérmese inspirálóan hatott Catrinre, annyira, hogy kedve támadt azoknak új illusztrációkat készíteni. Míg professzionális grafikusként nem tudta magát teljesen kiélni (mert figyelembe kellett venni a megrendelő óhaját) itt elszabadulhatott fantáziája.

Ebből születtek (és születnek) meg az egyszerre szürreális és álomszerű képei, amelyek elmondása szerint olyan belső érzéseket takarnak, amelyeket sokszor próbálunk elrejteni a mindennapi életben.

Catrin minden képét digitális úton szerkeszti. Gyűjti a régi képeket és illusztrációkat, amelyeket aztán Photoshoppal feljavít és tovább gondol. Elmondása szerint így sokkal gyorsabban tud haladni a munkában. Az az egy biztos, hogy munkái valóban mesések és szürreálisak.

Ma már spirituális újságoknak is készít illusztrációkat. E mellett egyre többen kérik fel könyveik borítójának megtervezésére és illusztrálására. Munkái egyaránt népszerűségnek örvendenek Oroszországban és Kanadában is. Jelenleg Malajziában él családjával.

Reméljük még sokáig meg fog bennünket örvendeztetni csodaszép munkáival!

További alkotásait itt lehet megtekinteni: https://www.instagram.com/catrin_welzstein/

 

Mese és valóság egy képen. Ismerkedj meg Olga Barentsava munkáival

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig lenyűgöz, mikor a mesék világát keresztezi a valóság. Például úgy, hogy a „vad” állatok a védtelen nőkkel és gyerekekkel össze vannak eresztve. Van valami igazán varázslatos és hátborzongató abban, amikor a vadak kezes bárányként viselkednek az emberekkel. Ezért tudnám elképzelni én is, hogy Stepannal, a 7 láb magas és 1400 font nagyságú medvével a kamerák elé állnék. ( Igaz, a macik, amúgy is a gyengéim.)

Az orosz fotós Olga Barentsava is nagyon szeretheti őt, mert már többször dolgozott vele. Először akkor, mikor egy elég „érdekes” fotósorozatot készített vele és modellekkel, egy vadászat ellenes kampányhoz. Persze Stepan néhány hónapos korától emberek között él. De azért ezek a képek, elég mesések és ijesztőek, nem?

Persze a gyerekemet már nem engedném a közelébe szívesen. Azért mégis csak egy medvéről van szó, bár ez a kép nagyon aranyos, azt elismerem.

Azt már szívesebben megengedném neki, hogy mellém üljön.

Sőt, csak akkor mennék férjhez, ha ő adna össze bennünket (vagy legalább egy ilyen fénykép készülhetne a nagy eseményről!

Igaz, azt se bánnám, ha hozzábújhatnék, hogy megnyugtasson.

Olga további képei itt találhatók: https://www.instagram.com/olga.barantseva/

Kartonlapból mesterművek

Manapság a környezet megóvása és mi a Földön maradási lehetőségünk érdekében, fontosabb, mint valaha az ésszerű és kreatív újrahasznosítás. Ez az, ami szöget ütött Monami Ohno 3-D animátor és szobrász fejében is, aki a fa, agyag és más konvencionális anyagokon kívül, a félredobott Amazon dobozokat kezdte felhasználni művei elkészítéséhez.

Talált egy áruházat is, ahol a kartondobozokat nem akarták kihajítani így azokra gyorsan lecsapott. S ebből olyan elképesztő dolgokat alkotott, amelyeket lehet használni játékra, utcai viseletre, vagy dísztárgynak kirakni a polcra.

Monami képzeletének szárnyalása nem ismer határokat. Megalkotta a Delorean autót, amit a Vissza a jövőben című film mindhárom részéből ismerhetünk.

Aztán úgy gondolta, miért is ne csinálhatna akár egy játék fegyvert is belőle. Ha gyerek lennék, tuti kipróbálnám, nagyon jó móka lehet.

Ha a zenét szeretjük, s a szaxofont is, akkor itt van még egy csoda. Igen, hölgyem, uram, ha nincs pénze az eredetire, akkor lehet kapni kartonból szaxofont.

Amennyiben odáig vagyunk a japán animációkért, akkor ezek a szörnyek sem hiányozhatnak polcunkról! Milyen ötletes, és mennyire aprólékosan kidolgozott munkák!

Apropó filmek, ha a kamera másik oldalán szeretnénk inkább állni, akkor itt egy kamera is.

Forgassunk a segítsgével a Star Wars filmből jól ismert űrhajóval egy amatőr filmet!

Végezetül, az újrahasznosítás csúcsaként itt egy tornacipő. Nagyon mutatós, de esős időben nem ajánlatos viselni. Pedig tényleg jól néz ki. Monami további munkái itt található meg: https://www.instagram.com/monamincb/

Hat jeles magyar festő képe az anyaságról

Anyának lenni a világ legcsodálatosabb, legnehezebb, és legjobb dolga. Életet adni egy gyermeknek, majd segíteni őt előre az útján, megtisztelő és gyönyörű feladat. Persze tele van az anyaszerep lemondással, kétséggel, és rengeteg munkával is. Mégis, azt hiszem nincs ember, aki elvitatná a tényt, hogy milyen jó is lehet anyának lenni, s egy kisgyermeket felnőni, látni.

Az biztos, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük/ítéljük meg ezt a szerepkört. Nincs is ezzel baj, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Engem különösen érdekel, hogyan látták/látják a művészlelkek az anyákat. Ennek keretében néhány igen jelentős magyar festőnk, képeit hoztam most, anyák napjára.

Munkácsy Mihály nevét mindannyian ismerjük. Na meg a festményeit is, főként a Honfoglalás címűt, amit azt hiszem már csak nagyon kevesen nem láttak még saját szemükkel Ópusztaszeren. Festészete a romantikus realizmus stílusába tartozik. Nála jobban senki nem tudta ábrázolni a nemzeti érzést, éppen ezért, az anyaságot is a hétköznapi emberek szemszögéből festette meg. Erről árulkodik 1873-as Anya gyermekével című festménye is.

Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő, és a Majális című képeit mindannyian ismerjük. Én speciel még azért is, mert egyik nagynéném otthonában mindkét kép másolata a falon ékeskedik. Tanulóévei alatt készítette el 1868-1869 az Anya és gyermekei című festményét, impresszionista karrierje első próbálkozásai egyikeként. Az idill és a harmónia, szinte hívja az embert, hogy lépjen be a kép világába.

Réti István a művészettörténet egyik kiemelkedő alakja. Festő és grafikus, akinek egyik legismertebb alkotása a Kossuth Lajosról készült, egész alakos festménye. 1912-ben készítette el Tanulmány című rajzát a Gyötrődés korszaka nyomán. Egy anya, aki láthatóan fáradt kimerült, s akire a gyermeke aggódva tekint.

Szőnyi István egyik tanítója Réti István volt. Általa ismerhetjük olyan jól Zebegényt és a Szürke Dunát posztimpresszionista stílusban. Az általa akvarellel készített Anyaság 1935-ben készült keze nyomán.

Amrita Sher-Gil anyai ágon magyar származású, akit most kezdenek újra felfedezni. Első három évében Magyarországon élt, majd elment Indiába, hogy megismerje az ottani gyökereit is, de a szíve sokszor húzta vissza hazánkban. Róla itt írtam: http://mystique.cafeblog.hu/2016/10/04/a-tortenelem-botranyhosnoi-amrita-sher-gil-aki-ecsettel-kuzdott-az-egyenjogusagert/

Az 1938-as festményének címe Tribal women – Törzsi Asszonyok. Anyák lányaikkal Indiában, ahol a több generációs családok a hagyományosak.

Glatz Oszkár naturalista posztimpresszionista, aki az emberek bensőséges viszonyát és a népviseleteket örökítette meg. Így aztán nekem az egyik kedvencem ebből a válogatásból az Anya kislányával című alkotása.

Steampunk alkotások antik órákból

Sue Beatrice több, mint 30 éve dolgozik képzőművészként. Első sorban a szobrászatban jeleskedik, de mellette a vászonra készült képzőművészetben is otthon van. Az olyan világhírű gyáraknak dolgozott már, mint a Disney, a Dreamworks, a Hasbro vagy a Warner Bros. Egy ideje önálló vállalkozást is elindított, aminek keretében egyenesen tőle vásárolhatok meg alkotásai.

Az agyagból, homokból, tökből, viaszból és mikro méretű dolgokból készült alkotásai New Yorkban, Hong Kongban tekinthetőek meg.

A weboldalán megvásárolható darabok a steampunk kategóriába tartoznak, amelyek közül a legfigyelemreméltóbbak az antik órák apró alkatrészeiből összeállított új alkotásai. Hihetetlen, ahogy az apró fogaskerekek, kis és nagy mutatók, zsebórák stb. más formát öltenek. Nem véletlen, hogy Sue egyike a világ legkeresttebb művészeinek.

 

 

 

 

További alkotások a művésznő oldalán: https://www.instagram.com/allnaturalarts/

Bizarr ruhák, amiket csak a bátrak hordanának

A divatot szerető és csináló emberek mind, valami igazán egyedit akarnak tervezni és viselni. Ha pedig még ez társul azzal, hogy az újrahasznosítást is fontosnak tartják, akkor a bizarrtól egészen a látványos ruhákig és kiegészítőkig jutnak el. Ma ennek jegyében hoztam néhány igen érdekes képet, megmutatni, milyen messzire tudnak elmenni egyesek. Na persze a divat egyik lényegi eleme, pont a meghökkentésen van, ami ezekkel a ruhákkal garantált lesz.

Vegyük mindjárt a zakót, amire számítógép billentyűk vannak szerkesztve. Elképesztő, ahogy a „kockák” kitalálták és létrehozták a kockáknak azt, hogy mit is jelent kockának lenni.

Mindenkinek van jó néhány üresen maradt, vagy már beolvashatatlan cd-je. Ha fel akarjuk őket jobb célra használni, és nem riadunk meg a minket körülvevő emberek tekintetétől, akár menők is lehetünk egy partin például egy ilyen koktélruhában.

Ha ti is úgy vagytok vele, mint én, hogy rengeteg színes kendőtök van, amit nem használtok és van jó néhány gombotok is, ami a fiók aljára van süllyesztve, (azért, mert azt hittük egyszer még visszavarrjuk oda, ahonnan leszakadtak), akkor itt egy másik csoda. Bár a kendő viselése nem újdonság, de ez azért tényleg érdekes.

Talán az egyik legbizarrabb alkotás, amit valaha láttam a Barbie babákból összerakott szoknya. Az alkotó biztos nem százas, vagy a gyerekeinek gyűjteményét akarta valamire felhasználni, ki tudja?

Aztán itt van egy fiatal divattervező virágos költeménye is. Ez az alkotás akár esküvői ruhaként vagy koszorúslány ruhaként is megállja helyét, már ha van merszünk viselni.

Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem soha nem jutott még eszembe, hogy egy esernyőre úgy gondoljuk, mint alapanyag egy ruhához. Viszont egy fiatal japán tervező meglátta benne a lehetőséget és ezt hozta ki belőle:

Azt hiszem, mindenkinek van jó néhány olyan borítéka és levele még a múlt századból, amiket nem volt szíve kidobni. Ha elég gyűlt össze és rendelkezünk egy kis kreatív vénával egy farsangra, egész jó kis ruhát lehet belőlük kihozni. Például ilyet:

Ha már a buliknál járunk, akkor mit szólnánk esetleg egy olyan ruhához, ami csupa lufiból van összerakva. Garantáltan megnéz bennünket mindenki (hogy vannak-e nálunk otthon).

Végezetül egy igen szentimentális, de számomra tetszetős ruhát hagytam. Azt hiszem, aki eléggé ragaszkodik a régi képeihez, már régen bedigitalizálta azokat. Ezek után, akár már egy szoknyát is kerekíthetünk belőlük. Senki nem mondhatja, hogy nem viseljük magunkon emlékeinket, az már biztos.

Kedvcsináló jógához Alexey Wind képeivel

Régóta érlelődik bennem az elhatározás, hogy a futáson és erőedzéseken kívül, olykor be kellene iktatnom valamilyen másfajta mozgásformát is. Évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy elkezdek jógázni, mert jót tenne a testemnek és szellememnek is, de valamiért mégsem visz rá a lélek.

Egyszer eljutottam már odáig is, hogy egy DVD segítségével neki is láttam, de türelmetlen voltam, s nem tűnt annyira hatékonynak, így maradtam a már jól bevált edzésformáimnál.

Az, hogy ez azért volt e, mert egy kissé túlhajszolt életet éltem akkoriban, nem tudom biztosra mondani, de most a képek láttán, lehet, mégis csak újra próbálkozom és beiratkozom valamilyen jóga kurzusra.

Már csak azért is, mert Alexey Wind orosz származású művész, filmkészítő és fotográfus Yoga and the City című fotósorozatának köszönhetően a lehetetlen, lehetségesnek tűnik.

Ő ugyanis képei segítségével bemutatja, hogy igenis rá lehet találni a harmóniára, az egységre egy nagyváros kellős közepén is, a jóga segítségével. Persze erre ő is csak azután jött rá, hogy Indiában járt. S megértette a jóga olyan sport, aminek a célja az elme és a test határainak kitágítása.

Elmondása szerint, soha az előtt nem érezte még át annyira, mint utazása után, hogy mekkora szükség van a nagyvárosokban élőknek (is) a harmóniára, a nyugalomra és az öröm forrására rálelni. Ezért döntött úgy, megmutatja nekik/nekünk, hogy márpedig ezekre bárhol rátalálhatunk, például a jóga segítségével.

Ezen túl azt tanácsolja nekünk, mindenki azt csinálja, amit szeretettel és szenvedéllyel együtt tud végezni. Így lehet jobban érezni magunkat a bőrünkben, s ehhez ad némi plusz löketet a jóga, mert növeli erőnket és energia szintünket, na és persze a kitartási képességünket is.

Persze elképzelhető, hogy Alexey nem annyira a szavak embere, mint a vizuális megjelenítésé. Mindenesetre fotósorozata lenyűgöző és át ad egy üzenetet, ehhez nem fér kétség.

Csak nézem ezeket a csodás alakokat, akik számomra lehetetlen manőverekre képesek és azt gondolom én is ezt akarom. Megyek is és utána nézek, hol lehet jógázni tanulni ma egy nagyváros kellős közepén.

Alexey további képeit itt találod: https://www.instagram.com/yoga_and_the_city/

Betekintés Koday László mesés világába

Mindig lenyűgöznek az olyan művészek, akik önerejükből és önmagukat képezve válnak alkotóvá. Azok, akiket nem hajt iskola, vagy kényszer, hanem saját magukat viszik arra az útra autodidakta módon, amelyen aztán olyan alkotásokat hoznak létre, amelyekben ők és az emberek örömüket lelik.

Ilyen számomra Koday László is, aki 1945-ben látta meg a napvilágot. 1963- 1990 között a Ganz-Mávag címfestője, később művezetője, végül üzemvezetője lett. 1990 óta szabadfoglalkozású festő, aki belső indíttatásból fest. Minden egyes műve egy-egy látnoki világ, melyet valós emberekről, valós helyszíneken készít el.

Ma már túl van 100 kiállításon. Festészetét a naiv művészeti irányzathoz kötik, amely ágon Rousseau is maradandót alkotott. Tehetségét Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjjal jutalmazták. Elkötelezettsége és hite viszi előre alkotásai elkészítésére még ma is, mindannyiunk örömére.

 

Az ember órákra képes elmélyedni egy-egy színpompás alkotásában, míg nem egy, vagy több mesét is el nem képzel hozzá. S pontosan ez az, amiért lenyűgözőek Koday László alkotásai, mert képesek elrepíteni a gondok mezejéről bennünket és feltölteni szépséggel szívünket, meseszép világaival.

Reméljük még sokáig meg fog bennünket örvendeztetni alkotásaival. Több tudnivaló a Művész Úrról, képeiről és kiállítási helyszíneiről az oldalán megtalálható: http://www.kodayfesto.hu/koday-laszlo.php

 

Ha tavasz, akkor virágok! Ismerkedj meg a virágszobrászok egyik kiemelkedő alakjának nem mindennapi alkotásaival!

Azuma Makato egy japán virágszobrász, aki társalapítója a híres Jardins de Fleurs virág boltnak, amely egyben haute couture virágkötészet is.

Művei jártak már a levegőben, a vízben, a sivatagban és az űrben is.

 

 

Tavaly azzal írta be magát a divattörténelem nagykövébe, hogy Dries Van Noten 2017-es tavaszi kollekciójához tervezte meg a díszletet jégbe fagyott virág konstellációiból. A párizsi divathét egyik legnagyobb attrakcióját hozva el és a még nagyobb ismertséget számára (ha ez még egyáltalán lehetséges).

  

Azuma története azért is érdekes, mert 1997-ben azzal a reménnyel költözött Tokióba, hogy egyszer híres rock sztár lesz belőle. Ehelyett a város legnagyobb virágpiacán találta magát, s mint kiderült ez bizonyult a végzetének. 2002-ben megnyitotta a Jardins de Fleurst partnerével Shiinoki Shunsuketo fotóssal. 2005-től kezdve dolgozik alkotásain és ugyanebben az évben már három kiállításon is szerepelt nem csak hazájában, hanem New Yorkban is. Azóta folyamatosan járja műveivel a világot.  Ha szeretnél még látni tőle alkotásokat itt megteheted: https://www.instagram.com/azumamakoto/

Az anamorfózis mesterei

A művészetek különböző ágazatai azért (is) tudnak annyira elvarázsolni bennünket, mert mindig valami újat, valami addig ismeretlent mutatnak be. Az emberi kreativitás számtalan formája pedig, bennünket, „egyszerű” embereket, mindig lenyűgöz. Szeretünk elmélyedni egy festményben, hogy felfedezzük annak minden rejtett utalását, s persze azért is, hogy gyönyörködjünk a tehetség eme megnyilvánulásában.

Ilyenek az anamorfózist használó művészeti alkotások is, amelyet elsőként Leonardo da Vinci írt le és keltett életre két vázlatrajzában a Codex Antlanticusban. Igaz, ekkor már sokan foglalkoztak a kitüntetett pont kérdésével (pl.: Archimedes) vagyis a hellyel, amely új dimenziókat nyit meg.

Maga az anamorfózis jelentése a görög átalakulás szóból ered és olyan erősen torzított képet jelöl, amelyet első ránézésére nem tud értelmezni az ember. Csak egy bizonyos pontból válik a kép láthatóvá, vagy csak ha egy tükörtárgyat ráteszünk a felületre.

 

 

 

Hans Holbein

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első festő, aki a perspektivikus anamorfózist alkalmazta, Hans Holbein volt, Követek című festményén. Aztán pedig, az újdonságot elkezdték utánozni a többiek, hogy az hódító útjára tudjon indulni. Az anamorfózis, mint ábrázolási mód Hollandián át (Samuel Van Hoogstraat festő jóvoltából) egészen Kínáig eljutott.

    Salvador Dali

A 20. században Salvador Dali és Jean Cocteau tette még ismertebbé, honfitársaink közül pedig Orosz István elképesztően gyönyörű alkotásai azok, amelyek hozzájárulnak az anamorfózisért rajongó emberek egyre növekvő táboráért. Ma már az utcán is láthatunk ilyen alkotásokat szép számban, építészeti remekek formájában vagy éppen az utcakőre festve.

  Orosz István

Annak ellenére, hogy eredetileg „csupán” perspektivikus fogásként kezdték alkalmazni, hamar kinőtte magát és váltott olyan kérdések rejtekhelyévé, ahol az anamorfikus alkotások politikai vagy spirituális utalásokat adtak közre.

A 21. században is bővül még az anamorfózis használatának módjai olyan művészek segítségével, mint amilyen Bernard Pras francia művész is. Pras mindenféle kidobált kacatból, használt, törött játékokból, festékből, autógumiból, ruhából, zsákból, gallyakból, vagy éppen WC-gurigákból alkot meg újra, közismert alkotásokat. Művei oldalról nézve, sokszor tűnnek közönséges tákolmányoknak. Ám, ha az ember szemből és egy bizonyos perspektívából nézi azokat, kirajzolódnak a meghökkentő alkotásai:

 

 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!