Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Ollózott természet

Az orosz Nikolai Tolstyh eredetileg újságíróként dolgozott. Csakhogy annyira unta munkáját, hogy úgy érezte valamit kezdenie kell a benne lévő energiákkal, így kitalált egy új művészeti formát.

Ötlete valójában rém egyszerű, éppen ezért zseniális. Állatmintákat vág ki papírból, s hozzájuk a természetet használja háttérnek.

Ebből aztán olyan csodák jönnek létre, mint a víz alapú delfin, vagy éppen a virágos medve.

Annyira egyszerű ez az egész, hogy akár a gyerekeknek is tölthetünk le sablonokat a netről, amikhez, ha kivágtuk a formát, akkor lehet használni bármit háttérnek, amit csak akarunk.

Az emberi kreativitás határtalan. S mikor már azt hinnék, nem lehet újat mutatni, mindig jön valami, ami megmutatja, hogy milyen sokrétű fantáziával rendelkezünk, mi ember. Persze Nikolai már sokadik sorozatán dolgozik. Kíváncsian várjuk, következő alkotásait is!

 Forrás: designworld.com

beautyfulllife.com

Gigantikus csodák homokból

Van, aki a vízparton heverészni szeret. Persze előtte azért egy kicsit megmártózik a vízben. Mások, a gyerekekkel ásóval, kisvödörrel felszerelkezve érkeznek a homokos partra. Azért, hogy várat építsenek, vagy éppen elássák apát, hogy addig se tudjon fegyelmezni.

Aztán vannak olyanok is, akik a homokban meglátják a lehetőséget. Arra, hogy olyan gigantikus és csodálatos alkotásokat készítsenek, amelyeknek az emberek a csodájára járnak. Nyár van, és ez azt jelenti, hogy többen vannak vízparton, mint otthon. Éppen ezért, egy kis művészetet is érdemes odacsempészni ilyenkor.

Úgy, mint a KingSand csapata például, akik belga és holland művészek találkozásából jöttek létre. Igaz, az Északi- tengerben fürödni tényleg nem a legjobb ötlet, így az, hogy homokszobrokat készítenek, nem is olyan meglepő. Jól is teszik, mert munkáikkal megjárták Ausztráliát is. Azt hiszem, az ő váruk, nem olyan, amit bárki meg tudna építeni, no meg a sakktáblájuk sem biztos, hogy alkalmas a sakkozásra. (De szépnek, szép.)

Még mindig a belgáknál maradva, itt van egy ígéretes tehetség. Elvégre az Északi-tenger ilyen szempontból a művészetnek kedvez, nem a strandolóknak. Oostende minden évben megrendezi a maga homokszobrászati fesztiválját. Ennek egyik remekbeszabott darabja lett az Alice Csodaországban legutóbbi filmváltozatának szereplőgárdája.

Mozinál maradva, aztán itt egy cseh tehetség munkája is. Radovan Zivny egyre népszerűbb, lentebb láthatjuk is miért. Bár ez az Alien nem túl bizalomgerjesztő, még így homokból sem. Ettől függetlenül mesteri alkotás, mint, ahogy a Gandalf, hobbit és Golem hármasa is.

Ha pedig már az űrben járunk, akkor itt van kettő igen megtévesztő alkotás is. Régóta lehet tudni, hogy a gabonakörök és homokba készített motívumok emberek munkája. Jim Denevans például gereblyével és/vagy egy bottal dolgozik. Elképesztő alkotásai vannak, az egyszer biztos.

 

 

 Forrás: hln.be

weburbanist.com

sandworld.co.uk

Művészi kreációk avokádó magból

Jan Cambell három évvel ezelőtt avokádós szendvicsre vágyott. Miután elkészítette azt, az avokádó magot nem volt szíve kidobni, így inkább zsebre vágta.

Néhány napig a kabátja zsebében hordta, míg egy nap beleakadtak ujjai. A körmei alá narancssárga anyag került, s ekkor rádöbbent, az avokádómagot faragni lenne érdemes.

Előkerített hát egy tapétavágó kést, s a magból egy apró arcot faragott ki. Néhány napot hagyta száradni, s a végeredmény olyan lett, mint a fa. Ezért tűnnek első látásra ezek a miniatűr szobrok olyannak, mintha fából készültek volna.

Az ír művésznő azt mondja, inspirálódni a kelta mitológia világából szokott. Ezért, ha az erdő szellemeire, vagy éppen a termékenység Istennőjére ismerünk, ne lepődjünk meg.

Munkái megvásárolhatóak, s hordhatjuk akár nyakláncon, vagy amulettként magunknál azokat. Vagy, ha éppen érzünk magunkban annyi tehetséget és kedvet, kísérletezhetünk magunk is egy avokádómaggal, a nyári szabadság alatt.

 

Forrás: avocadostonefaces.com

freeyork.org

mentalfloss.com

további képek: https://www.instagram.com/avocadostonefaces/

 

Így végzik az elhagyott dísztárcsák

A dísztárcsa, sokat dob egy autó megjelenésén. Az egyetlen gond vele, hogy könnyen elhagyhatjuk azt az úton, ha nem vigyázunk. Persze, mivel nem eget rengető egy átlagos dísztárcsa szett ára, így ha óvatlanok voltunk, szerezhetünk aztán másikat helyette, viszonylag olcsón.

Emlékszem, még kollégiumi éveim alatt, barátaimmal egyszer találtam én is egy BMW dísztárcsát, amit ki is raktuk a szobánk falára, nagy büszkén. A nevelőtanárunk már kevésbé volt tőle elragadtatva, így év végén eltávolítottuk azt onnan.

Bár dísznek használtuk, az egyikünknek sem jutott eszébe, hogy a dísztárcsákból esetleg szobrok is készíthetőek. Mondjuk, ha gondoltunk volna is rá, mi nem voltunk ehhez olyan tehetséggel megáldva, mint Ptolemy Elrington.

Ptolemy meglátta az úton elhagyott dísztárcsákban a lehetőséget. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy nagy környezetvédő, így egyből azon gondolkodott, hogyan használhatná fel a kincsét. A művészeti iskolát végzett úriember képzelete aztán gyorsan szárnyra kapott, hiszen éveken át dolgozott színházban és koncerteken, mint designer. Így egyértelmű volt számára, hogy a dísztárcsát az újrahasznosítás jegyében fogja felhasználni.

Elkezdte hát gyűjteni az elhagyott, elkopott és kidobott dísztárcsákat. S azokból először állatokat, majd emberformákat kreált. Munkái annyira látványosra sikerültek, hogy az olyan neves sajtóorgánumok is foglalkoztak már vele, mint a The Times, a Daily Mail, és a The Telegraph. Kiállításai is sorra nyílnak Spanyolországban, Görögországban, Skóciában, na meg persze Londonban is. Jelenleg Brigthonban él és gyűjti a dísztárcsákat. Igaz, újabban már a tönkrement bevásárlókocsik is felkeltették kíváncsiságát…

Forrás: hubcaps.com

dailymail.co.uk One man’s treasure

további képek: http://www.imgrum.org/user/hubcapcreatures/1277246787/1326061328909431344_1277246787

Klasszikus festmények tetoválásként

Egy igazi művészet rajongó, órákig képes egyetlen festményt tanulmányozni. Hozzá képest egy egyszerű múzeum látogató néhány perc után továbbmegy a galériában a következő képhez. Persze mindkettő közt lehet olyan, akit úgy megfog egy alkotás, hogy nem tud azzal betelni. Annyira, hogy aztán úgy dönt, neki azt a képet a testére kell tetováltatni.

Michelangelo: Dávid teremtése

Igaz, egy művészet rajongó nem feltétlen gondolja azt, hogy egy tetoválás megfelelő ahhoz, hogy kifejezze a festmény iránti csodálatát. Persze vannak, akik szerint igen, mert a tetoválás is művészeti forma.

Hokusai: A nagy hullám Kanagavánál

Akárhogy is vélekedünk róla, az tény, hogy a tetoválás divat. Persze még mindig nem az a legnagyobb trend, hogy ikonikus festményt akar varratni valaki magára. Igaz, ha így haladunk, valószínűleg ez is ugyanolyan megszokott kérés lesz, mint bármi más, ami először furcsának hatott.

Salvador Dali: Az elfolyó idő

Engem mondjuk, érdekelne, mit szólna mindehhez Leonardo da Vinci vagy éppen Vincent van Gogh? Vajon, kitanulták volna (már, ha lett volna rá lehetőségük), a tetoválás művészetét, hogy festményeiket így is átadják a nagyközönségnek?

Leonardo da Vinci: Mona Lisa

 

Talán igen, mert a hamisítás/másolás az az egyik legrosszabb dolog, ami egy művésszel megtörténhet.

Vincent van Gogh: Csillagos éj

 

Mindenesetre, az, aki a fent említett művészek alkotásait testre képes tetoválni (még, ha csak másolja is) azért, az tud valamit. Lehet szeretni, lehet utálni a tetoválásokat, de ezeket a művészi alkotásokat, egészen szépen sikerült megcsinálni, még ha egy kicsit bizarrul is mutatnak.

Gustav Klimt: Csók

 

Forrás: neonco.uk

blazepress.com

Ceruzából faragott miniatűr csodák

Salavat Fidai olyat talált ki, amit előtte még senki. A ceruzák belsejébe vagy hegyébe miniatűr csodákat farag, amelyektől elámul az ember. Művei elkészítésének ideje három óra és három hét között van. Az orosz származású mindössze négy éve művészettel foglalkozó ember munkái lassan, de biztosan bejárják a világot.

Persze valaha fiatal korában tanult művészetet. De aztán úgy érezte, ő ebből nem fog tudni megélni, így elszegődött rendőrnek. Később oktató lett belőle, ám aztán elérte az életközépi válság, s úgy érezte, ő már nem képes munkáját teljes odaadással végezni. Így ismét a művészetek felé fordult, s hamarosan faragásnál kötött ki. Egészen pontosan a ceruzák mozgatták meg fantáziáját. Hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdett a ceruzákból faragni ki alkotásokat.

Miután nagy kedvence a Trónok harca sorozat, így egy egész sorozatot készítettt a film szellemében. Látható a Csillagok háborújából is tőle néhány jól ismert karakter, na meg miniatűr épületek, fényképezőgépek elképesztő aprólékossággal kidolgozva.

Ha pedig mindez nem lenne elég, készít egyébként miniatűr festményeket például gyufás skatulyákra is. Fest, fényképez ez a sokoldalú tehetség.

Van, akinek egészen jól jön az életközépi válság. Mert hirtelen kitör belőle a művész, hogy gyönyörködhessünk alkotásaiban!

Forrás: salavitfidai.com

augustman.com

theultranix.com

10 klasszikus filmplakát Simpson módra

Harminc éve, hogy a Simpson család elindult hódító útjára. Igaz, akkor még a karakterek csak részben hasonlítottak a mostani alakjukra. Két év kellett hozzá, hogy kiforrja magát annyira a sorozat, hogy aztán a jól ismert nyitó zenéjüket megkomponálják. Matt Groening „klasszikusa” 16 írót foglalkoztat már három évtizede folyamatosan és köt le bennünket a képernyők elé.

Persze, ami az igaz, az utolsó évadok már nem sikerültek annyira, jóra. Sokan mondják, hogy a The Simpsons movie után végleg abba is kellett volna hagyni nem sokkal. Nem tették, mert a világon még mindig 7,7 millió ember követi a család „életét” nyomon. Nincs is még egy ilyen rajzfilm sorozat, mint a The Simpsons, ahol ennyi hírességet felvonultattak volna az epizódokban.

Harminc év alatt 600 híres vendégük volt. Köztük Stephen Hawking és az Aerosmith is például. Kanapés gegjeikben annyi film és zene paródiája szerepelt már, hogy megszámolni se lehet. A South Parkban is volt egy rész, amely arról szólt, hogy nincs olyan ötlet már, amit a Simspon írói ki ne találtak volna (ergo már csak utánozni lehet őket, akkor is, ha nem tudunk róla).

Az alább látható klasszikus filmek Simpsonizált változataiért is részben ők a felelősek. Na meg azok a grafikusok, akik viccesnek találják Homert, Bartot és a többieket olyan nagysikerű filmekhez adni, mint a Terminátor vagy a Keresztapa. Na de nézzük miről is beszélek. Ebben a nagy hőségben ránk fér egy kis szórakozást, lássuk, hogy fest Marge, Audrey Hepburnként az Álom luxuskivitel plakátján!

Nyomában jöhet is Homer, Rocky szerepében. Bár ez a plakát a harmadik részhez készült, azért a hatás lehengerlő.

Itt van persze Bart és Lisa osztálytársa Ralph is. Bart, mint Tom Cruise, Ralph, mint Dustin Hoffman a klasszikus Esőmber filmből.

Miután túl vagyunk a romantikán és drámán, jöhet egy kis fantasy sci-fi. Marge, mint Trinty, Homer, mint Neo na meg a két bohóc, mint háttérszereplők a Matrix filmplakátján.

Ha pedig sci-fi, akkor nem maradhat ki a Terminator se. Bart, mint maga a Terminator, kedves barátja Milhouse, pedig John Connor.

Miután már ilyen veszélyes vizekre eveztünk, akkor itt egy kellemes thriller is. Marge, mint Sharon Stone az Elemi ösztönben.

Persze ehhez van még Homernak is egy-két szava. Fel is veszi nyomban A Sebhelyesarcú ábrázatát.

Azért van olyan is, mikor az egész család (egy kivételével) helyet kap, egy monumentális filmben. Itt van a Star Wars helyett a Bart Wars.

Ezután  jöhet egy kis black comedy. Umma Thurman helyett Marge Simpson csodálható meg a legendás Ponyvaregény film plakátján.

Végül, de nem utolsósorban pedig minden idők legjobb maffia filmje jön. Homer igazán megtisztelve érezheti magát, hiszen Marlon Brando szerepében, mint Keresztapa mutathatja meg magát nekünk.

Forrás: simpsonskewsme.com

claudia-r.devianart.com

A nő, aki divatba hozta a művészetet

Sonia Delaunay volt az első, aki úgy gondolta a művészetet érdemes lenne ruhákon is megmutatni. Fontosnak tartotta, hogy a technikai fejlődés és az új mozgalmak mellett, a grafikus ábrák is helyet kapjanak az emberek ruhatárában és Párizs utcáin. Bár elsősorban festő volt, mégis, sokan csak a divat világából ismerik. Ráadásul férje hírneve is beárnyékolta az ő nevét, pedig rendkívül kreatív és produktív volt Sonia is.

Sara Stern 1885-ben született egy ukrán zsidó családban. 5 éves korában elvitte magával jómódú nagynénje és nagybátyja Szentpétervárra, ahol aztán betekintést nyert a művészek világába. 18 évesen Németországba került, Karlsruhe-be, hogy ott járjon művészeti iskolába. Itt találkozott Wilhelm Uhde festővel, akihez férjhez ment, majd elköltöztek Párizsba. Wilhelm ismertette meg őt Henry Rousseau munkáival, és elvitte őt a Montmartre-i Picasso stúdióba, ahol aztán nagy hatást gyakorolt rá Picasso Les Demoiselles d’Avignon (Avignoni kisasszonyok) című festménye.

Wilhelm volt az is, aki megrendezte feleségének első kiállítását is, ahol be lett mutatva annak Yellow Nude című festménye, amely szexuális és erotikus tartalmával keltett visszhangot, és amelyre erősen hatott a fent említett Picasso festmény. Sonia Wilhelmnek köszönhetően találkozott Robert Delaunay festővel is, akivel egymásba is szerettek. A találkozást követően Sonia elvált férjétől és hozzáment Roberthez, akinek a következő évben egy fiút is szült.

Jó háziasszonyként és anyaként, abba is hagyta a festést és varrni, hímezni kezdett. Ekkor készítette fiának a ma már ikonikus jelentőséggel bíró kubista patchwork takarót, ami aztán későbbi alkotásainak kiindulópontja lett. (Ez a munkája „egyébként”, a legelső teljesen absztrakt művészi kifejeződés darabjaként van kiállítva a Musée National d’Art Moderne-ben.)

Készített teljesen absztrakt könyvborítókat, fadobozokat és játékokat is később fiának. Sőt, férjének és magának is készített ruhákat, amelyekben aztán együtt mentek a Párizsi éjszakába mulatni. 1913-tól aztán megint festeni kezdett, és közös munkába fogott Cendrasszal, ahol Cendras versei mellé kerültek Sonia alkotásai. Ekkor készítette a Szimultán ruhát is, amelyet a tangó és a foxtrott vibráló hangja és üteme, na meg Apolloniare orfizmusa is inspirált. Ennek hatására született meg az „Elektromos prizma”, amely aztán egy teljesen új irányzat lett, s megmutatkozott Sonia alkotásainak színében, formájában (aztán meg Sonia védjegyévé is vált).

Mikor kitört az első világháború Robert és Sonia Spanyolországba költöztek. Eleinte boltokat festett, majd designer ruhákat kezdett itt készíteni. 1917-ben nyitotta meg Madridban és Barcelonában ruhaboltjait. A rengeteg terem, a design ruhák, saját kiállítási részt is lehetővé tettek, így aztán kitűnő okot és helyet adtak a Vogue és más nagyhírű újság fotósainak és azok modelleinek, hogy ott dolgozzanak.(Így történt, hogy az akkori filmsztár Gloria Swanson is állandó vásárlója lett Sonia ruháinak.)

1921-től Sonia a dadaizmus felé fordult és a szurrealista írók társaságát kezdte keresni. Kifejlesztett egy új stílust, aminek darabjait költemény-ruháknak hívott. A geometrikus formák és színek egymás mellé kerültek Tristan Tzara költő soraival. Tervezett strandruhákat, nyakkendőket, napernyőket, kézitáskákat, cipőket is ezen új stílus jegyében. 1925-ben még egy filmhez is készített ruhákat a női modelleknek és Delaunay név végleg egybeforrt a szimultán elnevezéssel. Sőt, egy modellfotózáshoz még egy Citroen autót is „Szimultán egyenruhába” öltöztetett.

Segei Diaghilev balett táncos is állandó vásárlója lett, aki aztán megrendelte Soniától az Orosz balett táncosok kosztümjét is. Ekkor már porcelánokra is készített alkotásokat valamint ékszereket és lakberendezési tárgyakat is lehetett tőle vásárolni.

Az 1929-ben kezdődő világgazdasági válság aztán utolérte őt és kreációit is. Csak 1936 körül kezdett újra magához térni, de akkor annyira, hogy a rá következő évben már a Párizsi nemzetközi kiállításra három pompás színes vásznat készített, amelyek egy-egy fal nagyságúak voltak. Ezek a francia technológiát ünneplik azzal, hogy repülőgép motorokat, propellereket és pilótafülkéket ábrázoltak. Művei megjárták aztán Madridot, Barcelonát, Németországot is.

Miután 1941-ben férje meghalt, Sonia visszafordult a festészet felé. 1951-től sorra nyíltak meg kiállításai szerte a világon New Yorktól Németországig. 1964-ben kapott kiállítást a Louvre-ban is. 1975-ben hatalmas retrospektív kiállítást rendeztek műveiből és megkapta a Francia becsületrendet. 1979-ben, 94 évesen hunyt el Párizsban. Munkáiból inspirálódott Mondrian és Andy Warhol is. 2015-ben a Londoni Tate Modern múzeumban nyitottak neki kiállítást. A DSquared2 2015 tavasz/nyár kollekciójában volt látható a kifutón a legutoljára Sonia töretlen hatása.

Forrás: theguardian.com

José Teunissen: Couture Graphique

Stanley Baron: Sonia Delaunay

Észbontó alkotások acélhuzalból

Seung Mo Park koreai születésű szobrász gyermekkora óta rajzol. Megjárta Indiát, hogy megtalálja önmagát, s ezért elmélyedt a buddhizmusban. Olyan jól sikerült mindez neki, hogy aztán olyat talált ki, ami egy csapásra híressé tette. Alkotásaihoz rozsdamentes acélt, alumíniumot és üvegszálat is használ, ezzel elérve egy új alkotási módot a 3 dimenziós művészetben.

A Maya nevezetű sorozata rétegezettet rozsdamentes acélhuzalból kézzel kivágott portrékból áll. Addig hajlítja, alakítja az anyagot, míg végül 3 dimenzióssá nem válik alkotása. Éppen ezért fotorealisztikus munkái csak bizonyos távolságból láthatók jól. A munkamenet a következőképpen zajlik:

A Human elnevezésű sorozatához alumínium huzalt és üvegszálat használ. Elképesztő az a precizitás és aprólékosság, ahogyan a ruhák ráncait, az izomzatot, a testet, az arcot megteremti ebből az anyagból.

Műveit New Yorktól Tajvanig viszik kiállításokra. S mivel ennyire termékeny művész egész biztosan fogunk még róla hallani.

http://www.seungmopark.com/

Mese és valóság egy képen. Ismerkedj meg Olga Barentsava munkáival

Nem tudom, ki hogy van vele, de engem mindig lenyűgöz, mikor a mesék világát keresztezi a valóság. Például úgy, hogy a „vad” állatok a védtelen nőkkel és gyerekekkel össze vannak eresztve. Van valami igazán varázslatos és hátborzongató abban, amikor a vadak kezes bárányként viselkednek az emberekkel. Ezért tudnám elképzelni én is, hogy Stepannal, a 7 láb magas és 1400 font nagyságú medvével a kamerák elé állnék. ( Igaz, a macik, amúgy is a gyengéim.)

Az orosz fotós Olga Barentsava is nagyon szeretheti őt, mert már többször dolgozott vele. Először akkor, mikor egy elég „érdekes” fotósorozatot készített vele és modellekkel, egy vadászat ellenes kampányhoz. Persze Stepan néhány hónapos korától emberek között él. De azért ezek a képek, elég mesések és ijesztőek, nem?

Persze a gyerekemet már nem engedném a közelébe szívesen. Azért mégis csak egy medvéről van szó, bár ez a kép nagyon aranyos, azt elismerem.

Azt már szívesebben megengedném neki, hogy mellém üljön.

Sőt, csak akkor mennék férjhez, ha ő adna össze bennünket (vagy legalább egy ilyen fénykép készülhetne a nagy eseményről! ).

Igaz, azt se bánnám, ha hozzábújhatnék, hogy megnyugtasson.

Olga további képei itt találhatók: https://www.instagram.com/olga.barantseva/

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!