Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

16 tanács a Dalai Lámától, azért, hogy úgy élj, ahogy szeretnél

Amikor eszembe jut a Dalai Láma, mindjárt mosolygó arccal jelenik meg előttem. Nincs még egy ilyen ember, akire így tudnék rögtön emlékezni. Annak ellenére, hogy meghurcolták, elűzték hazájából még képes szeretettel szívében fordulni az emberek felé. Sokunk számára lehet példakép, azért, mert úgy tanít az együttérzésre, nyitottságra és jóságra az emberekkel szemben, hogy nem csak beszél ezekről, hanem csinálja is.

Összeszedtem egy csokorba 16 gondolatát a békéről, a szeretetről és az egóról. Érdemes megfogadni ezeket, egy ilyen embertől, mint a Dalai Láma.

Hiszem, hogy minden szenvedés forrása a tudatlanság. Az emberek a boldogság vagy kielégülés önző hajhászása által okoznak másoknak fájdalmat. Az igaz boldogság mégis a belső békéből és elégedettségből származik, amelyet úgy érhetünk el, hogy gyakoroljuk az önzetlenséget, a szeretetet, a kegyelmet és megszüntetjük a tudatlanságot, az önzést és a kapzsiságot.

Mérlegeld a sikeredet annak fényében, hogy mit kellett föladnod azért, hogy elérd!

A Földnek nincs szüksége több „sikeres emberre”. Nagyobb szüksége van gyógyító, béketeremtő, helyreállító, mesélő és szerető emberekre.

Életünk célja, hogy segítsünk másoknak. Ha pedig ez nem megy, legalább ne ártsunk nekik.

Ha magadat nem szereted. Más sem tud szeretni téged.

Ha képes vagy legyőzni a belső démonaid (úgy, mint a féltékenység, irigység, gyűlölet, harag… stb.) akkor ezután már semmilyen feladat sem lesz lehetetlen számodra.

Nincs senki ezen a világon, aki tiszta és tökéletes. Szóval, ha kerülöd az embereket a kis hibáikért, mindig egyedül leszel. Ítélkezz kevesebbet és szeress többet.

Az emberek különböző utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Csak azért, mert az nem a te utad, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek.

Sohasem lesz béke a külső világban, ha a belső világunkban nem teremtünk békét.

Emlékezz; nem megkapni azt, amit szeretnél, olykor csodálatos szerencse.

A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.

Legyél hálás azért, ami most vagy, és harcolj azért, aki lenni akarsz holnap.

Türelem nélkül semmilyen nagydolgot nem lehet elérni.

Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak, azt, ami az.

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.

Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!

 

Sylvia Plath. Egy író, akit a siker, öngyilkosságba sodort

Sylvia Plath összesen 30 évet élt. Öngyilkos lett, akkor, amikor Az üvegbúra című könyve óriási siker lett. Egész életét mély depresszió övezte. Hol csendesen kísérte útján, hol hangosan kiabált benne a szorongás és félsz, amely végül a gázcsap megnyitását eredményezte.

Egy író születése

„A legnehezebb dolog úgy élni a jelenben, hogy nem hagyjuk beszennyezni azt a jövőtől való félelemmel és a múlt megbánásával.” Ez a mondat gyakorlatilag magába foglalja, mi az, ami miatt Sylvia egész életében szenvedett. Az 1932-ban született lány pedig két tudós ember családjába született. Csakhogy hat éves korában elvesztette apját, amit sohasem hevert ki, s ezt Daddy című versében meg is írta.

Egészen korán megmutatkozott írói vénája. Igaz, főként azért, mert az írás számára maga volt a terápia. Legalábbis arra szolgált, hogy kiírja magából fájdalmát és félelmeit. Ez 11 éves korától kezdve azt jelentette, hogy naplót vezetett és verseket írt, amelyek aztán a helyi újságokban meg is jelentek.

Az üvegbúra inspirálója

Összesen 18 éves volt, mikor publikálásra került egy írása a nemzeti sajtóban. Miután befejezte a középiskolát, a northamptoni egyetemre ment, ahol kitűnő tanuló volt. Az egyetemen töltött évei alatt segédszerkesztője lett a Mademoiselle című lapnak.

Sajnos a harmadik tanévben aztán komoly és mély depresszióba süllyedt, amikor az öngyilkossággal is megpróbálkozott.

Rövid időre elmegyógyintézetbe került és sokkterápiát is alkalmaztak rajta. Miután „rendbe jött” visszament az egyetemre és summa cum laudéval végzett 1955-ben. Ezután elköltözött Angliába, Cambridge-be, hogy ott folytassa tanulmányait. Itt találkozott a rá következő év februárjában Ted Hughes költővel.

Házasság

A találkozásból szerelem lett, majd négy hónap ismeretség után házasság. Sylvia épp olyan megveszetten írt és dolgozott, mint amennyire szerelmes volt férjébe. Támogatta azt első verseskötete beküldésére. S mikor megnyerte az első díjat, Sylvia és Ted először Massachusettsben, majd Bostonban vállalt tanári állást.

1959-ben aztán visszatértek Angliába. Sylvia folyamatosan írt, miközben a BBC-nek is dolgozott. 1960-ban jelent meg első verseskötete az 1956-1960 között írt verseiből The Colossus címmel. Ugyanebben az évben megszülte első gyermeküket is Frieda-t.

A következő évben Devonba költöztek, s berendezték családi fészküket. 1962-ben megszületett második gyermekük is, Nicholas. Ugyanebben az évben azonban feltűnt a színen egy másik nő Ted életében. Assasia Wevill lett közös életük véget vetője.

A végjáték

Ted nem akart válni, de Sylvia ragaszkodott hozzá. Ezután elköltözött a gyerekeivel Londonba, miközben Ted elvette a másik nőt. Azon a télen rengeteg írt Sylvia. A verseiből készült Ariel című kötet, már csak halála után lett publikálva 1965-ben.

Ellenben Az üvegbúra című regényét megjelentette 1963-ban Victoria Lucas álnéven. S ugyanez év február 11.-én Sylvia eltömítette az összes nyílást a konyhában és kinyitotta a gázcsapot, s beletette fejét a sütőbe.

Két gyermeke a szomszéd szobában aludtak ekkor. A szomszédok törték be az ajtót, de addigra Sylvia halott volt. A két kicsi megúszta, s az apjukhoz került. A közvélemény Tedet hibáztatta, bár ő sosem felelt a vádakra.

Igaz, a szeretője is hat évvel később ugyanígy ölte meg magát, és az akkor öt éves kislányukat. A búcsúlevélben az állt, hogy nem hagyja őket élni Sylvia emléke.

Az tény, hogy Ted gondozta Sylvia írásos hagyatékát annak halála után. Igyekezett gyermekeiket elzárni a közvéleménytől, de az élet úgy hozta, hogy fiuk, akiből biológus lett, szintén öngyilkos lett 47 éves korában.

A mai napig pszichológusok, olvasók és irodalmárok firtatják miért ölte meg magát Sylvia. 1982-ben ő lett az első író, aki versgyűjteményeiért posztumusz Pulitzer-díjat kapott.

 

Forrás: cultura.hu

poets.org

Slyvia Plath, de poezie van de mythe

Megszakadt szívvel élni

Ha a szív megszakad, az nem gyerekjáték. Mert a képletesnek tűnő mondat előbb vagy utóbb valósággá válik. Sok népi bölcsesség van, amely a szívünkről szól. Egy ideig azt hittem mindez közhely, aztán egy napon rájöttem, hogy koránt sem így van.

Egészen pontosan akkor történt mindez, mikor nagymamám történetét hosszú évek beszélgetéstöredékeiből lassan összeraktam. Elmesélem, hogyan szakadt meg az ő szíve először, aztán másodjára, hogy lássuk és tanuljunk abból, milyen fontos, a szívünk valójában.

Grétinek három fivére és két húga volt. Mindig a fiúk között lebzselt, így azok barátait is jól ismerte kicsi korától kezdve. Volt egy fiú, akivel totyogós koruktól kezdve barátságot ápolt. Aztán ahogy cseperedtek, a barátságból szerelem lett, csakhogy jött a háború és Gréti testvérei és barátja a frontra került.

Szerencsére mind épségben hazaértek, de addigra minden megváltozott otthon. Gréti azt hitte, apja a szűkölködő évek után férjhez adja szerelméhez, ám a háború utáni állapotok, a földek egyesítését sürgette. Így Gréti apja úgy döntött, egy vagyonos fiúhoz kell mennie a lánynak, hogy a két gazdaságból meglehessen élni mindkét családnak rendesen.

Ez pedig azt jelentette, hogy érzelmeit el kellett temetnie, s a család jövőjét kellett előtérbe helyeznie.

Elfogadta a kérőt, és elindult élete legnehezebb 34 éve. Egy férjjel, aki nem dolgozott, s bordélyházba járt, mert persze sem a házasság, sem Gréti nem volt nagyapám szíve vágya. Annyira nem, hogy ignorált otthon (is) minden munkát, s Gréti maga látta el az állatokat (lovat, csirkét, marhát, libát, sertést), na meg a pár hektó saját földet is.

Aztán megszülte első lányát, majd azt a hátára kötette egy vászonpelenka segítségével és ment a földekre dolgozni tovább.

Egy évvel később itt és így folyt el a magzatvize újra. Második lánya úgy döntött, ő a burgonyaföldön akar megszületni. Férje a bordélyházban ütötte agyon az időt, rá nem lehetett számítani. Szerencsére jött Gréti szomszédasszonya, aki rögtön el is szaladt a bábáért, s valakit elszalajtottak az orvoshoz is, de mire az kiért, Gréti már megszült.

Igaz, akkora vérveszteséggel szült meg, hogy úgy tűnt nem éli túl. Ráadásul terhesen volt 45 kg, így még gyengébb volt. Nem tudtak vérátömlesztést csinálni ott a helyszínen sem műszeres vizsgálatra nem került sor, így csak pár nappal később derült ki, hogy Grétinek a szíve megszakadt. Szó szerint, nem átvitt értelemben. Egy verőér a szívében elpattant, s a szívén egy lyuk keletkezett.

A csodával határos módon túlélte ezt, anélkül, hogy bármit is csináltak volna vele, (olyan helyen volt a szakadás, ahol nem lehetett műteni). Így két évvel később hasonló körülmények között, világra hozta apámat is, mert nagyapám addig nem hagyta békén, amíg fiú utódja nem lett.

60 éven keresztül élt egy elpattant verőérrel együtt nagymamám. Azért, mert meg kellett tanulnia érzelmeit eltemetni, s egy olyan férfi mellett élni, akit semmi porcikája nem kívánt. Ebbe szakadt bele szíve, de túlélte. Igaz, olyan áron, hogy sem gyermekei felé, sem más felé nem tudta az érzelmeit többé kimutatni.

Aztán 34 évvel később, mikor felnőttek a gyerekek és megházasodtak, el akart válni. Lányai nem akarták engedni, pedig tudták mennyit szenvedett. Végül csak elköltözött, egy másik városba, hogy új életet kezdjen. S ott szomszédja lett annak a férfinak, akit valaha szeretett.

A férfi persze megnősült, bár csak nagyon későn. Nem is lett gyermeke, s mamámmal sem sokszor láttam beszélni. Egymás mellett élnek a mai napig. Mamám nem ment újra férjhez, csak a családnak él továbbra is…

Három évvel ezelőtt, aztán egyszer csak fáradékony lett. Elvittük orvoshoz, s kiderült a szíve meg akarja adni magát, de még lehet műteni. Senki nem akarta elhinni, hogy egy elpattant érrel szívében élte addig életét. Szegeden a szívsebészeten csodájára jártak a néninek, aki túlélte (sőt, együtt élt 62 évig) azzal, amivel nem lehet, az orvoslás mai állása szerint.

Megműtötték, de a műtét nem hozott eredményt. A szívsebészeten nem mondták meg, de aztán a másik klinikán, ahová vitték lábadozni, elárulták, hogy az állapotát stabilizálták, de a lyuk megmaradt a szívén…

Nem lehet betapasztani, mert már több mint 60 éve hordja ki lábon szíve fájdalmát. Mind átvitt, mind tényleges értelemben ő a legerősebb nő, akit ismerek és szeretek. Igaz, csak mostanra, majdnem 90 éves korára kezd érzelmeket kimutatni újra. Talán a műtét mégis tudott rajta egy kicsit segíteni ily módon.

Igaz, szíve már sosem forr össze. De legalább nem szakad tovább, soha többet.

12 kevésbé ismert dolog Stephen Kingről

Könyveiből legalább egy, szinte mindenkinek a polcán ott van. Lehetetlen kikerülni alkotásait, mert annyira sokoldalú és termékeny író, hogy még, ha nem is olvasott tőle valaki, a könyveiből készült filmek valamelyikét biztosan látta. Elég csak a Remény rabjaira, a Végítéletre vagy éppen a Halálsoron című könyveiből készült filmadaptációkra gondolni. King nevét és munkáit mind ismerjük, akár szeretjük a horror- fantasy- sci-fi műfaját, akár nem.

Stephen King 1947 szeptember 21.-én született Mainben. Két éves korában apja elhagyta őt és testvérét és anyjuk egyedül nem volt mindig képes ellátni szülői feladatait. Előfordult, hogy egy időre a két fiú az anyjuk vagy éppen az apjuk családjánál volt elszállásolva. Ezért aztán a két testvér igencsak szoros kapcsolatot ápol egymással.

King élete első rémtörténetét az anyjától hallotta hat éves korában. Az anyja egy vízbefulladásnak volt szem és fültanúja bakfis korában, amit este lefekvés előtt mondott el a kis Stevie-nek, ez pedig benne mély nyomott hagyott.

Hét éves korában kimaradt az iskolából, mert sokat betegeskedett. Ennek köszönhetően rengeteg képregényt olvasott, míg eljutott Jack London vérfagyasztó rémtörténeteihez. Ekkor kezdett írni is, bár a történetei csak másolatok voltak egy-egy képregénynek. Mikor anyjának megmutatta, az közölte vele, hogy írja meg inkább a saját történetét, és ő így is tett. Így élete első novellája négy mágikus állatról szólt, akiknek Trükkös nyuszi volt a vezetőjük.

Gyermekkora nem volt éppen felhőtlen. A kis Stevie rendszeresen rémálmokkal küzdött, amelyeket csak úgy tudott kezelni, ha kiírta magából. Így került „A rettegés félvilága” című története is nyomtatásban egy horror magazinba először.

Legelső „betstellerét” 14 évesen írta. Egészen pontosan azután, miután megnézte az Edgar Allan Poe A kút és az inga című novellájából készült horror filmet. Ezt dolgozta fel aztán egy regény formájában. Diáktársai úgy vették, mint a cukrot, e kis irományát. Ám eljutott az igazgatói irodába is a könyv, s nem tetszést váltott ki az irodalom tanárából. Meg is mondta neki, hogy nem ilyen „szemétre” kellene a tehetségét pazarolnia. Szegény Stevie-t egészen 40 éves koráig gyötörte ezért a bűntudat.

Először bátyja által kezdett el újságba írni. Egészen pontosan egy „sufniban” gyártották az alig 900 fős városkának a hely híreit. Ezután a középiskolában is megkeresték, hogy írjon az iskolai újságba. Ez aztán az egyetemen is így folytatódott.

Az egyetemen kezdett el érdeklődni a politika iránt. Annyira, hogy aztán tagja lett a vietnámi háború ellen tüntetők táborának is. Sajnos ez volt az a hely is, ahol a drogokkal találkozott. Itt kezdett marihuánát, majd LSD-t használni, valamint keményen inni.

Bár sikeresen elvégezte az egyetemet és középiskolai angoltanárként elhelyezkedett és megnősült, a pénz nem vetette fel. Annyira, hogy a nyári szünetben, egy mosodában is dolgozott, s mikor megszületett első, majd második gyermeke, a szorongása fokozódott az anyagi terhek és novellái sorozatos elutasításai miatt, amely aztán a gyermekeire irányult.

„Előfordult, hogy úgy éreztem meg tudnám őket ütni. Nem tettem, de nagyon szégyelltem magam ezért a gondolatért.” – mondta.

Bár 1973-ban a Carrie óriási siker lett, és 100.000 fontot jelentett neki és családjának, szorongása még mindig keserítette életét. Rettegett, hogy valami nagyon rosszat ír, de ez sosem történt meg, mert a következő könyve, a Ragyogás is, óriási siker lett. Ennek ellenére ivott tovább, pedig megszületett harmadik gyermeke is és a felesége is elküldte egy alkalommal otthonról. Csakhogy ekkora már attól félt King, hogy miután alkoholos és/vagy kokainos befolyás alatt írta sikeres könyveit, a többi nem lesz jó ezek nélkül. 20 év után, számtalan megszegett ígéret és családi krízis után hagyta abba az ivást és a drogozást végül.

Richard Bachman néven is publikált, mert mikor sikeres lett, a kiadók még az évi egy könyvmegjelenést preferálták. Teljes személyiséget talált ki az egészhez, sőt maga is ajánlott saját nevén írott könyveiben néhányat az alteregójának.

1986-ban megpróbálkozott, a rendezéssel és forgatókönyvírással, de bukás lett belőle.

Egyetlen könyve van, amelyet lányának írt, amikor az 13 éves volt. A könyv A mágus, és A sárkány szeme címmel is megjelent. Sokan támadják, mert nem egy tipikus King könyv. Persze, mert fantasy mese, méghozzá lovagi történet, amely a jó és a rossz örök harcát tárgyalja.

Stephen King nem csak ír, hanem zenél is. Egészen pontosan 1992-ben néhány író társával egyetemben megalapította a Rock Bottom Remainders nevű rock and roll bandát. Eredetileg csak egy fellépést akartak, az Amerikai Könyvkereskedők Konferenciájára. Ám a dolog annyira jól sikerült, hogy turnéztak is, s még mindig összejárnak zenélni, bár a gárda egy része azóta megváltozott.

forrás: stephen king.com

dailymail. co.uk

Stephen King: Az írásról

Mata Hari, a világ legismertebb kémnője

A világ legismertebb kémnője, fogva tartása alatt végig azt állította, hogy ártatlan. A vád szerint 50.000 katona haláláért volt felelős, s titkos információkat szolgáltatott ki a németeknek. Az biztos, hogy egy bűne mindenképpen volt. Vonzódott az egyenruhás férfiakhoz.

Ráadásul szemtelenül jól élt az az 1900-as évek elején annak köszönhetően, hogy majdnem teljesen pucéran egzotikus táncot lejtett az úri közönségnek. Nem mellesleg független nőként akkor és úgy fogadta hálójában a férfiakat, ahogy neki éppen a kedve tartotta. Akkora szenzáció volt, hogy 10 év alatt neve egybeforrt az érzékiség és a csillogás fogalmával. Vesztét mégis az okozta, hogy sokféle nemzetiségű férfival volt dolga…

Orchidea a pipacsok közt

Margaretha Geertruida Zelle 1876 augusztus 7.-én született Leeuwardenben, Hollandiában, Frízföldön. Apja egy jól menő kalapüzletet vezet, bár a helyiek sokat csúfolódnak „a báróval” aki az arisztokráciát utánozza. Elsőszülött lányát magántanárokkal oktatja szépírásra, franciára és etikettre. E jó mód azonban, néhány év után véget ér, mert az apa vállalkozása csődbe megy.

Margaretha 5 testvérével és szüleivel egy szűk garzonba kényszerül. Ott viszont édesanyja beteg lesz, és meghal. Miután az apa újraházasodik, a 16 éves lány keresztapjához kerül. Onnan pedig egyenesen az óvónőképzőbe megy, tanulni. Szerencsétlenségére az óvónőképző direktorának szeme megakad rajta. Ezért elkezdi őt ostromolni, de a lány nem adja meg magát neki. Ennek ellenére a dologból botrány lesz. Margarethát kirúgják az iskolából, míg az igazgató a helyén marad.

Házasság

Miután valahogy boldogulnia kell az életben, az újságok házassági ajánlatait böngészi. Így akad a 19. évét még be nem töltött lány, a nála kétszer idősebb Rudolf Macleodra, a Holland Kelet-indiai háború veteránjára, akivel el is jegyezik egymást nyomban. Miután egybekelnek át is utaznak a férj állomáshelyére, Jávára. Itt ismerkedik meg és szeret bele Margaretha az indonézek egzotikus és főként erotikus táncába a gandrungba (amely alapját képezi később fő attrakciójának az éjszakai életben).

A párnak egy évvel később egy fia születik. Ekkor átköltöznek Szumátrára, ahol lányuk is megszületik. Margaretha ekkora már leveleiben arról számol be apjának, hogy valósággal undorodik szifiliszes férjétől, aki folyton iszik, bántalmazza őt, megtiltja neki a maláj nyelv tanulását, szerencsejátékokat űz, és annak ellenére, hogy rendszeresen másokkal hál, még féltékenységével is gyötri feleségét.

1897-ben aztán ismeretlen tettesek megmérgezik mindkét gyermekük. Kisfiuk meghal, viszont a kislány életben marad, s ők visszatérnek Hollandiába. Házasságuk ekkor válik teljes mértékben a pokollal egyenlővé.

„Minden nő, aki elhagyja férjét, Párizsba megy.”

1902-ben adja be végül Margaretha a válókeresetet. A férj szerény tartásdíjat fizet neki, de a lányát nem engedi elvinni. Margaretha többször próbálja elrabolni lányát, sikertelenül. Míg végül egy napon úgy dönt, egy szál bőrönddel kezében elindul Párizsba.

Párizsban aztán szembesül azzal, hogy a botrányos élet már mindenhova beférkőzött. A Moulin Rouge fénykorát éli, de bizonyos szolgáltatásokat nyújtó hölgyek sétálgatnak a Champs Élysées járdáin is. Gyorsan talál munkát, mint művészeti modell. Ez a gyakorlatban az jelenti, hogy a Molier Cirkuszban lovagol a lovak bemutatása közben.

Bájainak köszönhetően aztán egy úr szeme nem a lovon, hanem a lovas nőn akad meg. Ő aztán úgy gondolja, többet is ki lehetne hozni belőle, így a párizsi felső tízezernek már, mint táncosnőt mutatja be Margarethát.

Ekkor találja ki a Mata Hari, „hajnal szeme” (maláj nyelven a Napot nevezik így) alteregót, aki indiai családból származik és Siva templomában nevelkedett, miután az anyja a szülésbe belehalt. Ő pedig ezért Sivát egész életében szolgálja erotikus rítusokkal, s bár 27 évesnek néz ki, valójában már 87 éves. Óriásplakátok hirdetik szerte Párizsban a különös attrakciót. S Mata Hari híres lesz, bár erről azt írja egy levelében: „A szomorú az, hogy a közönség elhiszi ezt az egészet. De ne gondold, hogy a szívemben is rossz vagyok, bár a körülmények ilyen helyzetbe hoztak.” – folytatja.

A csúcson

 

Akár hiszzik, akár nem történetét, műsorával megjárja Németországot, Svájcot, Ausztriát, Monte Carlót. S bár rendkívüli szenzáció válik belőle az újságoknak hála, neki még mindig az a célja, hogy lányát visszakapja, de az új élet, nem teszi ezt lehetővé számára. 10 éves sikere hatására olyan illusztris hódolókra tesz szert, mint Rothschild báró, Giacomo Puccini operaszerző, vagy éppen a német trónörökös Wilhelm herceg.

Persze ekkora már miután későn kezdte táncos karrierjét, a luxusprostituáltak életmódjára kényszerül, s kitartott lesz belőle.

Az első világháború

1914-ben aztán kap egy féléves szerződést Berlinben a Metropoltól. Szeptemberben kellene kezdenie, de júliusban Ausztria megszállja Szerbiát. A németek lefoglalják minden vagyonát, s Margaretha, az akkor még semleges Hollandiában megy, Rotterdamba, majd Amszterdamba. Itt találkozik utolsó szeretőjével, a belga Eduard Willem van der Capellen báróval, aki az angol kémszolgálattal áll kapcsolatban, és akinek kapcsolata van a kettős ügynöknő „Vörös Tigrissel” is.

1916-ban kelti fel a franciák titkosszolgálatának fejének, Georges Ladouxnak figyelmét. Ugyanis Margaretha szerelmes (talán életében először), méghozzá egy 21 éves orosz tisztbe, bizonyos Vlagyimir Maszlovba. Az orosz, egy sebesülés miatt a háborús zónában fekszik. A nőnek engedélyt kell kérni, hogy odautazhasson, s egy németekkel kapcsolatot tartó és Németországból érkező nő, aki a háborús zónába akar menni, több, mint gyanús…

A franciák titkosszolgálatának feje (Geroge Ladoux) felkéri, hogy legyen Franciaország kémje. Margaretha csak 1 millió frankért cserébe vállalja, mert a pénzre nagy szüksége van. „ Egyébként – mondja- nincs szándékomban hónapokon keresztül információkat gyűjteni.” A terv szerint Brüsszelbe kell mennie, hogy kiépítse a német tisztekkel a kapcsolatot. De ez csak Hollandián, Anglián és Spanyolországon áthajózva valósul meg.

Angliában feltartóztatják hajóját, mert összetévesztik egy másik kémnővel. Kihallgatják, majd értesítik Ladoux-ot, s ő az tanácsolja, hogy küldjék a nőt Spanyolországba.

Két történet az állítólagos árulásról

Ladoux a francia titkosszolgálat feje

 

Az egyik történet: Madridban szeretője lesz egy német hadnagynak, Arnold Kalle-nek. Tőle aztán azt az információt kapja, hogy a németek, török tiszteket akarnak a marokkói partoknál szárazföldre rakni. Margaretha továbbítja is a franciáknak az információt, de ott már tudnak róla. Ladoux nem fizet, de ekkor már a német is tudja, hogy a nő francia kém, s  szándékosan elhintenek a németek egy információt egy kémnőről, akinek 5000 frankot fizetnek a franciákrók kapott információkért. A franciákban felmerül, mi van, ha Margaretha előbb volt német kém, mint francia, s ezért, miután visszatér Párizsba, letartóztatják.

A másik történet: A titkosszolgálat feje meghagyja a franciák Spanyolországi nagykövetének, hogy keresse meg Margarethat. Kapcsolatba lépnek, s míg a nő szentül meg van győződve róla, hogy az ujja köré csavarja a férfit, valójában az teszteli. Szándékosan elejt neki egy fontosnak tűnő információt egy német tengeralattjáróról, amit el akarnak süllyeszteni, Marokkónál, ám szándékosan helytelen koordinátákat ad meg. A kapott információval megkeresi Arnold Kalle-t a nő, mert pénzhez akar jutni. A férfi a kapott helytelen koordinátákkal együtt jelent, mint a H-21 fedőnevű kém. A franciák megfejtik a rejtjeles üzenetet. Viszont H-21 megnevezésű kémet, a helytelen koordináták miatt, Mata Hariként azonosítják be, s ezért mikor az visszatér Párizsba, letartóztatják.

A vég

Akármelyik is igaz, 1917 február 15.-én kémkedéssel vádolják meg. 5 hónapon keresztül hagyják Bastille-ban, egy sötétzárkában a patkányok közt.

Ezalatt az idő alatt 17 alkalommal hallgatják ki. Minden alkalommal azt állítja, ártatlan és a franciáknak dolgozik. Házkutatás során találnak nála egy csekket, amiről azt mondják, hogy azzal fizettek neki a németek az információkért. Hiába mondja, hogy csak egy kuncsaftja fizetett neki, nem hisznek neki. Júliusban mikor bíróság elé áll, már azzal vádolják, hogy ő felelős 50.000 katona haláláért. Mert a németeknek állítólag olyan információkat adott ki, amelyek alapján az Aisne-i második csatában 5300 tüzérségi fegyverest bombáztak le és 480.000 ember hunyt el.

Ekkor mondja a bíróságnak:” – Szajha? Igen. De áruló soha nem voltam. „ S emelt fővel hagyja el a helyiséget, miután kimondják rá a halálos ítéletet.

Kivégzésének körülményeiről a legvadabb történetek keringnek. Az egyik szerint fedetlen keblekkel állt a kivégző osztag elé (ami nem túl valószínű, mert utálta kicsi melleit, s soha nem vette le díszes melltartóját akkor sem, amikor az ágyba ment).

A leghíresebb történet szerint, mikor testvérei megjelentek kivégzésének reggelén azt kéri, hadd írhasson egy levelet. Majd kimegy és mikor a szemére akarják kötni a kendőt, azt mondja, neki az nem kell.

Farkasszemet nézve a kivégzőosztagával 1917 október 15. hajnalán hal meg. Mata Hari utolsó leheletével is azt mondja: „Ártatlan vagyok.”

 

Forrás: Pat Shipman Femme fatale. Liefde, leugens en het geheimen leven van Mata Hari

History magazine. com / Mata Hari

nrc.nl De geheime brieven van Mata Hari

rubicon. hu

A pilóta, aki megtanított minket a szívünkkel látni

Antoine de Saint-Exupéry kis hercegével beírta magát mindannyiunk szívébe. 1975-ben elneveztek róla egy aszteroidát, bár a B 612. számú bolygó elnevezésnek is örült volna valószínűleg. Franciaországban az euro bevezetése előtt, az 50 frankoson volt az arcképe. Egy repülőútja során tűnt el a világ szeme elől örökre.

Kerülő utakon az egyenruháig

  • Antoine de Saint-Exupéry arisztokrata családban született 1900 június 29.-én. Egy szigorú katolikus iskolában kezdte tanulmányait, majd a haditengerészethez került, ám a záróvizsgán megbukott. Ezt követően a párizsi École de Beux-Arts építészet szakára jelentkezett, de itt sem fejezte be tanulmányait. Egy ideig alkalmi munkákat vállalt, majd 21 éves korában megelégelte a dolgot, és jelentkezett katonai szolgálatra.

  Első jegyesség

  • Hamar megszerezte a pilótaengedélyt, így a légierőnél szolgált. Ekkor már vőlegény volt, egy tekintélyes család lányát készült elvenni Louise Léveque de Vilmorint, de a mennyasszony családja azt akarta, hogy szereljen le, ezért kilépett a légierőtől. Sűrű távolléte és nőügyei miatt aztán a házassági tervei zátonyra futottak. Így 1926-ban már ismét hódolhatott legnagyobb szenvedélyének, a repülésnek.

Első írói siker

  • Még ugyanebben az évben jelent meg A pilóta című novellája. Ekkor lett hivatásos pilóta is, s az Észak-Afrikába szállítandó levelek hordozgatása közben kezdett el vonzalmat érezni a Szahara iránt. Ebből született meg az 1929-ben megjelent A déli futárgép című regénye. Ebben a könyvében már tetten érhető a rá jellemző bölcselkedő és tanító szándéka.

Házasság

  • 1931-ben Dél-Amerikában kapott megbízatást. Itt találkozott a salvadori festőnő, színésznő, írónővel Consuelo Gomez Castilloval. Ugyanebben az évben jelent meg az Éjszakai repülés című írása. Családja heves tiltakozása ellenére elvetette Consuelot, igaz házasságuk viharos volt, aminek oka a pilóta gyakori távolléte és többek közt egy Helen de Vogüé nevű hölgy volt… (Viszontagságaikról írt is egy könyvet Consuelo A rózsák teremtése címmel.)

Az ihletet adó repülőgép baleset

  • 1935-ben indult navigátor társával a Párizs-Saigon repülőversenyen. Egyiptomban azonban lezuhantak és négy napi szörnyű megpróbáltatás után menekültek meg (a csodával határosan módon) a végzettől. Ebből született meg legismertebb felnőtt irodalmi műve, az Ember földje (1939), amely elnyerte a Femina díjat is. Ugyanez a kaland volt az alapja A kis hercegnek is.

A második világháború

  • Elkezdett inni, ennek hatására magánügyi gondjai lettek (állítólag impotens lett és ez miatt egyedül élt). A háborúban a francia légierőnél szolgált, de Franciaország bukása után Amerikába menekült. Ott aztán próbálta elérni, hogy Amerika szálljon be a háborúba. New Yorkban írta meg és adta ki A kis herceget (1943).
  • Sokszor publikált támadó hangvételű írásokat de Gaulle-ről, mégis visszatért hazájába. Persze de Gaulle árulónak kiáltotta ki őt, és „zsidóbarát” íróként betiltották írásait.
  • Ekkor már 43 éves volt, s nem volt kötelezhető katonai szolgálatra. Ő mégis repülni akart, s barátai sokszoros közbenjárására, végül, repülhetett is újra.

 Halála körülményei

  • 1944 július 31.-én indult felderítő útra küldték, ám sosem tért vissza. Halálának okáról több elmélet is született. Az egyik szerint lelőtték gépét, a másik szerint öngyilkos lett. Megint mások hirtelen fellépő szívelégtelenségről beszéltek. 1998-ban egy halász megtalálta ezüst karkötőjét, s eztán megtalálták a gépét is. Nem találtak rajta ellenséges géptől származó golyónyomokat, pedig egy német sportriporter magára vállalta gépe lelövését, de erre nem találtak bizonyítékot. Az biztos, hogy Antoine de Saint-Exupéry teste van eltemetve a carqueiranne-i temetőben. Akármi is történt vele, irodalmi munkásságával, örökre beírta magát a halhatatlanok közé.  

Forrás:

Paul Webster: Biografie van de schrijver van De Kleine Prins

Zenetörténelem: A rap története

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Afrika. E földrész lakosai, örömükben és fájdalmukban állandóan meséltek, énekeltek és doboltak. Ez így volt akkor is, mikor megérkeztek hozzájuk a hódítók. S bár elhurcolták őket Amerikába rabszolgának, hagyományaikhoz amennyire lehetett, hűek maradtak.

Azért, hogy meg tudjanak birkózni a hazájukból való kényszerű elhurcolással és rabszolgasorssal, munka közben és után is énekeltek, hogy enyhítsék fájdalmuk. A földeken való munka közben alakult ki náluk az az “új” fajta éneklési módszer, miszerint  „válaszoltak a hívásra”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a közülük származó vezető hívta őket dalolni. Ők pedig válaszoltak, és létrejött így egy új dal. 

Ebből alakult ki a rap műfajban a ceremóniamester vagy Mc. szerepköre.

A rap szó maga egyébként már a 15. századi Angliában létezett. Kezdetben azt jelentette, hogy sztrájk, vagy ütni. Néhány évszázaddal később konszolidáltabb verziót öltve, beszédet vagy beszélgetést jelentett. Az 1960-as években kezdték az afroamerikaik használni szlengként arra, hogy valaki beszél, vagy párbeszédet kezdeményez.

Az 1970-es években lett maga a műfaj népszerű, főként az utcai művészetben, az afroamerikai tinédzserek körében. Aztán 1979-ben berobbant a köztudatba a The Sugar Hill Gang, akikre nagyban hatott az akkor népszerű funkie stílus. Ők voltak azok, akik aztán elindították világ körüli útjára a rap zenét. Majd jött utánuk sorban a ma már sokkal inkább “klasszikus” rap bandának számító Run Dmc és az N.W.A. Az 1980-as években aztán a fehérek is úgy érezték ezt a stílust meg kell lovagolni. Így a punk zenekarból átalakult rap zenekarrá a a Beastie Boys (akik a mai napig a legjobb fehér bőrű zenekar a műfajban).

Rappelni annyit tett ekkora már, hogy ritmikusan szövegelni egy adott ütemre. A rapperek általi rímelés a költészet egyik ágának is tekinti ma már e szubkultúra (Slam poetry). Igaz, a szövegek sokszor provokatívak. Erőszakról, szexről, társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik a rap kultúra krémje.

Na persze nem az anyázás, vagy az értelmetlen trágárság az, ami miatt népszerű lett ez a zenei stílus. Ma már sajnos a fiatalság egy része ezt hiszi, de közel sem ez volt a valódi cél. A Public Enemy például mindig is a faji, politikai kérdésekre fektetett hangsúlyt a szövegeiben. A Cypress Hill is a maga módján mindig is állást foglalt fajsúlyos kérdésekben, nem különben a Beastie Boys és a Rage Against the Machine.

Sajnos az 1990-es években egy viszonylag felhígultabb verziója vált elterjedtté a rapnek. Köszönhetően Snoop Dognak és társainak, a fiatalok és a rap össze lett rakva a vandalizmussal, a drogozással, a bandaháborúval, vagy éppen a nők eltárgyiasításával. Annyira eldurvult a helyzet, hogy Notorius BIG-t meg is ölték, ahogyan Tupac Shakurt is. Magyarországon ehhez képest csak az Animal Cannibals és Ganxsta bohóckodása létezett…

Jelen pillanatban az egyik legigényesebb formáció egy három zenekarból összeállt csapat, akik valami mellett és ellen is kiállnak zenéjükkel. A Public Enemy frontembere Chuck D, a Cypress Hill egy tagja B-real, és a Rage zenekarából Tom Morello úgy döntött tavaly, hogy ideje egy kicsit odaszólni megint a sok visszásság miatt, ami folyik Amerikában és a világban.

Megalapították a Prohets of Rage nevű formációt, ami óriási siker lett és most van világkörüli turnén.

A zenekar egyik tagja azt mondta: „Forradalmárok vagyunk, akik ki akarnak állni ez ellen az egész választási ostobaság ellen (Trump megválasztása) és szembe akarunk szállni mindazzal a szörnyűséggel, ami a világban zajlik.”

12 idézet Victor Hugo tollából

Victor Hugo műveit nem lehet kikerülni. Nincs olyan, aki ne ismerné legalább A nyomorultakat, vagy A párizsi Notre-Dame-t tőle. Miután annyi film, színdarab, mese és musical látott már napvilágot e műveiből, így az is ismeri történeteit, aki sohasem olvasott tőle semmit. Persze mindig van idő a pótlásra, hiszen szavai mélyre hatnak, mint minden története, amit valaha megírt.

Ennek fényében hoztam tőle néhány igazán nagyszerű idézetet az életről, a szerelemről, na meg a sorsról.

Élet:

„ Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle lélektelen gépezet.”

„ – Aztán miért ragaszkodik olyan nagyon az élethez?
– Ó, ezer okom van rá!
– Miféle okok, ha szabad kérdeznem?
– Hogy mifélék? Hát a levegő, az ég, a reggel, az este, a holdvilág, a csavargó cimboráim, a viháncolás a cafkákkal, a szép párizsi épületek tanulmányozása, három vastag könyv megírása, az egyik a püspök és a malmai ellen meg tudom is én, mi még. Anaxagorasz azt mondta, hogy ő a napot csodálni jött a világra. Én meg olyan szerencsés vagyok, hogy reggeltől estig egy lángésszel lehetek együtt: saját magammal, és ez fölöttébb kellemes.”

„A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él.”

„Az élet egy virág, aminek méze a szerelem.”

 

Szerelem:

„Mennél elvakultabb (…) a szenvedély, annál időtállóbb. És akkor a legszívósabb, amikor a legkevesebb benne az értelem.”

„A szerelmi regényekben annyira elcsépelték már az “egyetlen szemvillanás”-t, hogy végül már szinte pellengére állították. Manapság már alig-alig merné valaki azt mondani egy emberpárról, hogy “meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt”. Pedig bizony így szeretnek egymásba az emberek, és csakis így. Ami még hozzájárul, az mind járulék, és csak később következik. Nincs kézzelfoghatóbb valóság, mint két lélek elemi erejű megrázkódtatása, mikor ezt a szikrát egymásba pattintják.”

„A legnagyobb boldogság az életben, ha szeretnek minket… Szeretnek azért, akik vagyunk, vagy annak ellenére!”

„A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”

Sors:

„Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza.”

„A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.”

„Amit valakiről beszélnek, akár való, akár valótlan, gyakran ugyanolyan fontos szerepet játszik életében, kiváltképp sorsa alakulásában, mint az, amit cselekszik.”

„Megállta helyét a nyomorúságban, a nélkülözésben, a viharban, a szélzúgásban, a katasztrófában s a haláltusában, állt egyenesen; majd a Végzet elmosolyodott.”

 

Ha nem tetszik ahogyan élsz, változtass!

Cselekedeteink meghatározzák, kik vagyunk. Az, hogy, mit mondunk, nem sokat jelent, ha csak az elméleti síkig jutunk. Ha egy gondolat a tettek mezejére jut, az már valami! Ellenben ha csak tervezgetünk, de nem lépünk, csak álmodozunk, a tényleges élet mellettünk elsiklik.

Ha nem változtatunk soha, nem fejlődünk. Igaz, akkor sem toporgunk egy helyben, mert a nem cselekvés is döntés, ami a lassú hanyatlás felé visz. Bármennyire prózain hangzik is, sajnos ez az igazság. Ha nem csinálunk semmit, akkor nem várhatjuk, hogy jobb legyen az életünk, változzon kapcsolati státuszunk, vagy eredményesebb legyen a munkánk.

Sem a panaszkodás, sem az irigykedés, sem a makacsság nem segít semmilyen helyzetben. A változást még sohasem vitte előre, ha valamire negatív érzéseket aggattunk az életünkben. Persze ahhoz elegendőnek kellene lennie, hogy azért változtassunk azon, amiben nem érezzük jól magunkat. Ehhez pedig hatalmas szívességet tehetünk magunknak, ha változtatunk a hozzáállásunkon.

Az élet döntésekből áll, na meg feladatokból. Akár akarjuk akár nem, ez van, ezen, nem változathatunk. Persze ellenállhatunk az árnak, azt remélvén, hogy az nem sodor el bennünket. De, hogy egy barátomat idézzem: „Amin nem tudsz változtatni, azt a legjobb, ha elfogadod. Ennél jobb módszer az elengedésre nincsen. „

Annak oka, hogy miért jövök az elengedéssel igen egyszerű. Sokszor ragaszkodunk ideákhoz, álmokhoz, kapcsolatokhoz görcsösen, pedig azoknak egész egyszerűen abban a formában, ahogy azt mi reméljük, nincs jövőjük. Persze eszem ágában sincs azt mondani, hogy fel kell adni a reményt. Csak azt gondolom, van, mikor be kell látnunk, hogy egy adott mód, ahogy egy dolgot elképzeltünk nem tud megvalósulni (ezért vagy azért) s így azt a megoldást el kell engednünk és más utat kell keresni reményeink valóra váltásához.

Előfordul, hogy ez azért van így, mert nem határozzuk meg jól, mit is szeretnénk. Sokszor beszélünk rébuszokban úgy, hogy észre se vesszük. Azt mondjuk, hogy arra vágyunk, hogy sok pénzünk legyen. Pedig az esetek többségében nem pénzt akarunk, hanem gondoktól mentes életet, amihez a pénz csak eszköz. Máskor vissza akarjuk kapni régi szerelmünk. Ezért azt kívánjuk, keressen meg bennünket azzal, hogy még mindig szeret. Pedig itt sem ez a vágy él bennünk valójában. Hanem az, hogy legyen mellettünk valaki olyan, aki képes igazán értékelni és szeretni azt, akik vagyunk (ahelyett, hogy azon dolgoznánk, hogy mi megszeressük magunkat).

Ilyen helyzet az is, mikor a munkahelyünkön várjuk, hogy végre elismerjék remek teljesítményünk. Dolgozunk is rendületlenül, de vannak jobbak nálunk. A kitartás persze segít, de sokszor itt is arról van szó, hogy nem vagyunk tisztában azzal, milyen minőségű munkát végzünk. Lehet, hogy magunkhoz képest jók és jobbak vagyunk, de olykor be kell látnunk, hogy csak az segítheti a munkánk elismerését, ha reálisan mérjük fel kvalitásaink, és ha kell, tanulunk, hogy fejlődjünk, hogy aztán elismerésben részesüljünk.

Minden remény, amely érzéseket és vágyakat hivatott életre kelteni, csak akkor teljesülhet be, ha teszünk érte. Magától még sosem változott (csak úgy) semmi, ahogy azt mi szerettük volna. Nincs hozzá jóságos tündér keresztanyánk, csak mi magunk és a döntési képességünk. A legtöbben azért panaszkodunk, mert nem bírunk a tettek mezejére lépni, de ezt nem szívesen ismerjük el. Ez a valódi oka annak, hogy beleragadunk a múltról való ábrándozásban, ahelyett, hogy tennénk, amit tennünk kellene. 

Ezért nem határozzuk meg valódi vágyaink sem. Mert nem tudjuk, pontosan mit is akarunk az életünkkel és miben is reménykedünk. Ráadásul olykor az is előfordul, hogy még magunk előtt is tagadjuk, mire vágyunk szívünk mélyén. Persze meglehet, még nem is jutottunk el arra a pontra, ahol pontosan meg tudnánk fogalmazni, mire is vágyunk. Szóval itt az idő feltenni a kérdést: Tudjuk, valójában mit akarunk? Vagy csak panaszkodunk, és azt várjuk, valaki mondja, már meg helyettünk mit csináljunk?

Piszkos Fred, Vanek úr és a többiek

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta.”

Mosolyra húzódott a szád? Nem csodálom. Hiszen Rejtő Jenő írásai szórakoztatóak, humorosak és mindenki jobban érzi magát könyvei hatására.

A szórakoztató irodalom egyik legismertebb alakjának könyveiről, leginkább csak ponyvairodalomként beszélünk. Pedig, Reich Jenő munkássága ennél azért jóval több volt. Fordított Erich Kastnertől, írt színpadra műveket, készített utazásai során kalandregényeket, sőt, még életében segédkezett két forgatókönyv elkészítésében (Sportszerelem és az Urilány szobát keres című filmekhez).

Egy baráti kört alkotott Karinthy Frigyessel, Kabos Gyulával és Latabár Kálmánnal. Az egyetlen „bűne”, hogy zsidónak született és ezért a második világháborúban egy munkatáborban végezte összesen 37 évesen.

Legismertebb írásai az idegenlégióról szóltak. Ami azért is érdekes, mert ő összesen egy hétig volt a francia idegenlégió tagja, aztán gyenge testalkata és egészségi állapota miatt leszerelték. Ennek ellenére abból az egyetlen hétből annyi élményre tett szert, amiből aztán megszületett Az elátkozott part, A három testőr Afrikában, a Csontbrigád, és A láthatatlan légió című könyvei.

Mi bizonyítaná jobban szárnyaló képzeletét, mint az, hogy összesen hét nap elegendő volt számára, hogy abból könyvek szülessenek?!

Töretlen népszerűségének bizonyítéka az a két könyve, amelyekből filmek készültek. A Vesztegzár a Grand Hotelben című könyvéből a Meztelen diplomata 1963-ban Palásthy György rendezésében (és olyan legendás színészek játékával, mint Márkus László, Krencsey Marianne, Rajz János, Garas Dezső) és A három testőr Afrikában Bujtor István rendezésében 1996-ban (Koncz Gábor, Tordy Géza, Benedek Miklós, Rátóti Zoltán játékával).

A zenében is megjelennek művei: Szörényi Levente és Bródy János által írt Wágner úr a Fonográf előadásában 1975-ben, sőt állítólag az R-Go nyolcvanas évekbeli színpadi dzsungel díszleteit is Rejtő regényei ihlették.

Akárhogy is én gyerekkorom óta szeretem könyveit, mert olvastatják magukat. Valahogy mindig azt gondoltam, hogy ez azért van így, mert az író is gördülékenyen haladt a lapok tele írásával, miközben ő maga is jól szórakozott. Való igaz, nem a szépirodalom a műfaja, hiszen Rejtő könyvei, nem tartalmaznak húsz oldalas leírást egy tájról. Ő In medias res indul neki a történetének, hogy aztán mindjárt egy bunyó kellős közepén találja magát az ember, s a következő pillanatban már egy lovagias ügy intézéséért drukkolhasson.

Laza eleganciával viszi előre a történet fonalát, s közben úgy bontakoztatja ki a szereplők személyiségét, hogy abban nincs semmi mesterkéltség. Mindenkiről kiderül valami az életéből, ami miatt még a legádázabb bűnözőt is megszeretjük kicsit. Ezért is olyan jók Rejtő írásai, mert szeretethetővé teszi az embereket (akármilyen galádságot is követtek el).

Nincs csöpögős romantika, bár sokszor szerepelnek gáláns lovagok írásaiban, mégis mindez olykor csak egy indok (a sok közül), amiért a hős, kötelékeiből szabadulni akar. Ironikus humora a mai napig utánozhatatlan. (pedig, mi magyarok, az iróniával baráti kapcsolatban állunk). Ha elkezdjük olvasni könyvét, biztos nem tesszük le addig, ameddig a végére nem értünk. Nem véletlen, hogy képregények is születtek Rejtő Jenő könyveiből!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!