Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Kartonlapból mesterművek

Manapság a környezet megóvása és mi a Földön maradási lehetőségünk érdekében, fontosabb, mint valaha az ésszerű és kreatív újrahasznosítás. Ez az, ami szöget ütött Monami Ohno 3-D animátor és szobrász fejében is, aki a fa, agyag és más konvencionális anyagokon kívül, a félredobott Amazon dobozokat kezdte felhasználni művei elkészítéséhez.

Talált egy áruházat is, ahol a kartondobozokat nem akarták kihajítani így azokra gyorsan lecsapott. S ebből olyan elképesztő dolgokat alkotott, amelyeket lehet használni játékra, utcai viseletre, vagy dísztárgynak kirakni a polcra.

Monami képzeletének szárnyalása nem ismer határokat. Megalkotta a Delorean autót, amit a Vissza a jövőben című film mindhárom részéből ismerhetünk.

Aztán úgy gondolta, miért is ne csinálhatna akár egy játék fegyvert is belőle. Ha gyerek lennék, tuti kipróbálnám, nagyon jó móka lehet.

Ha a zenét szeretjük, s a szaxofont is, akkor itt van még egy csoda. Igen, hölgyem, uram, ha nincs pénze az eredetire, akkor lehet kapni kartonból szaxofont.

Amennyiben odáig vagyunk a japán animációkért, akkor ezek a szörnyek sem hiányozhatnak polcunkról! Milyen ötletes, és mennyire aprólékosan kidolgozott munkák!

Apropó filmek, ha a kamera másik oldalán szeretnénk inkább állni, akkor itt egy kamera is.

Forgassunk a segítsgével a Star Wars filmből jól ismert űrhajóval egy amatőr filmet!

Végezetül, az újrahasznosítás csúcsaként itt egy tornacipő. Nagyon mutatós, de esős időben nem ajánlatos viselni. Pedig tényleg jól néz ki. Monami további munkái itt található meg: https://www.instagram.com/monamincb/

A költőnő, akit a szovjet terror már életében eltemetett

Mondigliani több, mint 16 alkalommal lerajzolta. Már fiatal korában egy külön irodalmi irányzat, az akmeizmus fűződött nevéhez, amely a tökéletességre és az érzelmek szimbolikus képi megjelenítésre törekedett. Első férjét a bolsevikok elhurcolták és megölték. Versciklusa, amellyel a sztálini terror áldozatainak állított emléket, máig a legismertebb. Igaz, ezért tiltólistára is került. Anna Anderejevna Gorenko gyötrelmes és hosszú életet élt.

Anna 1889 június 23.-án született Ukrajnában. Családja a felső tízezerhez tartozott, így mikor írni kezdett, apja megkérte, tegye azt álnéven. Dédnagyanyja nevét vette fel, így lett Anna Ahmatova. 11 éves korától kezdve kerültek ki keze közül versei, amelyek aztán beemelték őt a halhatatlanok közé.

Kijevben tanult jogot és irodalmat. Itt találkozott a szintén költő Nyikolaj Gumiljovval. 1910-ben házasodtak össze. Férje buzdítására küldte be egy költeményét a Szíriusz nevű laphoz, amely azt le is közölte 1911-ben. Ekkor mentek nászútra is férjével Párizsba, ahol megírta első verseskötetét is, Az Este címmel. Itt találkozott Mondiglianival is, aki nem tudott betelni a frissen házasodott asszony látványával és beleszeretett.

A vonzalom és Verlaine költészetének szeretete összehozta őket, annyira, hogy míg Párizsban voltak (1911-1912) szeretők is lettek. Persze Nyikolajnak is voltak ügyei, így az egész tulajdonképpen nyíltan ment mindkét fél részéről.

1912-ben hazatért férjével Anna és Szent-Péterváron telepedtek le. Ugyanebben az évben megszületett fiuk is Lev. 1914-ben megjelent második verseskötete is Annának, Rózsafüzér címmel. Ez a kötet tette őt híressé, mert 1923-ig nyolcszor nyomtatták ki azt, újra és újra.

Ezzel aztán Anna az első valódi komoly jelentőséggel bíró női költő lett Oroszországban.  A szentpétervári kulturális elit befogadta és szerette őt. Az első világháború alatt is írt folyamatosan, mindenféle témában. Míg írásai által felemelkedett, magánélete zátonyra futott.

Férje kérésére gyermeküket a nagyszülőkre bízták, így Anna csak ünnepekkor láthatta fiát. Viszonyt létesített Borisz Paszternákkal, majd el is vált férjétől a háború végén. Majd a következő évben férjhez ment Vlagyimir Silejkóhoz.

Nyikolajt 1921-ban elfogta a CSEKA és hazaárulás és összeesküvés vádja miatt kivégezték. Anna ekkor azért menekült meg, mert már nem volt kapcsolat közöttük. Következő évben aztán megjelent harmadik kötete is az Anna Domini MCMXXI, amely a férjéről való megemlékezés jegyében íródott.

Aztán a terror elhatalmasodott a Szovjetunióban és Anna írásai be lettek tiltva. Egész pontosan 1925 és 1940 között tiltólistás költőnő volt. Ekkoriban kezdett el fordítással foglalkozni. Keze közül kerültek ki Victor Hugo, Tagore, és jeles koreai írók művei orosz fordításban.

1928-ban elvált második férjétől is. Eztán csak dolgozott, míg 1930-ban meg nem írta legismertebb művét, a Rekviemet, amely a sztálini terror áldozatainak emlékére született meg. (Ezt a költeményt csak 1987-ban publikálták a Szovjetunióban.)

fiával

1940-ben aztán enyhült rajta a nyomás. Kiadhatta egy kötetet válogatott műveiből, Hat könyvből címmel, de egy időre holt vágányra került az politikai okok miatt. Aztán jött a második világháború és Anna ismét tiltólistás költőnő lett.

1949-ben fiát letartóztatták és az koncentrációs táborba került. Annára ez mázsás súlyként nehezedett, mert ezzel igyekeztek őt kontroll alatt tartani, ami sikerült is. Végső kétségbeesésében, hogy fiát menekítse még arra is képes volt, hogy dicsőítő verset írjon a diktátorról. Ám ez nem hatott meg senkit, legkevésbé magát, Sztálint nem. (Éppen ezért, nem is engedte maga Anna sem soha, hogy ezt a versét kiadják).

1953-ban harmadik férjét, Nyikolaj Punyint is elvitték. Ő Szibéria zord körülményei között meg is halt. 1958-ban aztán fiát Levet kiengedték. Ennek okán Anna újra írni kezdett, de a cenzúra írásai kiadását ellehetetlenítette. Gyötrelmes életének utolsó előtti fénypontja lett, hogy 1964-ben az írószövetség elnökévé választották. 1965-ben az Oxfordi egyetem díszdoktorává avatta. Anna Ahamtova szívinfarktusban halt meg 1966-ban, 76 éves korában.

Forrás: saint-petersburg-com

Mondigliani and the Russian beauty

britannica.com

Egy autodidakta afrikai művész, aki meghódította a világot

Gavin Worth 1981-ben született Zimbabwében, de Új-Mexikóban nőtt fel, ahol a középiskola elvégzése után színésznek tanult. Bár gyerekkora óta szeretett rajzolni, őt mégis jobban vonzotta a színpad és a játék. Dolgozott a Shakespeare fesztiválon Santa Fében és San Franciscóban is, majd Kaliforniában, a Shakespeare színházban is játszott. 

Ennek ellenére San Franciscóban elkezdte újra vonzani a rajzolás, majd beleszeretett a festészetbe és a szobrászkodáskodásba is. Belevetette hát magát az önképzésbe, s 10 éven át fejlesztette tudását, amelynek hatására nem csak kitűnő festő, rajzoló, de szó szerint levegőben dróttal rajzoló szobrásszá is vált.

Ennek köszönhetően aztán 2013-ben megbízást kapott a Tiffany & Co. cégtől, hogy tervezzen a cég Valentin napi kirakatához drótszobrokat. Gavin a mitológiát vette alapul e munkájához és 30 drótszobrot készített el ezüstből, rézből és dróthuzalból.

Sokoldalú tehetsége elvezette egészen a TED inspiráló közösségéig, ahol aztán előadásokat is tartott. 2014-ben felkérte Ralp Lauren, hogy alkosson egy ékszertartó kollekciót, a Lauren márka boltjaiba.

 

2015-ben a Bajorországban található Nemzetközi Iskolában oktatott fémmegmunkálást, csiszolást, hegesztést a szobrászati műhelynek és két hét alatt elkészítette harmincad magával a 200 láb magas Sophia nevezetű drótszobrot, amelynek alapja az ősi bajor hitvilágban gyökerezik. Sophia ugyanis az univerzum bölcsességének és anyjának megtestesítője.

Jelenleg Svájcban él és dolgozik e rendkívül produktív művész. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan hallunk felőle és munkáiról újra.

További munkái itt találhatóak meg: https://www.instagram.com/gavinworth/

Forrás: gavinworth.com

Kreatívságok: Fametszetben tájképek

A természet mindig a lehetőségek tárháza. Az olyan anyagok, mint a fa pedig rendkívül sokféle lehetőséget rejt magában. Faith Montgomery is így gondolta két évvel ezelőtt. S bár az ő elsődleges érdeklődése a rajzolás volt, mégis megragadta a fafaragás és a fametszetek készítése, amelyekbe még tájképeket is elkezdett festeni.

Hamar kiderült munkái iránt az emberek érdeklődni fognak. Ezért meg is alkotta saját oldalát, amelyen alkotásai megvásárolhatóak. A 2015-ben indult vállalkozása mára kezdi kinőni magát annyira, hogy a világ minden szegletébe eljut. Elvégre nem mindennap lát az ember, fakeretben, fametszetet, amelyben még tájképek is bele vannak festve.

A rusztikus stílus most egyébként is reneszánszát éli. Az emberek amúgy is időközönként újra kultiválni kezdik a régi szép dolgokat, akkor is, mikor egy kis újítást azért hozzáraknak.

Például a gyilkos bálna metszetben egy hegy látképe egyáltalán nem tűnik élet idegennek. Sokkal inkább természetesen összeillőnek az alkotás összhangjából kifolyólag, amely annak rusztikus stílusából fakad.

Az is, ahogy a bivaly testében magában foglalja a naplemente és a hegyormok csodálatos látványát magáért beszél. Az erő és a szépség eme alkotásban jól tetten érhető.

A fametszetben fenyőfák sokaságába festett fák, is igen természetesen mutatnak.

A farkas pedig a csillagos éjszakában vonyítva elképesztően fest, mintha az éjszaka tényleg az ő lényével egybeforrna.

A medve lépteivel hozza el nekünk a hegyvidék minden szépséget, a maga nagyságával egybekötve.

A hegyek belsejében pedig igazán szépnek tűnik e hegyvidék téli látképe, amelyet még a kopár fák sem képesek elcsúfítani.

Faith Montgomery minden bizonnyal élvezi munkáit. Érthető, hogy az emberek is egyre inkább kultiválják alkotásait. Alkotásait jelenleg Seattle-ben lehet egy kiállításon megtekinteni. Ha pedig oda nem jutnánk el, akkor, ha kedvet kaptunk munkáihoz látogassunk el a Woodensense. com oldalára.

 

Forrás: Sosuperawesome.com

woodensense.com

Mindenkinek van egy kriptonitja

Mindenkinek van kriptonitja. Nekem is és neked is. Egy nő vagy férfi személyében, akit ha meglátunk, elgyengül a lábunk, s elveszítjük fejünk. Lehet, hogy egyszer régen, már voltunk vele egy pár. Vagy csak majdnem. Mindegy, mert örökre ideálunk maradt, s ezért mikor utunkba kerül, mindjárt cserben is hagy a józan eszünk.

A kriptonitként funkcionáló férfi/nő olyan gyengepontunk, aki miatt bármikor, bármit feláldoznánk. Ezért igyekszünk kerülni a vele való találkozást és lakat alá zárni még emlékét is. Aztán mikor kiszabadul a szellem a palackból, megrettenünk. Próbálunk félre nézni, menekülni, ignorálni, hogy ne lássa, mennyire gyengék vagyunk tőle, de persze messziről kiszagolja félelmünk.

Hiába minden, mert mikor megérezzük illatát, megrészegülünk. Nem kell, hogy szép legyen, vagy nagyon friss és üde, reánk ő bódító méregként hat, mindig és minden körülmény közt. Ha még a tekintetét is elkapjuk, a világ is a feje tetejére áll. S mikor szóra nyitja száját, hallgatjuk buzgón, de hangunk elhall, elménk nem forog, s csak nézünk rá bambán.

A kriptonit olyan szerelem képében van jelen életünkben, amelyet nem akarunk elismerni. Vagy ha el is ismerjük, akkor is tudjuk, a valóságban nincs létjogosultsága, mert elveszítjük tőle „különleges képességeink”. Mégis vonz minket a szerelem és szenvedély örök ígéretével. Titkon akarjuk is hinni szavát, s boldogan engednénk, hogy érte gyengék legyünk.

Vágyunk elveszni a szemében, az ölelésében, s megadni magunkat a szerelemnek. Egy olyan szerelemnek, ami után csak messziről sóvároghatunk, mert ha beengedjük szívünkbe, nyomban megöl minket. Mégis akarjuk, vágyjuk, mert tudjuk, ő a végeztünk. Elvégre a kriptonit, legyűri még Supermant is, nem hogy minket!

A kirptonittal való találkozás mindig napokra elbódít. Elveszítjük tőle időérzékünk, személyazonosságunk, józan eszünk. Éjjel és nappal üldöz bennünket, azzal, hogy hatással van reánk. Amit ő is jól tud, hiszen csak egy vak nem látja, mennyire elgyengülünk mikor szürke életünk útjába áll.

A szerelem, amelyet iránta érzünk öl és pusztít. Hetek után enyhül hatása rajtunk, és kezdünk újra feleszmélni a révületből. Újra járjuk utunk, de csak vigyázva, hogy ne ütközzünk egymásba. Persze titkon arra vágyunk, jöjjön velünk szembe, hódítson meg minket, de most úgy Isten igazából!

Amikor a mostohaszülő féltékeny

Felnőtt korban szembesülni azzal, hogy egyik szülőnknek új párja van, egyszerűbb feladatnak tűnik. Főként, ha már nem élünk a közelükben, mert így már az sem kérdés, hogy milyen lesz a kapcsolat a mostohaapa vagy mostohaanyával, mert hát nem fogunk annyit találkozni, hogy ez annyira lényeges kérdés legyen. Persze azért ettől függetlenül, lehetnek problémák. Sőt, olykor még több is, mint, ha csak tényleg kicsi gyerekek lennénk, mert már kiforrott egyéniségünk van nekünk is, nem csak a mostohának.

Ez pedig olykor gondot okoz, még hozzá nem is akármilyet. Mert nem találkozunk annyit a mostohával, hogy meg tudjuk egymást ismerni, így nehéz is összebarátkozni. Van egy külső benyomás, de csak azt érzékeljük igazán, hogy a szülőnkre, milyen hatással van az új párja. Ha jól érzi magát mellette, ha látszik, hogy sugárzik a boldogságtól, vagy legalább békés, nyugodt életet élnek együtt, akkor, még ha nem is szimpatikus túlzottan az új ember, akkor is elfogadjuk és igyekszünk, jó képet vágni hozzá.

 

Mikor anyám férjhez ment újra, örültem, hogy talált magának társat. Számomra az ő boldogsága fontos, így bár első látásra nem volt szimpatikus a „mostohaapám”, de nem mondtam ezt egy szóval sem anyámnak és nem is mutattam ezt ki. Főként azért, mert láttam, hogy ő boldog vele, s miután messze élünk egymástól, nem találkozunk sokszor. S nem akartam ebből gondot csinálni arra a rövid időre, amíg együtt vagyunk.

Negyed évente két-három napot töltünk el együtt. Több nap nem megy nekünk, mert minket a távolság hozott össze, de a közelség felőröl. 10 éves házassága alatt a férjéhez nem tudtam közel kerülni.

Ő ugyanis egy elég érdekes humorral és mentalitással megáldott ember, aki elsőre eldönti az emberről, hogy fogja-e ő azt kedvelni vagy nem. Hamar megéreztem én az utóbbiak közé tartozom. Nem vettem zokon, elfogadtam, de azért próbáltam vele kommunikálni minden egyes alkalommal, mikor találkoztunk.

 

Két éve aztán anyám kibökte egy napon, hogy a férje féltékeny rám. Persze láttam én, hogy a 62 éves meglett ember úgy viselkedik, mint egy 12 éves gyerek, ha anyámnál vagyok, de reméltem rosszul látom…

Sajnos jól láttam, s furcsa érzés volt, hogy ő féltékeny rám, nem pedig én rá (mert erről azért sokkal többet lehet hallani). A gyerekek irigyek általában a szülő új társára, de most itt nem ez a helyzet állt fent.

Anyám feszengett közöttünk, miközben én igyekeztem azzal könnyíteni a dolgát, hogy nem vettem magamra férje viselkedését. Már csak azért sem, mert 8 év után az ember már tudja, hogy megtett mindent vagy nem, hogy valakivel megismerkedjen…

Az egyedüli gond csak az volt, hogy hosszú éveken át nem volt jó kapcsolatom anyámmal és kicsit úgy éreztem, most rajtunk kívül álló okok veszélyeztetik a nehezen újra felépített köteléket. Felnőtt koromban tudtunk egymáshoz közel kerülni, s tessék, most egy harmadik ember (akarva vagy akaratlanul) ezt le akarja rombolni.

Ez akkor vált bizonyossá, mikor férje unszimpátiája és féltékenysége olyan méreteket öltött, hogy anyám közölte velem: Ne menjek oda hozzájuk aludni, mert abból baja van neki.

Tudomásul vettem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem viselt meg. Mégis belementem, hogy ő jöjjön többet hozzám, vagy ha én mentem „hozzá”, akkor egy ottani baráti házaspárnál aludtam, csak azért, hogy mégis tudjak vele találkozni.

Életemben nem ez volt az első eset, mikor egy férfi anyám és közém állt. Egy időre meg is inogtam, hogy kell- e, ez nekem még egyszer, de anyám, az anyám.

Mindezen túl is lendültem, de most azt látom, anyám tönkre megy a második házasságában is. S olyanokat mond, amitől a hajam égnek áll, mert arra hivatkozik, hogy én messze élek, neki kell egy társ, s ezért marad egy olyan emberrel, akinek a gyerekeivel és az unokáival jól meg van, miközben a férje engem még egy légtérben sem bír elviselni.

Sok betegség kijött rajta, nem véletlenül. Nem az idősödő test, hanem a sok rossz kompromisszum, megalkuvás és érzelmi problémák, a testén keresztül próbálják felhívni a figyelmét magukra. Tudja ő is, de mégis csak a felszíni megoldásokig jut el. Én pedig csak nézem, hogy már lassan ugyanolyan rossz állapotba kerül, mint mikor apámmal volt együtt a válásuk előtti utolsó évben…

Szeretném, ha boldog, békés, nyugodt életet élne. Ha neki az vállalható kompromisszum, hogy a férje úgy viselkedik velem, ahogy, akkor lelke rajta. Felnőtt ember, elvileg tudja kit és miért választott…

Újszülöttek a Disney mesék legismertebb hercegnőinek öltözve

Kevés olyan hálás feladat van, mint megörökíteni egy újszülöttet az utókor számára. Főként, ha a fotós eléggé türelmes, s a babák is hajlandóak belemenni abba, hogy beöltöztessék őket Hófehérkének, vagy éppen Hamupipőkének. Sok szülő ad a bébikre olyan ruhácskát, amelyekben tündérien mutatnak. Más kérdés, hogy később, mikor már felcseperednek a babák, mit szólnak ahhoz, hogy anyuék játék babának nézték őket.

Karen Marie biztos nem ezzel a szándékkal kezdett el olyan fotókat készíteni, amelyek terhes anyákról, újszülöttekről és családokról készülnek. Az amerikai hölgy ugyanis sokáig kórházban dolgozott, mint nővér, s a mellett, hogy neki is három gyermeke van, mindig is közelről figyelemmel kísérte a leendő anyákat, s a szülés csodáját. Éppen ezért, valahogy kézen fekvő volt számára, hogy megörökítse azokat a pillanatokat, amelyekben az anya még méhében őrzi a kisdedet, s azt is, mikor az már önállóan létezik. Meg is alkotott belőle egy sor képet, amelyben az újszülöttek egy-egy Disney mese hercegnői.

Elsőnek mindjárt itt van a Kis hableányból ismert Ariel.

Aztán itt van Hófehérke is, bár azt hiszem, őt mindannyian felismerjük.

Nem maradhat ki a sorból Hamupipőke sem.

Na és persze Csipkerózsika is alszik, s várja, hogy jöjjön érte hercege.

Belle a Szépség és a Szörnyetegből, talán pont a Szörnyetegről álmodik.

Jázmin pedig Aladdinhoz repül varázsszőnyegén.

Tündéri lányok mind, s talán később, még büszkék is lesznek rá, hogy képeik bejárták a világot. Karen Marie pedig általuk, méltán szerez hírnevet magának és munkáinak.

 Forrás: mirror.co.uk

babble.com

huffingtonpost.com

bellybeautifulportraits.com

A nő, aki 18 évesen írta meg első bestsellerét

Franciose Sagan 19 éves korában lett világhírű. Mindjárt első könyvével beírta magát a világ legjobb írói közé, amely megkavarta személyiségét. Hedonista, kissé narcisztikus, alkohol-, drog- és szerencsejáték függő lett belőle. Ám mindeközben megírt 40 könyvet, novellát és esszét is.

Francoise Quoirez 1935 június 21.-én született burzsuj családba. 16 éves korában a középiskola elvégzése után, a Sorbonne bölcsészkarán folytatta tanulmányait, de diplomát sosem szerzett. 19 éves korában álnéven küldte be egy kiadóhoz a Jó reggelt, búbánat! című regényét, amely akkora siker lett, hogy elnyerte vele a Kritikusok díját is.

Könyvéből az első évben 350.000 példány kelt el. Majd a következő évben, New Yorkba is meghívták, az angol nyelvű fordítás bemutatójára, s további 550.000 példány kelt el könyvéből. Amerikai útján ismerkedett meg Tennessee Williams-szel, akivel rögtön barátok lettek. Ennek következtében, mikor Tennessee könyve, Az ifjúság édes madara megjelent, Sagan vitte azt színpadra Párizsban.

1956-ban jelent meg, második regénye az Enyhe kis mosoly (amelyet 1977-ben vittek filmvászonra) majd 1957-ben a Jó reggelt, búbánatot megfilmesítették. Ekkorra a siker hatására a 23 éves Sagan úszott a pénzben, s persze elragadta a hírnévvel járó csillogás is. Ivott, drogozott, szerencsejátékokat űzött, falta a férfiakat, s szerelmese volt a sebességnek is.

Egy ilyen száguldásnak aztán, baleset lett a vége. Az Aston Martin ripityára tört, s Sagan néhány hétre mozdulatlanságra lett ítélve. Tehetetlensége miatti bánatát enyhítette, hogy megjelent harmadik regénye is, az Egy hónap múlva, egy év múlva. S egy időre kicsit visszavett a tempóból és férjhez ment Guy Schoellerhez.

A következő évben megjelent legismertebb regénye, a Szereti Brahmsot?, amelyből 1987-ben készítettek filmet olyan sztárokkal, mint Yves Montand, Anthony Perkins és Ingrid Bergman. 1960-ban elvált férjétől, s megírta első színdarabját Kastély Svédországban címmel. 1962-ben ismét férjhez ment, egy Robert Westhoff nevű férfihoz, akivel mindössze egy évet voltak együtt.

Rövid házasságuk egyetlen fénypontja Denis nevű fiuk születése volt. Az anya szerepkör Sagan munkamorálján mit sem változtatott. Mindössze egy kicsit átnyergelt a színházhoz, s megírta második színdarabját Valentine mályvaszín ruhában címmel. Ebben az időszakban kezdett érdekelődni a filmezés iránt is. Meg is írta egy társíróval karöltve, a Landru cím film forgatókönyvét.

A sikert sok siker követte még. Egyre csak ontotta magából a regényeket, film és tévéjáték forgatókönyveket, na meg a sanzonszövegeket és színdarabokat is. Kisebb nagyobb szerelmek övezték útját. Állítólag volt viszonya Ava Gardnerrel is (bár ez leginkább csak pletyka). S a francia Playboy szerkesztőnőjével, Annick Geille-lel is összehozták.

1983-tól irodalmi tanácsadóként dolgozott. 1984-ben megjelent novelláiból egy gyűjteményben, amelynek Örök emlékül a címe. Ezért kapta meg 1985-ben a monacói Pierre herceg díjat.

1990-ben és 1995-ben elítélték kábítószerrel való visszaélésért, amelyért végül felfüggesztett börtönbüntetést kapott. 2002-ben elítélték adócsalásért is, amelyben az akkori francia elnök és egy olaj mágnás is érintett volt. Romló egészségi állapota miatt, ekkor már nem tudott részt venni a tárgyaláson. 2004-ben tüdőembóliában halt meg Honfleurben.

 

forrás: theparisianreview. com

nytimes.com

cultura.hu

“A könyvek olyanok, mint a tükör: mindenki azt látja bennük, amit a lelkében hordoz.” – Carlos Ruiz Zafón

5 éves volt, mikor már tudta író akar lenni. Álma valóra vált, méghozzá úgy, hogy olyan minőségi irodalmat művel, amely miatt akár a XIX. század legjelesebb író közé is sorolható lenne, ha nem a XX. század derekán születik. Már ifjúsági regényeivel beírta magát nem csak a spanyol, hanem a világ ifjainak szívébe. Ezt aztán már csak fokozta a felnőtt irodalmi alkotásaival, így biztosan állítható, Carlos Ruiz Zafón kicsiknek és nagyoknak egyaránt olyan könyveket ír, amelyekbe érdemes és élvezet belemerülni.

Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában. Egész gyermekkorát áthatotta a könyvek és az írás iránti szeretete. Nem létezett olyan könyvesbolt, amelynek már megnyitása napján ne lett volna ott. Különösen az ipari forradalom és a II. világháború fogta meg képzeletét, olvasmányai közül.

Ennek ellenére tanulmányai elvégzése után a reklámszektorban kezdett dolgozni. Igaz, vele született mesélőtehetségét, nyílván ott is tudta kamatoztatni. 1992-ben aztán besokallt, s úgy döntött, hogy ismét írni kezd. Ehhez mindazt, amit ő tapasztalt, s látott Barcelonából, bele is szőtte történeteibe.

Mindjárt az első novellájával, a Köd hercegével, amely 1993-ban lett publikálva, el is nyerte a spanyol gyermekirodalom neves kitüntetését, az Edebé-díjat. Ezek után úgy érezte végre megvalósíthatja másik gyermekkori álmát is, s elköltözött Los Angelesbe, ahol a mai napig él.

A kilencvenes évek azzal telt számára, hogy még három másik ifjúsági novellát írt és publikált. El Palacio de la Medianoche (1994), Las Luces de Septiembre (1995) és a Marina (1999), s bár ezeket nem szülőhazájában írta, mégis mindig lelkesedéssel fogadták a spanyol ifjak, s mohón olvasták.

2001-ben aztán megjelent az első felnőtt irodalmi remekműve, A szél árnyéka. A könyv betseller lett, több mint 40 nyelvre van lefordítva, s szerte a világon imádják (nem véletlenül). Meg is nyert neki nem kevés nemzetközi díjat. Nálunk 2005-ben jelent meg a magyar nyelvű változat.

E könyvben egy összesen 10 éves félárva kisfiúval ismerkedünk meg, akit Danielnek hívnak. Egy éjszaka arra ébred, hogy nem emlékszik anyjára, ezért apja úgy dönt, hogy ideje elvinni fiát az Elfeledett Könyvek Temetőjébe. A hagyomány szerint, „örökbe kell fogadnia” egy könyvet, amelyet aztán élete végéig kell őriznie. A könyvet egy éjszaka alatt kiolvassa, s még többet akar olvasni az írótól, ám kiderül, hogy annak minden könyvét a föld nyelte el, s ez felkelti Daniel kíváncsiságát a szező iránt.

Az örökbe fogadott könvy író utáni nyomozás, egy hosszú vállalkozás kezdetének bizonyul. Mert míg Daniel a könyv írója után nyomoz, felcseperedik, szerelmes lesz, majd csalódik, szerez új barátokat, na meg nem kevés, véraláfutást és horzsolást is, a veszélyek közepette, amikbe keveredik. Egy nagyszerű könvy XIX. századi stílusban. Néhány órára elragadja és magába szippantja olvasóját.

A szél árnyékát még három könyv követi. Az Angyali játszma az említett könyv folytatása (vagy inkább előzménye) 2008-ban jelent meg. Ezután következetett A mennyország fogságában 2011-ben. Majd a negyedik résszel zárul a kör a 2012-ben publikált Elfeledett könyvek temetője című könyvvel.

Zafón emellett a széria mellett persze ír különálló könyveket is. 2007-ben publikálta a Gaudí in Manhattan című könyvét, amely New Yorkban játszódik és 2007-ben lett publikálva (minden más könyve színtere Barcelona volt addig). A mai napig mindig hazaadja először írásait, s éppen ezért nem is olyan meglepő, hogy két spanyol újságnak is dolgozik még. Ragaszkodik gyökereihez, bár már régóta külhonban él.

A szél árnyékát jó páran meg akarták már filmesíteni. Ő azonban azt mondja, nincs a képzeletnél jobb eszköz, amely képes lenni visszaadni könyve világát. Ezt a hitét az is erősíti, hogy a világon mindenhol értékelik és elismerik irodalmi tehetségét. Reméljük, még sokáig olvashatunk tőle, nagyszerű történeteket.

Forrás: kunst-en-cultuur.nl

litlovers.com

classicspanishbook.com

time.com

16 tanács a Dalai Lámától, azért, hogy úgy élj, ahogy szeretnél

Amikor eszembe jut a Dalai Láma, mindjárt mosolygó arccal jelenik meg előttem. Nincs még egy ilyen ember, akire így tudnék rögtön emlékezni. Annak ellenére, hogy meghurcolták, elűzték hazájából még képes szeretettel szívében fordulni az emberek felé. Sokunk számára lehet példakép, azért, mert úgy tanít az együttérzésre, nyitottságra és jóságra az emberekkel szemben, hogy nem csak beszél ezekről, hanem csinálja is.

Összeszedtem egy csokorba 16 gondolatát a békéről, a szeretetről és az egóról. Érdemes megfogadni ezeket, egy ilyen embertől, mint a Dalai Láma.

Hiszem, hogy minden szenvedés forrása a tudatlanság. Az emberek a boldogság vagy kielégülés önző hajhászása által okoznak másoknak fájdalmat. Az igaz boldogság mégis a belső békéből és elégedettségből származik, amelyet úgy érhetünk el, hogy gyakoroljuk az önzetlenséget, a szeretetet, a kegyelmet és megszüntetjük a tudatlanságot, az önzést és a kapzsiságot.

Mérlegeld a sikeredet annak fényében, hogy mit kellett föladnod azért, hogy elérd!

A Földnek nincs szüksége több „sikeres emberre”. Nagyobb szüksége van gyógyító, béketeremtő, helyreállító, mesélő és szerető emberekre.

Életünk célja, hogy segítsünk másoknak. Ha pedig ez nem megy, legalább ne ártsunk nekik.

Ha magadat nem szereted. Más sem tud szeretni téged.

Ha képes vagy legyőzni a belső démonaid (úgy, mint a féltékenység, irigység, gyűlölet, harag… stb.) akkor ezután már semmilyen feladat sem lesz lehetetlen számodra.

Nincs senki ezen a világon, aki tiszta és tökéletes. Szóval, ha kerülöd az embereket a kis hibáikért, mindig egyedül leszel. Ítélkezz kevesebbet és szeress többet.

Az emberek különböző utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Csak azért, mert az nem a te utad, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek.

Sohasem lesz béke a külső világban, ha a belső világunkban nem teremtünk békét.

Emlékezz; nem megkapni azt, amit szeretnél, olykor csodálatos szerencse.

A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.

Legyél hálás azért, ami most vagy, és harcolj azért, aki lenni akarsz holnap.

Türelem nélkül semmilyen nagydolgot nem lehet elérni.

Az embernek két nagy tévedése van. Az egyik: hogy valóságnak tartja azt, ami nem az. A másik: hogy nem tartja valóságnak, azt, ami az.

Rosszul teszed, ha megsértődsz, amikor megtudod, hogy a hátad mögött becsmérelnek. Ha negatívan fogadsz bármi effélét, te magad rombolod le a lelki békédet. Az ember maga felel magáért, a fájdalmaiért. A sértéseket úgy kell tudomásul venni, mint a szellőt, amely elleng mögöttünk. Másképpen szólva, félre kell söpörni az emberek durvaságait. Hogy érzünk-e fájdalmat, szenvedést bizonyos helyzetekben, ez leginkább attól függ, miképpen viszonyulunk az adott körülményekhez. Sokat számít, hogy nem vagyunk-e túl érzékenyek, nem vesszük-e túl komolyan a dolgokat.

Sose add fel. Bármi történjék is, ne add fel. Erősítsd meg szíved. Országodban túl sok energiát fordítanak az ész fejlesztésére, ahelyett, hogy szívüket edzenék. Légy együtt érző, a barátaidon kívül mindenki mással is. Légy együtt érző, dolgozz lelked és egyben a világ békéjéért. Dolgozz a békéért, és hallgass rám: sose add fel. Nem számít, mi folyik körülötted, nem számít, mi történik. Sose add fel!

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!