Általánosságban elfogadott tény arról beszélni, hogy mindenkinek van egy sorsa. Egy forgatókönyv, mely már azelőtt megíródott mielőtt, mi még tudatunkra ébredtünk volna. Egy skicc, melyben előre felvázolt életpályánk fel és lemenő íve, és melyben az is megtalálható, hogy mi csupán sakkfigurák vagyunk az univerzum nevű hatalmas játszótéren.
Kényelmes felfogás ez, mivel igen könnyű azonosulni. Hiszen ha elfogadjuk ezt a tézist, indokot találunk arra, hogy miért is nem szabad magunkat okolni tévedéseinkért, vagy esetleges bukásainkért. A sorsunk előre megírt elemeket követ. Milyen egyszerű ez a mondat, ugyanakkor mekkora ellenérzést vált ki ez az emberben! Hiszen hol van akkor a szabad akarat? Mi a jelentősége? Egyáltalán lehet arról beszélni ebben az esetben, hogy az ember az életéről saját maga dönt? Ha előre megvan írva minden egyes tettünk és annak következménye, akkor hiába hisszük, hogy vakon követjük ösztöneinket, valójában csak a forgatókönyvet írjuk maguknak, amit már egyszer valaki vagy valami már megtett helyettünk.
Sorsunk elrendeltetett? Nincs letérésre vagy módosításra lehetőség? Nem lehet azt mondani: – Bocs, nekem ez a film nem tetszik, inkább másikba kezdenék helyette! Törékeny emberi mivoltunk, véges időnk a Föld nevű bolygón, olykor olyan tettekre sarkall bennünket, melyeket, ha jól meggondolunk, mi sem feltétlen értünk meg elsőre. Valaki fél lábbal megmássza a Mont Blanc-t, valaki egy kaszinóban felteszi az összes pénzét és elveszít mindent, valaki vallásba menekülve találja meg az alkoholizmusra a gyógyírt, s valaki egész nap álmodozik, s nem tesz semmit a boldogulásáért.
Ahány ember annyiféleképpen értelmezi a sorsát és az önakarata fogalmát. Annyian keressük az élet egyik nagy kérdésére a választ, hogy: Ki vagyok én? Holott a kérdés nem ez, hanem az, hogy: Ki szeretnék lenni? Mi tesz boldoggá bennünket? Az, hogy hisszük, hogy van egy felsőbb hatalom (Isten, Allah, Jáva, Buddha stb), aki irányítja, és eleve elrendeli életünk pályáját? Megnyugtat bennünket a tudat, hogy sorsunkat mások már eleve megírták? Jó! Akkor éljünk ezzel a lehetőséggel és haladjunk a sorsunk által kiszabott ösvényen! Vagy megnyugtatóbbnak tűnik az a gondolat, hogy mi irányítjuk sorsunkat, és még ha van is felsőbb hatalom mely sorsunk alapvázát megteremtette, azért mi vagyunk azok végső soron, akik döntenek az életünk felett?
Nincs jó vagy rossz döntés! Nincs egyik vagy másik út! Lehet ennek csak egyik oldalát hinni és befogadni, lehet csak a másikat életünkbe építeni, de lehet a kettő elegyéből is egy harmadik „igazságot” teremteni. Nem az a fontos, hogy Te ezt látod helyesnek, én pedig egy másik véleményen vagyok! A lényeg csupán az, hogy tudjunk élni abban a világban melyet magunknak vagy magunkért alakítunk! Talán ez az önakarat. A hit, a remény, melyet valamilyen ügynek az elköteleződésére szánunk. A sorsunk pedig az, melyet mi magunk választunk. Lehet, hogy előre meg van írva benne minden egyes választásunkra egy a) és b) verzióval. Az is lehet, hogy mindez csak az ember nevű lény képzetében született azért, hogy ne érezzük, mennyire elveszettek vagyunk a világegyetemben. Talán a sorsunk maga a keresés. Az idővel való állandó harc, hogy még mielőtt végső nyugalomra térnénk, egy kicsivel közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Hogy értsük, hogy megismerjük, és végül azt tudjuk mondani: Ez vagyok Én!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: