Mi az élet értelme? Azt hiszem ezt a kérdést már mindannyian feltettük magunknak egyszer. Miért születtünk, mi a célunk, mi az igazi hivatásunk, mik a várható eredményeink, mikor érünk el álmaink megvalósításához? Nagy kérdések, anyagi, vagy kicsit spirituális válaszokkal tarkítva. Na de mégis, mi értelme, mi a célja a létünknek? Anyagi gyarapodás? Tudás felhalmozás? Utódnemzés és nevelés? Tanulás? Hatalomra törekvés? Szellemi útkeresés? Melyik lehet az igazi válasz? Egyáltalán létezik erre egyetemes érvényű válasz? Vagy mindenkinek mást jelent és érjük is be ennyivel? Valahogy mégis bármelyik válasz mellett is tesszük le a voksunk, hiányérzetünk marad. Mert bármit mondunk is, mintha az egész csak nevetséges próbálkozás lenne az élet misztériumára.
Az ember pedig egész életében kérdéseket tesz fel és válaszok után kutat. Nem véletlen, hogy a három év körüli gyerekek, minden második szava a miért szócska. Mindenről pontosan tudni akarják, mit jelent, mi a működési elve, miért pont úgy vannak a dolgok, ahogy, miért határoz meg egy fizikai törvény, csak egyetlen lehetséges választ és így tovább. Az emberi természet kíváncsi. Kutatjuk az eget, kutatjuk a földalatti rétegeket, kutatjuk, mi rejtőzik a víz alatt és kutatjuk arra is az okokat, hogy miért vagyunk mi itt a Földön. Érteni akarjuk a dolgokat. Mert azt reméljük, ha egyszer mindenre választ kapunk, önmagunkat is jobban fogjuk definiálni. Mert, hogy test és szellem kettőséből vagyunk, azt már tudjuk. Azt is, hogy az élet körforgásban születik újjá és ennek mi is a részesei vagyunk. Csak azt nem tudjuk éppen, hogy egy véletlen történés következményeképpen született meg fajunk, vagy volt valami elrendeltetése is ennek a történésnek. Tanulnunk kell, vagy valamit le kell tennünk az Univerzum asztalára, vagy csak élnünk kell úgy, ahogy kedvünknek éppen tetszik? Valóban figyelnünk kell tetteinkre, gondolatainkra, megnyilvánulásainkra, mert később ezt majd valaki vagy valami tényleg számon kéri tőlünk, vagy hagyjuk az egészet a csudába és éljünk, amolyan Hű bele Balázs módjára? Aki hatalmat akar, éljen a szerint? Aki szellemi önvalóját akarja kiteljesíteni, haladjon azon az úton? Aki pedig testi örömökben éli ki magát, legyen lelke rajta? Van jó és rossz döntés arról, hogyan éljük az életünk? Van arról bármi igazi (nem dogmatikus vallási tanokból kiinduló) útmutató, hogy mi az igazán helyes törekvés? Vagy minden csak tőlünk függ? Ha elfogadjuk, hogy véletlen nincs csak a szinkronicitiás akkor viszont komoly dilemmába ütközünk. Mert ahhoz, hogy a legnagyobb kérdésre választ kapjunk, előzőleg egy csomó kisebb, de annál nagyobb horderejű kérdésre kell válaszolnunk. Miért születtünk egy bizonyos család és körülmény közé? Mit kell megtanulnunk ebből? Milyen emberekkel barátkozunk? Milyen krízisekbe sodor az élet bennünket és miért? Hogyan lehet a jelenben mindig teljesen jelen lenni? Mi az álmunk s hogyan érhetjük el? Mi a kívánság-önéletrajzunk? Hogyan lehetne ezt elérni? Mi az igazi célunk az életben? Mi a legnagyobb problémánkra a megoldás? Mi a legnagyobb óhajunk, ami beteljesülést kíván? S főként, mi az, amire feltétel nélkül képesek vagyunk igent mondani?
Bármennyire is elzárkózunk bizonyos tanoktól, mind valahogy ösztönösen tudjuk, hogy okkal születtünk. Meghatározott céllal és feladattal. Hogy rátalálunk-e valaha az persze már más kérdés. Ha túlságosan belefeledkezünk anyagi testünk kényeztetésébe, úgy, mint a hatalom gyakorlása és üldözése, az érzéki örömök kielégítése, akkor nagyon-nagyon messze kerülhetünk annak a kérdésnek a megválaszolásától, hogy mi az élet értelme. Majd mikor minden igényünket kiéltük és mégsem érezzük a kiteljesedettség érzését, újra feltesszük az örök kérdést. Mert mindig, mindenben önmagunkat próbáljuk kiteljesíteni. Egységbe akarunk olvadni, csak éppen az egónkat nem tudjuk kivonni a játéktértből. Így mikor végül rájövünk, hogy az élet értelme mindig ott volt lelki szemeink előtt, addigra már elpazaroltuk az egész életünket.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: