Flört

A társadalmi érintkezések közül, tagadhatatlanul az egyik legkellemesebb forma a flört. Játékos ismerkedés, önbecslés növelő gyakorlat, melyben a felek kölcsönösen jól érzik magukat komolyabb következmények nélkül. Olykor csak egy szemezésben merül ki a tömegszállító eszközök egyikén. Máskor a szórakozóhelyen egy könnyed csevegésben mutatkozik meg. S persze olykor az is előfordul, hogy egy segítő szándékú gesztus, veszélyes vizekre viszi a flörtben résztvevő feleket. Mert bármilyen hihetetlen, de léteznek olyan emberek, akik tényleg látják, mennyire padlón van valaki önbizalma. Szeretnének segíteni és egy pár ártatlan bókkal és gesztussal, próbálják meggyőzni a küszködőt, hogy igenis vonzó személyiség. Olykor a taktika sikeresnek bizonyul és segítenek. Máskor pedig a segítők önmaguknak komoly öngólt rúgnak be.

A flörttel ugyanis az a nagy baj, hogy sokan nem tudják irányításuk alatt tartani a történéseket. Egy másik ember reakciója bármennyire is ismerjük vagy ismerni véljük teljesen kiszámíthatatlan. S akármennyire is ártatlannak tűnik egy-egy bók, gesztus szemünkben, ha a másik többet akar látni a szimpla kedvesség mögött. Elfelejti, hogy a flört csupán játék. Incselkedésre, hiúságunk legyezésre megfelelő eszköz, de csak nagy ritkán fordul elő, hogy komoly kapcsolat születik belőle. Csak egy szórakoztatásra alkalmas eszköz melyben, a figyelem, az érdeklődés és a felcsillanó vonzalom jeleit érhetjük tetten.

Hangsúlyozom, alapesetben legalábbis ez a helyzet. Ellenben ha egy éppen hónapok óta társ nélkül élő ember akad a hálónkba a könnyed játék ígéretétől fűtve, gyorsan vérszemet kaphat. Többet vélhet látni az adott helyzetben és már kész is a baj. Bár látszólag felhőtlenül szórakozik ő is velünk, belül elképzelhetetlen nagy viharok dúlnak lelkében. Vívódik. Valószínűleg tisztában van vele ő is, hogy mennyire rossz periódusát éli, és úgy gondolja, a másik is rendelkezik annyi tapintattal, hogy nem fog vele játszadozni egy ilyen időszakban, szimpla kedvtelésből. Másrészről sajnos ezzel megint csak az a probléma, hogy a másik szimpla segítőszándéka végett, olykor nem veszi észre az intő jeleket, vagy esetleg annyira legyezi a hiúságát a növekvő érdeklődés, hogy már képtelen megállítani a dolgokat. Elszabadulnak a játék hevében.

Önbizalomból sosem lehet elég. Jó érezni, hogy kellünk (kellenénk) valakinek. Megdobogtatja szívünket, hogy vonzónak találnak bennünket. S bár próbáljuk könnyedre venni a figurát továbbra is, kezd minden kicsit erőltetetté válni. A véletlen találkozások kezdenek megszaporodni és ezzel együtt a flört is kezd komolyabb hangvételt felvenni. Kicsúszik mindkét ember kezéből az irányítás. Vágynak az elismerő szavakra. Vágynak a közvetlen, barátinak tűnő gesztusokra. Kezdenek függővé válni, s a játszmázás már-már szenvedélyükké válik. Míg az egyikük, (természetesen az eredetileg segítőszándékú fél) észbe nem kap.

Rájön, hogy saját hiúsága csapdájába esett. S mint egy sok ezer részes puzzle-t, úgy rakja össze magában a másik mondatait és tetteit. Mikor pedig felismeri, hogy a másik kezd komolyabb érzelmeket táplálni iránta, jobbnak látja, ha kilép a játékosnak már nem mondható helyzetből. Próbál visszavonulni a színtérről a baráti kapcsolat szigorúan formai keretében. Elkezdi leépíteni a kapcsolatot a másikkal, de valahogy úgy, hogy ne legyen belőle még nagyobb fájdalom. Hisz ő hozta létre a helyzetet, így a felelősség is rá hárul. Neki kell a megnövelt önbizalmat meghagyni a másiknak, de úgy, hogy közben el is tudjon jönni a játszmából tiszta lelkiismerettel. A feladat nem könnyű, de amit elvetett, most be is kell takarítania.

Az igazi flört művészet. Nem csupán könnyed udvarlás, vagy csábítás, hanem az arányok helyes eltalálása is egyben. Vannak, akik ezt tényleg mesteri módon képesek csinálni. Mások csak mímelik a tudásuk fitogtatását s ebből bajuk származik. Pedig az igazi flört olyan, mint a tánc. Egyet lépünk előre, majd kettőt hátra. Egy forgás erejére összeérnek kezeink, de csak annyira, hogy még ki tudjunk csúszni a játékos fogságból. Hátrálunk, hogy a másiknak utánunk kelljen jönnie. Majd újra megadjuk a lehetőséget arra, hogy kezeink összeérhessenek. Csak egy pillanatra. Csak, hogy feléledjen a szikra. Csak azért, hogy tudjuk vonzóak vagyunk még a világ számára. Bókokat suttogunk, kedves gesztusokat teszünk, s engedjük, hogy a másik átérezze ennek báját. De az élvezetet egyetlen alkalomra korlátozzuk. Csak egyszer adjuk át magunkat a pillanat varázsának.