Alfahímek

Előfordul néhány olyan hímnemű példány társadalmunkban, aki pszichikailag fejletlen, traumáktól szenved, vagy csak azzal a bizonyos részével hajlandó cselekedni. Általában anyuci kisfiai voltak, vagy éppen egy nagy szerelem tette őket tönkre érzelmileg, esetleg nem volt soha értelmes példája arról, milyen is az, amikor egy nőt tisztelnie kellene. Veszettül hiúnak született énük, mely mindig az új vágyakat hajtja, minderről persze semmit nem tud. Meg van ugyanis győződve róla, hogy az, amit tesz helyes, sőt korrekt, hiszen ő mindig a legelején letisztázza a játékszabályokat aktuális nőjével. Hogy mellette mennyire nem törődik mások érzelmeivel, hogy olykor nem vesz tudomást saját bimbózó érzelmeiről sem, nem számít. A test kielégülést nyer, habár lelke üresen kong, minden egyes együttléttel.

Mert persze az alfahím testi élvezetek után vadászik. Többnyire kalandokba bonyolódik, kis túlzással minden egyes nap más nőt visz haza egy numerára, mégsem tűnik fel neki, hogy valami nem stimmel vele. Kényszeresen menekül az érzések lehetőségei elől is, bár talán lelke mélyén sejti, hogy nem fog ez mindig összejönni neki. A furcsa az egészben az, hogy ezeknek az alfahímeknek általában van egy állandó barátnőjük. Akivel nem költöznek össze, de azért hetente háromszor-négyszer nála alszik, aki kimossa a ruháit és főz neki és mellette még értelmesen el is lehet vele társalogni. Mégsem lesz kettejük kapcsolatából szerelem. Szövetségesek, akik alkut kötöttek bizonyos szolgáltatásokra egymással szemben, de ennél több nincs benne. Gondolja a férfi. Kevés nő az, aki hosszú távon nem táplál érzelmeket egy ilyen kapcsolatban. Még kevesebb, aki mindenféle érzelmi töltet nélkül vállalni akarja ezt. Persze a szex mesés, az a kevés együtt töltött idő, mikor kettesben vannak, némileg kárpótolja, mégsem teljes a történet és lelke mélyén a nő már tudja. Érzi, hogy nem szeretik szerelemmel. Érzi, hogy bár ragaszkodás van, de jövőt erre nem építhet.

S a férfi ekkor válaszút elé kerül. Pedig számára ez egy ideális állapot volt. Akár egy-másfél évig is képes így kihúzni, hiszen tudatosan választott olyan nőt, akibe tudta nem fog beleszeretni. Mellette más nőkkel is hál, s öröme teljesnek tűnik. Megúszta az érzelmeket és nagy dráma jeleneteket. Aztán egy nap egy újabb nő toppan be életébe. Hamvas, fiatal, szép s még mellette értelmes is. Munkakapcsolatuk van, s egy évig szinte nem is történik semmi köztük. A nő számára világos milyen a férfi és a férfi is tisztán látja, hogy a nő olyan, mintha ő lenne, csak az ellenkező nemből. Kapcsolatuk baráti, s benne minden terítékre kerül. A 365.-ig nap környékén aztán valahogy kettejük lába alól kicsúszik a talaj. Egymás karjaiba rohannak, igaz szigorúan csak alkalmilag. Ám az alkalomból kettő lesz. Majd három és négy. Testük egymásban örömforrásra lel, melynek képtelenek ellenállni. A férfi mégis félni kezd. Olykor a nő úgy néz rá, ahogy nem kellene. S olykor ő is mást mond és mást tesz. Összekavarodnak a szálak. S az állandó nő, aki addig is tudott ugyan alkalmi partnerekről, most veszélyt szimatol. Szóval választás elé állítja a férfit. Persze a férfi tagad, kijelenti, hogy az a másik semmit nem jelent neki, csak alkalmilag kisegítik egymást, semmi több. A nő fortyog egy kicsit, de mert hinni akar a férfinak, hát hisz is. Az meg sem fordul fejében, hogy pontosan ő hívja fel a figyelmét a férfinak arra, hogy valami azzal a másik nővel most nem stimmel. És a férfi vesztére gondolkodni kezd az agyával. Talán most először.

Újabb légyottokat hoz össze, de a szexszel baj van. Valahogy lágyabbá válik, már nem tud annyira csak élvezeteket hajszolni, mert kezd elveszni a nő szemében. A riadalomtól csődöt mond, de legalábbis megállítja, s utána keserűen távozik. A varázs elmúlik. A fergeteges találkozások között eltelő idő, kínkeservesen lassan vánszorog tova és azon veszi magát a férfi, hogy a telefonját babrálja. A nőnek ír. Csak úgy. Minden ok nélkül. Persze a látszat indok mindig egy újabb találka, de valahogy a hangvétel megváltozik. Más nőket visz ágyába, de valahogy most semmi nem működik. Hiába hajtja vágyait, nem találja önmagát. Azon kapja magát, hogy a nőre gondol, s egy nap nem bírja tovább. Újra megkeresi. Mert már csak ő kell neki. Mert a szíve majd megszakad, mikor újra ölelheti. S a tény, hogy szerelmes, nagyon megviseli, de már nem tud ellene tenni. Csak sodródik az árral, s próbál életben maradni.