A pozitív látásmód ereje

Döntéseink, látásmódunk, a helyzetekhez való hozzáállásunk nagyban befolyásolja, hogyan alakítjuk életünket. Hogy hagyjuk-e, hogy más vezesse helyettünk életünk buszát, vagy kezünkbe vesszük-e sorsunk irányítását. Hogy tudjuk-e mit rontottunk el, vagy tudomásul tudjuk-e venni, hogy tulajdonképpen nincs jó vagy rossz döntés, csak utak, melyek közül éppen hangulatunknak megfelelően választunk ki egyet. Minden, ami a világunkat alkotja, minden, ami döntéseinket befolyásolja, s minden mely valaha felelős volt tetteinkért a fejünkben létezik. A gondolataink, melyek alkotják az életünkről való szemléletünket, tulajdonképpen azt fejezik ki, hogy kik vagyunk, és mit szeretnénk a világban elérni. A többi csak látszat, ránk erőszakolt valóság, melyet mindenki más alkot meg körülöttünk.

Állandó harcot vívunk önmagunkkal. Mikor valamit elképzelünk, s gondolatainkból valósnak vélt szellemvárakat építünk, tulajdonképpen önmagunk ellen dolgozunk. A negatív képek, a negatív érzések sokkal erősebben jelennek meg elménk vetítővásznán sajnos, mint a pozitív gondolatok megannyi elvetésre váró magjai. Valamiért az ember természetétől fogva jobban és könnyebben tudja elfogadni és magáévá tenni a rosszat, mint az indokolt lenne. Talán a sok ezer éves dogmatikus tanítások is dolgoznak kollektív tudattalanunkban, melyek elhitették velünk, hogy eredendően bűnösek vagyunk már születésünktől fogva. Ezért aztán, amikor próbálunk változtatni, jobbá válni, pozitív életet folytatni a pozitív gondolatok által, kicsit zavarban vagyunk. Újdonságként hat, mikor valaki azt mondja nekünk, hogy merjünk önmagunk lenni és igenis teremtsük meg magunknak a pozitív világot. Vállaljuk álmainkat, higgyünk benne, hogy minden jól alakul életünk összes fontos pontján és fogadjuk el azt, hogy az Univerzum, vagy a Mindenható nem ítélkezik. Miért is akarná egy felsőbb hatalom (Isten, Buddha, Krisna, Allah stb.) megmondani nekünk, hogy mit tehetünk és mit nem, hogyha az egyedüli, aki meghatározhatja önmagát és a világhoz való viszonyát, csak és kizárólag mi lehetünk. Nincs jó és rossz. Nincs bűnös és szent ember sem. Egyszerre vagyunk mindennek a kivetülései és tulajdonképpen egyik sem. Nehéz ezt ésszel megérteni, mit is jelent.

Elvégre vannak dolgok, emberek, akik valóban rossz dolgokat tesznek, és nem igazán lehet tetteik okát sem megérteni. Mégis ha jobban belegondolunk, ha nem lennének rosszat tevő emberek, nem tudnánk mit jelent jónak lenni sem. A jó és rossz, az Isten és Sátán, a fekete és fehér, mind-mind szélsőséges pólusai a nagy egésznek, ami egyik vagy másik nélkül nem létezhetne és nem is lenne teljes. Ezért aztán még fontosabb kialakítani a pozitív személetet magunkban és pozitív gondolatokkal megtölteni elménket is. Mert hát mi végre élünk, ha nem azért, hogy boldogok legyünk? Persze a boldogság pillanatnyi állapot csupán, de az a néhány pillanat, mely bearanyozza lelkünket és megszínesíti életünket többet ér, mint az a sok évnyi küzdelem, melyet előtte elszenvedtünk érte. A cél az út megélése, annak minden pillanatával együtt, hogy fejlődjön általa szellemünk és elvethessük benne pozitív szemléletünk magjait. A rossznak vélt tapasztalatok is azt szolgálják, hogy még erősebbé, még pozitívabbá váljunk általa. Hogy tudjunk örülni a jónak, hogy lássuk meg a világban a szépet és fedezzük fel önmagunk kifejeződésének végtelen tárházát is. A segítség önmagunkban található és a tudatosan alakított gondolatainkban. Hiszen amit elképzelünk, amit valósnak ítélünk egy adott pillanatban, többnyire igazzá válik. A teremtő erő mely bennünk él, nem tesz különbséget ártó vagy építő gondolat közt. Csak megteremti, amit elképzeltünk függetlenül attól, hogy mi tudatosan vagy tudattalanul vetítettük-e ki. Ezért nem létezhet és nincs is jó vagy rossz. Mi társítunk egy elképzelés, egy történés mellé jelentéstartalmat, önmagában minden semleges, vagyis neutrális.

Gondolataink, melyekkel önmagunk világát s személyiségünk aspektusait építjük fel döntő fontossággal bírnak. Persze nem kell és nem is lehet minden egyes gondolatot ellenőrzés alatt tartani, a cél csupán annyi, hogy mikor észrevesszük, hogy egy negatív gondolat kezdi átvenni az uralmat elménk felett, akkor lépjünk és tudatosan változtassuk meg annak menetét. Helyettesítsünk be jó érzéseket kiváltó képeket, élményeket a negatív hatás semlegesítésére, majd miután ez megtörtént változtassuk az egészet pozitív, építő jellegű elképzeléssé, melyet valóban szeretnénk megélni. Fontos felismerni egy-egy rossz gondolat, történés kapcsán azt, hogy valami tényleg valóságos-e vagy csak a fejünkben létezik. Ha el tudjuk dönteni, hogy mi igaz és mi nem, mi az, amit önkéntelenül teremtettünk meg magunknak és mi az, amit szánt szándékkal követtünk el magunkért, már megtettük a legfontosabb lépést. A lényeg az, hogy pozitívak maradjunk, és hogy teret adjunk a jónak és a szépnek életünkben!