Mostanában egyre elterjedtebb egy újfajta kapcsolat az emberek körében, amit az úgynevezett Friends with benefits avagy a barátság extrákkal elnevezéssel illetnek. A tematika rém egyszerű. Két ember, aki jól kijön egymással és baráti, haveri kapcsolatot ápol, egy pillanatban úgy dönt, hogy bizonyos igényeiknek eleget tesznek egymással, mindenféle érzelmi kötöttség nélkül. Általában két független ember döntése ez, melyben a fizikai együttléteket is terítékre rakják kapcsolatuk asztalán, anélkül, hogy ez komolyabb elkötelezettséget róna rájuk, illetve, hogy egy nem kívánatos szerelmi viszony alakulna belőle ki közöttük.
Természetesen, mint szinte minden ez is, az Államokból terjedt el világszerte. A felgyorsult élet, a sorozatos csalódások szerelmi kapcsolatokban, a válások fokozatos nagyobb tendenciát mutatása és a függetlenségre való egyre nagyobb igény sodorta az embereket ebbe az irányba. A huszonegyedik század modernizált és kissé túlmisztifikált képzete a szerelemről és párkapcsolatokról egész egyszerűen azt eredményezte, hogy az emberek olyan ideálok és elképzelések után vadásznak, amelyek ugyan Hollywood filmgyáraiban kasszasikert hoznak, ám a valóéletben ellehetetlenítik az igazi, hús-vér emberi kapcsolatok egy jelentős részét. Ennek hozománya pedig nem is lehetett más, mint az emberek és ezen belül is főként a nők eltárgyiasítása. A szexista hozzáállás szinte mindenhol tetten érhető. Amíg egy egyszerű öblítő eladásához is egy selyembe burkolt női testre lesz szükség, addig nem is számíthatunk e témakörben jelentős változásra és tulajdonképpen nem is nagyon vehetjük zokon, hogy ösztöneink kiszolgálására alkalmas lényeket látunk egymásban, nem pedig potenciális társat. Persze egymásban alkalmi szexpartnert látni, nem egy új keletű dolog. A kilencvenes években az egy éjszakás kaland volt a sláger, most pedig a szex barátság vált alapfogalommá. A kettő közötti egyértelmű különbség, hogy az emberek nem csupán egy kósza együttlét erejéig vannak egymással együtt, hanem próbálnak egy olyan megbízható emberrel légyottokat összehozni, akiről már van egy kialakult jó vélemény, s ennél fogva nem csinál gondot abból, ha bizonyos természetes emberi szükségleteinket vele akarjuk megosztani. Ráadásul a függetlenség mellette teljesen megmarad, nem kell senkinek elszámolni néhány nem otthon töltött éjszaka miatt és nem is kell eljátszani a tipikus játszmákat, amik a hagyományos társas kapcsolatokban rendre előfordulnak. Persze, hogy meddig lehet ezt érzelmek nélkül csinálni kérdéses. Míg a férfiak egy jelentős része, ezt hosszú ideig képes fenntartani, addig egy nő az intim együttlétek hatására előbb vagy utóbb érzelmi kötöttséget is fog táplálni alkalmi társával szemben. Persze modern társadalmunknak „hála” megjelentek az érzéketlenebb nők is, akiknek ugyanannyira nem okoz ez gondot hosszabb távon sem, mint a férfiaknak, de éppen ezért vagy pont ennek hozadékaként megjelentek azok az érzelmes férfiak is, akik nem képesek gyengéd szálak nélkül intimkapcsolatban huzamosabb ideig már részt venni. Akkor pedig a kellemes együttlétek hamar tovaszállnak, mert bár ideig-óráig lehet titkolni bimbózó érzelmeink, hosszútávon, mint ahogy mindennél így van, nem lehet ezt sem fenntartani. Ráadásul egy ilyen helyzetben, ahol előre le voltak tisztázva a játékszabályok, elég kockázatos dolog felvállalni érzéseink. Mert ha nem talál viszonzásra éledező szerelmünk a másiknál, akkor nemhogy elveszítjük a kellemes, kötetlen alkalmakat, amelyek társ nélküli életünkben, mégis csak kellemes színfoltokat hoztak, hanem még ráadásul egy jó barátot is elveszítünk az „árulásunknak” hála. Tehát a dilemma adott. Mondjuk, személy szerint én nehezen hiszem, hogyha két „barát” odáig tudott jutni, hogy testi kapcsolatot létesített, azt mindenféle érzelmi behatás nélkül tették. Elvégre, ha nem vonzódunk valakihez, akkor képtelenség vele lefeküdni. Másrészről a testi vonzalom, még messze nem elég a szerelem kialakulásához. Ugyanakkor egy barátságban, adottak bizonyos alap érzések, melyek az egészhez jó táptalajt tudnának biztosítani. Hogy aztán a kötetlen együttlétek mivé változtatnak egy emberi kapcsolatot, az már kettőjükön múlik.
Divat lett érzelemmentes viszonyokat fenntartani. S bár társas lények vagyunk, mégis mostanában úgy tűnik, a divatból életmód lesz. Elvégre egy laza viszony fenntartása nem igényel erőfeszítéseket. Ha akarja, az ember csinálja, ha nem akarja, nem csinálja, s az egész akkor válik jóvá, ha mindenki csak a saját igényeire figyel oda az együttlétek alkalmával, a másikra nem. Önző, egoista világban élünk, amely nézet eljutott a hálószobákba is. Helyet követelt majd átvette az irányítást, a megsebzett lelkeken. Úgy gondolom eleve érzelmi sérültek azok, akik egy e fajta kapcsolatot éltetnek. Hogy mit várnak tőle, kérdéses, mert szerelmet nem, csak testi kielégülést nyerhetnek, ha nyernek bármit is ezzel. Ráadásul, ha érzelmek is belekerülnek az együttlétekbe, komoly sebeket is szerezhetnek. Talán ezért inkább a hagyományos egy éjszakás kaland, még józanabb döntés volt, ehhez képest.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: