Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Szakmájukkal visszaélő lélekbúvárok

Depression-Psychotherapy

Mi jut eszünkbe akkor, amikor a következő kifejezésekkel találkozunk, mint a lélekbúvár, lelki tanácsadó, pszichológus? Nekem egyfajta bizalmi szerepkört feltételez, amit ezek az emberek megvalósítanak kisebb-nagyobb mértékben a hozzájuk forduló páciensek szemében. Feltételezzük a segítő szándékot, az orvosi titoktartás gyakorlását, a tanultságot és mindenekelőtt a minimum jó, de leginkább kitűnő probléma feltárást és a lelki gátak áttörésére szolgáló képességet. Persze hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ők is „csak” emberek. S mint ilyenek lehetnek nagyon jók, kevésbé jók a szakmájukban vagy éppenséggel azzal visszaélőek.

Mostanában egyre többet hallani és sajnos tapasztalni azt a jelenséget, hogy a lelki problémákkal foglalkozó szakemberek visszaélnek helyzetükkel. Hogy ez milyen oknál fogva történhetett senki nem tudja biztosan. Valószínűleg abból adódhat, hogy bár lehetnek ők jó szakemberek, a saját életüket és benne a saját egészséges vagy kicsit pikánsabb vágyaikat, nem tudják kordában tartani. Elvégre mind ismerjük a mondást miszerint a suszternak van a legrosszabb cipője, s lám úgy néz ki ez sok egyéb szakmára is igaz. Persze mind hallottunk már arról, hogy a pszichológiában dolgozó szakemberek között van a legtöbb alkoholista és drogos. Sok az a teher, ami rájuk szakad egy-egy élet feldolgozásának folyamatában, s igen, ebbe előbb vagy utóbb az emberek hajlamosak belefáradni. Ilyenkor pedig sokkal könnyebb valamilyen bódítószerhez fordulni is. Van, aki szexuális függőséget produkál, s ennek tükrében pácienseivel olyan helyzeteket alakít ki, amiben a manipuláció lehetőségével (mivel a beteg egyébként is labilis és nem tud tiszta fejjel dönteni az esetek többségében) visszaélve, női betegek tömegét használja ki saját igényeire. Ráadásul rendszeresen és fizetség gyanánt a „szolgáltatásért” cserébe. Hogy esetleg még komolyabb betegséget idéz elő tettével, hogy esetlegesen nemhogy építené, hanem még tovább is rombolja a beteg nehezen vagy alig-alig létező önbizalmát, nem számít. A lényeg, hogy kielégülést nyerjen számtalan formában.

Embereket használ. Pedig pozíciója, s az orvosi eskü, ezt szigorúan tiltja. A legrosszabb az egészben az, hogy a megbecstelenítettek egy jelentős része feljelentést sem tesz, mert a manipuláció olyan erősnek bizonyul, hogy szinte fel sem fogják, hogy nem önszántukból lettek játékszerek, hanem egy másik ember alakította ki ezt a helyzetet. Ezzel a tudattal pedig az „orvos” nagyon sokáig képes ezt a játékot játszani. Túl sokáig és túl sok segítségre szoruló emberrel. Még ha ki is tudódik egy-két eset, és feljelentés is történik, sajnos ma még az orvosi kamara nagyobb része férfiakból áll, s így az ügyek nem kerülnek reflektorfénybe. Még mindig erős a nők alacsonyabb rendűnek ítélése, s mivel bizonyíték nincs, „csak egy „beteg szava”, az egész szexuális incidenst éppúgy tekinthetik csak a beteg képzelete szüleményének, mint annak, hogy ő kínálta fel testét, melynek „az esendő férfi” nem tudott ellenállni.

Természetesen ezek kirívó esetek. Nem minden lélekbúvárra igaz, de a bizalmi szerepkör, melyet ők képviselnek komoly csorbát szenvedett az utóbbi időben. Az emberek manapság egyébként is egyre nehezebben bíznak meg egymásban. S mikor egy ember mégis segítséget kér egy idegentől, mert úgy ítéli lelke nem egészséges, nem azt várja, hogy még tovább rontsanak a helyzeten. Ráadásul ahhoz, hogy valaki szexuálisan elérhető legyen egy másik embernek ahhoz szükséges a bizalom felépítése. Magyarán az orvos valószínűleg elég hosszú időn át építi a bizalmi légkört kettejük között, miután páciense ágyékához férkőzik. Hogy aztán mennyire veszi észre a beteg labilis jellemét és zavaradottságát és azt mennyire használja ki, az egy más kérdés. Kegyetlenül megtiporja, megalázza a másikat, mert csak a testet látja benne, a húst, melybe ő meg akar mártózni kicsit, hogy aztán kegyetlenül eldobja, mikor megunja.

Persze tudjuk, hogy vannak ilyen férfiak. Sohasem volt kérdés, hogy léteznek olyanok, akik mindenkin átgázolnak azért, hogy ők, amit csak akarnak, megkapjanak. De hogy egy szakember, egy pszichológus, pszichoanalitikus, pszichiáter, ezt művelje azzal az egész szakmát úgy, ahogy van, leköpi és vele az embereket is, akiken dolgoznia kellene. Lassan ott tartunk, hogy nem problémákat oldanak meg, hanem problémákat generálnak. Embereket tipornak sárba, mert azt az egyet igazán jól megtanulták a szakmájuk gyakorlása során, hogyan kell semmit nem érezni egy másik élő, lélegző és érző ember iránt. Hogy mint orvosok, segítők, életvezetők megbuknak, az már más lapra tartozik. Hogy őket is el kellene küldeni orvoshoz, (bár szakmájukból kifolyólag kell is) de egy olyanhoz, mint ők maguk, nem kivitelezhető. De akkor mit lehet tenni velük? Hogyan ismerjük fel őket? Ne forduljunk senkihez segítségért? Keressünk csak azonos nemű orvost, mint mi magunk? Mi a megoldás, ha még esendő helyzetünkkel is visszaélnek?

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Aliza says:

    A párom 3 igazi specialistánál próbálkozott legyűrni a bajait. Az első doki rá akarta venni, hogy lépjen be egy szektába. A második lerázta, hogy semmi baja. A harmadik tábort rendezett, lenyúlta a pénzt, a csoportot magára hagyta: “önálló feladatok, segítsétek egymást”, ès elment szaunázni, welnessezni a csajával. Nos, az ember vagy azt tanulja, hogy egyedül kell lavírozni a démonjaink között, vagy összeomlik, mert a specialisták idióták.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!