Férfi világ

Hím soviniszta társadalomban élünk. Bár a 21. században járunk, s igyekszünk a technikai, biológiai fejlődéssel haladni, társadalmunk egy jelentős része még mindig a férfiak „erkölcse” alapján van megítélve. A nők dolgoznak, háztartást és autót vezetnek, gyereket nevelnek, de ha rövid szoknyát húznak, s egynél több férfi oldalán mutatkoznak, bizony nem éppen kedves jelzőkkel lesznek illetve.

Na persze nem egy időben, hanem időrendi sorban következően teszem azt, elfogyasztunk 10 év alatt 3 férfit reggelire. Ha kellően csinosnak látnak bennünket ám választottunkat már annyira nem, akkor még rosszabb a helyzet. Az első ok, hogy egy szép nő miért mutatkozik egy kevésbe mutatós hímpéldány társaságában mindjárt a pénz. Ha az nincs, akkor a megfelelő ütemben haladó karrier. Ha meg az sem, akkor biztos „tud valamit” a férfi, amiért a nő mégis őt választotta. Irigy és rendkívül soviniszta társadalomban vagyunk jelen. A legrosszabb az, hogy nem csak a férfiak, hanem a nők is úgy nyilatkoznak egymásról, mintha az a másik, aki nem omlott elsőre egy férfi karjába és szült annak gyereket, az nem foglalkozhatna mással csak azzal a bizonyos ősi mesterséggel.

Valószínűleg a megítélésben közrejátszik az emberek boldogtalan élete. Egy férfinál példának okáért mindjárt ott van a szerinte nem elegendő jutalmat magában foglaló egzisztencia. Vagy a kiábrándultság, az elkeseredettség, a csalódottság, amelyről természetesen csak és kizárólag egy „gaz” nő tehet. Sokan vannak, akik ahelyett, hogy magukba néznének és megpróbálnák felfedni, miért nem működött egy kapcsolatuk, nem tesznek mást, csak ujjal mutogatnak. Hivatkoznak a nő kielégíthetetlen vágyára anyagi vagy egyéb téren, hivatkoznak bármire, csakhogy mentsék magukat. Persze legfőképpen a pénzre hivatkoznak. Ha egy nő egyetemet végez, és kellően jól helyezkedik, akkor azzal lesz gond, hogy egy magas beosztásban lévő nőnek nehéz megfelelni. A férfiak nem veszik jó néven, ha párjuk jobban keres, mint ők, pláne ha még nagyobb az elismerés is számára szakmai szempontból.

Azt sem veszik jó néven, ha a szegény lány felkerül a fővárosba, vagy ne adj Isten külföldre és ott megtalálja a „számítását” és mellé még egy másik kultúrából származó férjet is. Bár nem látnak bele egy másik ember küzdelmébe, azért bőszen ítélkeznek. Tele van irigységgel a férfitársadalom, folyton a nőket hibáztatják szerencsétlenségükért, s ráadásul, ha egy nő képes az életet is élvezni, s nem ragad le az első szembe jövő férfinál, hanem kedvére válogat, akkor meg is bélyegzik. Néha már szinte sajnálni kell a férfiakat lehetetlen helyzetükért… Persze az, hogy ők félrejárnak teljesen természetes. Bele van kódolva génrendszerükbe a csalárdság, nekik meg lehet bocsátani. Ráadásul, ha minimum 10 nőt ágyba is képesek csábítani egy-két év alatt, a férfitársadalom még fel is magasztalja őket. Bezzeg, ha egy nő úgy dönt, hogy szeretne ő is a kéjnek hódolni és férfiakat hozzá használni, akkor az már mocskos bestia.

Képmutató világban élünk. Kívülről mutatjuk a szentet, megmagyarázzuk tetteinket az állítólag olyannyira eltérő genetikai kódolással, s míg az egyiknek megbocsátunk, a másikat az egész társadalomból képesek vagyunk kirekeszteni ugyanazért. Néha olyan érzése van az embernek, hogy az egyenjogúság melyért nagyanyáink annyit harcoltak, még mindig csak gyerekcipőben jár. Mert bár tanulunk, űzünk olyan foglalkozásokat, melyeket régen csak a férfiak tehettek, szavazunk, elválunk, s élünk, ahogy kedvünk tartja, a társadalom férfiúi némely tettünkbe még mindig belekötnek. Egyeseknek nehéz megemészteni, hogy nem minden nő akar egy férfinak behódolni. Hogy bár szeretünk felnézni egy férfira, azt is szeretnénk, ha a párunk is fel tudna ránk nézni, s nem pont azért, mert tudunk egy háztartást vezetni, vagy gyereket nevelni.

Máskor az a baj, hogy nem vágyunk semmi másra, csak hogy nyugodt családi fészket építsünk együtt. Akkor „lehetetlen” elvárásokkal bombázzuk szegény férfit, amit ő képtelen teljesíteni. Biztos nehéz lehet elfogadni, hogy a világ változik. De attól, hogy egy ember férfinak vagy nőnek születik, az nem jelenti azt, hogy akkor másként is kell őt megítélni….