A tökéletes test

A tökéletes test. Ezzel a címmel kezdte meg kampányát idén az egyik fehérnemű márka, mely természetesen olyan modelleket állított sorba a kampányfotókhoz, kiknek teste messze nem olyan, mint az átlagé. Égig érő, vékony lábak, hosszú combok, amik nem érnek össze és dús keblek. A tökéletes test e kampánysorozat szerint 34-es méretű és olyan adottságokkal bír, ami csak nagyon keveseknek adatott meg.

Gyorsan jött is rá a válasz, először több mint 280.000 aláírás keretében, mely petícióban kérte a fehérnemű cég szlogenének visszavonását, majd egy másik óriás kozmetikai krémeket gyártó vállalattól, ahol az előbbivel ellentétben, valódi méretű és arányú nőket vett fel kampányfotó sorozatához. Persze a fehérnemű cég szlogenje nem lett visszavonva. Ezért a nőket több táborra osztotta, s a kedélyek lassan csillapodnak.

Az egyik tábor szerint, nincs azzal semmi baj, hogy a tökéletes testet propagálják. A modellek a testükből élnek, nekik az a munkájuk, hogy fenntartsák az aktuális tökéletes testről és arcról szóló igényeket a divatvilágban. Természetesen munkájukat még tovább fokozzák a Photo shop és egyéb számítógépes programok, melyekben még szebbé, még tökéletesebbé „varázsolják” a modelleket a divatvilág számára, mint amilyenek valójában. Nincs ebben semmi meglepő, mi magunk vagyunk az okai annak, hogy erre van igény, a világban. Mi nők vagyunk azok, akik sosem elégszünk meg azzal, amit a jó Isten és szüleink genetikái adtak nekünk. Ezért sminkelünk, ezért veszünk fel magas sarkú cipőt, ezért diétázunk, és ezért festetjük a hajunkat is.

A másik tábor szerint a valódi testtel rendelkező nők önértékelését rombolják még inkább le ezek a kampányok. Hogyan is lehetne 180 cm-es magassághoz valakinek 34-es mérete például? Az messze nem az egészséges életmódot tükrözné. Mi értelme még tovább frusztrálni a nőket azzal, hogy nem elég jók? Mire megy ki a játék? Érezzék magukat rosszul? Az ilyen nők nem valószínű, hogy beteszik a lábukat azokba a fehérneműüzletekbe, melyek ilyen szlogent éltetnek. Hogy is jöhetne ahhoz, hogy ilyen fehérneműt húzzon fel, az ő átlagos testére? Vagy pont az a cél, hogy menjen be, mert akkor egy kicsit ő is „tökéletesebbnek” érezheti magát, ha ilyen fehérneműt vásárol? Manipulációra épülő reklám mindez csupán, mely a nők hiúságára hat.

A harmadik tábor a fiatalokat félti. Mit mond egy ilyen reklám a gyereknek, aki most próbálgatja szárnyait? A legsérülékenyebb időszakban (13-18 év) úgy hatnak ezek a kampányok a fiatal lányokra, mint a drog az utcasarkokon. Elvégre ebben az időszakban keresik a leendő nőt önmagukban. Nem lehet elmenni amellett a tény mellett szó nélkül, hogy a média, az internet mekkora hatással van egy fiatalra. Hogy sokkal több információt kapnak a nagyvilágról, mint ezelőtt bármikor. Persze a szülőnek, a nevelőnek tudni kell és fontos ezekről a dolgokról kommunikálni a fiatalokkal. De mind emlékszünk milyenek voltunk tinédzserkorszakunkban és mennyire hallgattunk akkor a szülői szóra.

Kissé meglepő módon a férfiak is megszólaltak és született még három tábor. Az egyik szerint a nők, akik ellenkampányt indítottak csupán irigyek, szép, vékony társaikra. A nő igenis akkor szép, ha karcsú és dús keblű, (na, ez az a férfitípus, aki a nőkben tárgyat lát és nem embert). A férfiak másik tábora is elismeri a kampányfotó sorozaton szereplők „jó csaj” státuszát, de azt is elmondták ugyanakkor, hogy testük nem tűnik természetesnek, s egy nő akkor igazán tökéletes számukra, „ha van mit fogni rajtuk”. Végül megszólaltak az igazi férfiak is, akik szerint tökéletes test nincs, csak önmagával egyensúlyban lévő nő létezik. Nem az számít, valaki milyen méretű ruhát hord és mennyire szép, sokkal inkább az a lényeg, hogy egy nő tudja, lássa és fogadja el annak magát, ami és aki!

Tagadhatatlan, hogy a reklám bejött. Mint tudjuk rossz reklám nincs, így a fehérnemű cég, figyelemfelkeltő szlogenje is célt ért. A világon mindenhol beszélnek róla, ki ellene, ki mellette érvel, a lényeg ugyanaz. Köztudatban van a márka, s ez az emberek tudatára befolyással van. Mindegy, hogy az önértékelési problémánkra hatnak vagy az igazságérzetünkre. Mindegy, hogy tudjuk-e, hogy az egész divatipar egyetlen nagy manipulációra épül. Az emberek hiúságérzetéhez beszélnek. Arra késztetnek, hogy vegyük fel a kesztyűt, amit dobtak nekünk. Legyünk szebbek, tökéletesebbek, jobbak, mint bármikor ezelőtt. Hódoljunk be a világnak, mely most ezt az idolt élteti. A férj vegye meg nejének a fehérneműt, hogy kifejezze számára csodálatát. A nő vegye fel a fehérneműt, hogy párjának még tetszetősebbé váljon. A fiatal lány rajongjon a márkáért, aki azt mondja neki, hogy az alultáplált a tökéletes test, s jusson hozzá egy fehérneműhez az a nő is, aki demonstrációból eléget egyet.

Hiúsági vagy éppen önértékelési problémáink szép számmal vannak. Számtalan szépészeti intézmény építette fel ezekre már iparágait. Ráadásul a média is olyan erős támogatással illeti őket, ami ránk, nőkre komoly befolyással van. Lehet tagadni, lehet elfordítani a fejünket a reklámok elől, előbb-utóbb utolérnek bennünket és nekünk meg fog születni véleményünk. Persze mindenkinek a saját száj íze szerint. A saját önértékelési keretein belül. De akkor is beszélni fogunk róla, s valamilyen módon hatást gyakorol felettünk.