Homo-gén

Egy tudományos magazin publikációja szerint, megtalálták a tudósok, a homo szexualitásért felelős gént. E szerint beigazolódni látszik az a felvetés, amit már sok ideje hangoztatnak a homoszexuálisok is, hogy a nemi orientáció nem választás kérdése. A cikk szerint a homo-gén ugyanúgy befolyásolja egy ember vonzódását a saját neméhez, mint ahogy más gének befolyásolják azt, hogy milyen színű lesz a hajunk vagy a szemünk. Talán ha köztudatba kerül igazoltan is ezen állítás, változni fog a heteroszexuális és homofób embereknek is a véleménye a mássággal kapcsolatosan.

Persze az, hogy milyen előítéleteket vallunk, az tőlünk és a befolyásolhatóságunktól függ. Például a mai idősek többsége azt mondja, hogy a homoszexualitás, betegség. Ők így tudják beilleszteni a világról alkotott nézetükbe, bár itt-ott kisejlik mondanivalójukból az is, hogy úgy érzik a másság döntés kérdése. Az, ahogyan korunk idősei vélekednek a kérdésről legalább annyira függ attól, hogy milyen közegben nőttek fel (falun, tanyán, városban) mint attól, hogy az ő környezetükben volt-e kimondva vagy kimondatlanul olyan ember, akit „másnak” láttak. Családunk, környezetünk és a szélesebb társadalmi közeg hatása mindig ott van gondolatainkban, de nem feltétlen kell, hogy osztozzunk is nézetükben.

Az idősekhez képest a homofóbok más véleményen vannak. Bár szokásuk hangoztatni, hogy amíg „nem bántják, vagyis inzultálják” őket, nem érdekes, ki hova húz az ágyban, mégis, igen elítélően képesek nyilatkozni ismert emberekről, hogy: „ez is homokos”. Mintha ez valami bélyeg lenne és mintha ez által bármit lehetne mondani egy ember személyiségéről! Persze, az embereket riasztja az idegen, a tőlük eltérő magatartás és megjelenés. Mindig ellenérzést kelt, mindig közmegbotránkozásba torkollik, mert nehezen nézünk szembe a világ sokszínűségével és másságával. Nyílván egy vérbeli nőimádó férfi nehezen emészti meg, hogy egy férfi egy másik férfit szeret és visz ágyba. (Bár igazán nem tudom, mivel rosszabbak ők, mint azok a pasik, akik bennünk, nőkben, csak szexuális segédeszközt látnak?)

Aztán persze ott vannak a feministák is. Bár van, aki szerint közöttük is szép számmal van homoszexuális beállítottságú, ennek azonban nem sok köze van a valósághoz. Igazából pont ők azok, akik között sokan nevetségesnek érezik a melegek viselkedését. Bár nem foglalkoznak vele, hogy ki mit csinál a saját ágyában, mégis pont azért, mert zavarban vannak a jelenségtől, olykor sajátos humorral állnak a témához. Persze közöttük többen vannak, akik képesek az embert látni, így az, hogy ki kivel tölti magánélete pikáns területeit, nem szerepel témaként a traccs partikon. Nem ragadnak le egy ember szexuális orientációjánál, mert sokkal fontosabb az a kérdés, hogy milyen személyisége van annak, akivel szóba állnak.

A mai tinédzserek már mást látnak a jelenségben. Egy részük divatot csinál belőle és kisebb-nagyobb bulik alkalmával egymás karjaiba omlanak (főleg lány a lányéba, hogy a kiszemelt fiúnak imponáljanak), míg másik részük viszi a szokványos macsó és díva vonalat. Hogy az előbb említett fiatalok viselkedését, mennyire befolyásolta a kirakat homoszexualitás, nem tudható biztosan. Ám azért az bizton állítható, hogy valamennyire egyébként is összezavarodott és én kereső mivoltukra befolyással van.  Az, amit én itt kirakat homo szexualitásnak hívok, nem keverendő a metró- szexuális divatirányzattal. A különbség abban van, hogy míg az első irányzat követője hirdeti másságát a világnak, addig a másik csak kirívóan öltözik és fontosnak tartja az ápoltságot.

Az, ahogyan egymással szemben viselkedünk, gondolkodunk, mindig tetten érhető. Elképzelhető, hogy semmit nem fog jelenteni az, hogy megtalálták a homo szexualitásért felelős gént, előítéleteinkre nézve. Igaz, azért az elmondható, hogy egy tudományos felfedezés az idő előrehaladásával, változtat az emberek vélekedésén. Bekúszik tudatalattinkba, egy kicsivel többet értünk meg a világból általa, s így van okunk abban is reménykedni, hogy egyszer majd eljutunk odáig is, hogy nem foglalkozzunk azzal, hogy ki mit csinál a saját hálószobájában. Persze ehhez idő és főként feltétlen elfogadás kell. Egy olyan világszemlélet belátása, melyben mindannyian lelket látunk a testben, nem pedig nemiséget.