Vannak vágyaink. Vannak szükségleteink. Melyeket, ha jól kufárkodtunk az élet piacán, egy csomagba tette le elénk az élet. Ellenben ha kicsit kevésbé voltunk szemfülesek az elénk tárt lehetőségekkel, akkor csak félig érett gyümölcsöket kapunk, melyek úgy reméljük, majd később beérnek. Ám olykor hiába várjuk, hogy beérjen a félig érett gyümölcs, a pillanat végül sohasem jön el. Választanunk kell. Vagy megszabadulunk tőle és újra kimegyünk a piacra keresni egy megfelelőbbet, vagy megtartjuk, s helyette csendben és titokban egy másik fajtát is kipróbálunk, ha utunkba akad egy gyümölcsfa. Éveket tölthetünk el félig érett gyümölcsök elfogyasztásával, de az élvezet sohasem teljes. Mert bár nem tudjuk milyen az érett gyümölcs, azért az érezzük ízlelőbimbóinkon, hogy az élmény, nem euforikus. Nem járnak örömtáncot érzékszerveink. A külső olykor kívánatosnak tűnik, megkapónak, ígéretes élménynek, de amikor megkóstoljuk határtalan csalódás veszi át helyét a kezdeti lelkesedésnek. Mégis légvárakat építünk fel a kezdeti sikerélményekre. Azt reméljük, hogy megkapjuk a legédesebb gyümölcsöt végül, elvégre annyi időt és energiát beleöltünk.
Persze néha hiába várunk. A békából nem lesz királyfi és a gyümölcs is megrohad, ahelyett, hogy beérne. Elvégre nem azt vettük el a piacon, amelyik igazán kellett volna, csak azt vettük el, amit úgy éreztünk meg tudunk fizetni. A legnagyobb szerelmek valahogy így siklanak ki két kezünk közül. Nem az elvárásaink végett, nem is azért, mert nem tudtunk várni, hogy beérjen a gyümölcs, sokkal inkább azért, mert nem vesszük észre, hogy almára vágytunk, mégis a barack volt az, ami kéznél volt, s mi éhesen és mohón nekiláttunk, pedig nem is azt kívántuk. Valahogy így megy ez a sokáig szingliként élők közt. Olyan sok időt töltöttek egyedül, hogy végül, mikor a sokadik randin is túl vannak, beérik azzal, amit legutoljára kaptak. Persze való igaz, hogy sokszor vannak irreális elképzeléseink arról, milyennek kellene lennie életünk párjának. S mikor a sokadik próbálkozáson is túl van az ember, átértékeli listáját arról, mit szeretne a másikban megtalálni.
No persze vannak alapdolgok, amik nem nagyon változnak. Legyen kedves, megértő, humoros és egy biztos állása a másiknak. Ám ahogy telik az idő, ezek is átformálódnak. Mentegetjük a barackot, hogy bár nem olyan humoros, mint egy alma, de legalább van biztos állása. A pragmatikus érdekek úgy tűnik, sokszor felülírják az idealizmust. Főként, mikor már az ember lánya elhagyja a harmadik x-et is. Bár Bridget Jones óta nem ciki „aggszűzként” élni mindennapjaink, ám mindenki sete-suta Bridget-e is végül férjhez megy, mert „ennek így kell lennie”. Hollywood úgy álmodja a filmeket, ahogyan azt a mindenkori eszmék megkövetelik. Lehet, sőt kell is tudnunk jól érezni magunkat egyedül, de a teljes beteljesülés, még mindig azon van, hogy megtaláljuk-e életünk szerelmét, akivel együtt akarunk lenni. Élni, házasodni, gyereket nevelni. Mert bár minden szingli fennen hangoztatja mennyire jó is azt csinálni, amit csak akarnak, azért a lelkük mélyén, egy-egy italozós éjszaka végén beismerik maguknak és barátaiknak, hogy igazából ők is a nagy szerelmet keresik.
Természetesen, érző, lélegző emberekként szükségünk van szeretetre, szerelemre, testi vágyaink kiélésére. Olykor az élet ezeket ezüst tálcán kínálja fel nekünk, s ha tudunk élük a lehetőséggel, s csipegetünk belőlük. Máskor a tálca félig üres, de a díszítés még mindig csábítóan hívogatja érzékszerveinket. S vannak olyan tálcák is melyeken csak a díszítés van meg, s minden mást nekünk kell rá feltenni. Ha szerencsénk van, ugyanabból a kosárból tudjuk összeszedni a számunkra kívánatos hozzávalókat. Ha pedig nincs szerencsénk, több kosárból válogatunk, s az összkép is ezáltal egy kicsit szedett-vedett lesz. Bridgetnek sem volt határozott elképzelése arról, hogy mit is szeretne. Ezért sodródott egy maga által is himpellérnek titulált egyén karjaiba elsőre. Másodjára az ügyvéd, bár rénszarvasos pulcsit húz olykor fel, szimpatikus volt neki. Hogy ne lett volna, mikor előtte gyakorlatilag egy maga által csinosabb nővel találta inflagranti az irodai kakast, akit szeretett volna.
Remélte, hogy majd a kedves, sikeres jól szituált ügyvéd lesz az, akitől megkapja, amit akar. Az egyetlen probléma ezzel csak az volt, hogy ő sem tudta mit is akar…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: