Tudom, hogy te csak táncolsz velem. Néha felkérsz, hogy megforgasd a világom, majd elengedj. Egyet lépsz előre, majd kettőt hátra. Elindulsz felém, s én elindulok a másik irányba. Félútón találkozunk, megfogod kezem, forgunk egyet, majd én, engedlek el. Hátra fordulok, te mögém lépsz, átölelsz, de kisiklom kezeid közül. Megrémít, amit érzek. Futnék előled, de a táncnak nincs még vége. Tested vonzásába kerülök, az örvény magával ragad, minden homályos, csak a dallamot hallom. Azt, ami már mióta élek ott dobog fülemben. Ott volt mindig mélyen beleírva a lelkembe. Te mutatattad meg nekem, hogyan kell rá táncolni, s miként kell a szívemben a magot virággá változtatni.
Kommentek