Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

A testemmel mindig hadilábon álltam. Bár kisgyerekként tipikus kis nyurga lókötő voltam, 8 éves koromban elkezdett változni a testem, s 10 évesen már molett kiskamasszá lettem. A molettség megmaradt egészen érettségiig. Ott aztán két évre lefogytam, majd megint visszahíztam molett húszas fiatalnak. Eltartott ez egészen addig, amíg el nem kezdtem komolyabban foglalkozni a testemmel, s… Tovább »

Amikor a hallgatás feszíti torkunk, akkor már nagy baj van. Az állandó megfelelni vágyás és az a félelem, mely azért munkál bennünk, mert azt hisszük, ha kimondunk bizonyos dolgokat, akkor mindent elveszítünk, bizony meg tudja fojtani az embert. A gombóc a torkunkban, a meggyőződésünk, mely abból táplálkozik, hogy másokat nem érdekel, mit látunk és gondolunk… Tovább »

  Az ajtóban áll. Kopogtat. Aztán vár. Várja, hogy beengedjék, hogy otthonra lelhessen most már. Messziről jött vándor ő, ruháján megannyi lyuk éktelenkedik, minden egyes folt, a múltjáról beszél, de csak neki. Szakad az eső, az egész emberből ömlik a víz, de úgy érzi, lelke bűneit semennyi víz nem moshatja ki. Az ajtó még mindig… Tovább »