Félelmet generálni ma, mikor minden annyira bizonytalan, nem nehéz. A globális felmelegedés miatti klíma változás egyre inkább kimutatja fogát, épp úgy, mint az anyatermészet, mikor árvíz vagy földrengés szedi áldozatait. Nem feltétlen szó szerint persze, de ami tény az tény. Világszerte rengeteg ember válik otthontalanná a természet sorscsapásai által, s olykor el is veszíti életét. Sokat lehet hallani evakuálásokról, melyekben egész városok lakóit kell valahol máshol elszállásolni. A vízhiány sem új keletű dolog sem Afrikában, sem a Közel Keleten, s úgy tűnik, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak ott is és nem csak a háborúk végett. Egyre több a bizonytalan élethelyzetbe került ember. S mint, ahogy lenni szokott, megjelentek még ennek tetejében az „új” világvége híresztelések is.
Az Y2K óta, ki tudja hanyaggyára, (talán negyedik vagy ötödik alkalommal?) ismét arról szállnak kósza hírek a weben, hogy küszöbön áll a világ vége. Egészen pontosan szeptember 23 és 28 kőzöttre jósolják egy aszteroida becsapódását, ami szó szerint szét fogja darabolni a Földet. Persze a NASA cáfolja a híreket. Ennek ellenére mégis vannak emberek, akik úgy érzik, ez alkalommal van mitől félniük…
Egy másik jóslat kicsit kitolja a világvégét (kb. jövő nyárig), és az iszlám számlájára írja. A jövendölés szerint jönnek az arabok és bekebelezik egész Európa lakosságát, ami lássuk be, nem éppen a leglehetetlenebb forgatókönyv, ma. Az ijesztő az egészben az, hogy ezek a jóslatok mindig párosulnak „észérvekkel”, melyekbe kapaszkodnak a hívők. Valami olyanba, ami egy pontig, még a józan megfontolású embert is elgondolkodásra kényszeríti.
No persze félelmet kelteni mindig is az egyik legnagyobb fegyver volt az uralkodni vágyó közegnek. Ha nyugtalanságot tudnak csepegtetni az emberek szívébe, akkor egyúttal a megmentő szerepkörét is fel lehet venni, hogy a bizalom megnőjön a vezetőkben. A pánikkeltés most amúgy is könnyen megy. A hírek, emberek tömegeinek bezúdulásáról szólnak Európa szerte, mely mindenkit valamennyire érint és éppen ezért ebből az amúgy is riadalmat keltő tényből félelmet kovácsolni, már könnyű. Pláne az olyan országokban, ahol amúgy sincsenek rendben a dolgok. Ott ahol nincs munka (csak közmunka éhbérért) s a normál állásokat is visszaminősítik közmunkává, hogy kevesebbet kelljen fizetni, az elkeseredett tömegben elhinteni még egy több ezer éhes szájról szóló hírt, nem az együttérzést fogja elősegíteni. (Főként, ha rásegítenek a történelmi emlékek a több évtizednyi megszállásokról.)
Szóval félelmet generálni egy ilyen közegben nem nehéz. Igaz, nem is alaptalan a feltevés, hogy azért a bevándorlók között, ténylegesen lehetnek sajnos terroristák is. Kicsit több esély van erre most, mint egy világvégére, mely egy meteorit becsapódásával kezdődik. Sokkal kézzelfoghatóbb, érzékelhető saját életterünkben, melyből aztán könnyű a riadalom és meglepettség csírájából rettegést előidézni. Mégis, az igazán kétségbeejtő ezekben a helyzetekben nem az, hogy ez vagy az megtörténhet. Sokkal inkább az, hogy ha nem vigyázunk saját félelmeinkből építve falakat építünk saját magunk és mások közé is ezzel.
Nem elég, hogy a fél Európa összeveszik vagy már összeveszett egymással, most már az emberek is egymás ellen vannak, mert a nézetkülönbségüket nem tudják tisztázni, sem elfogadni. Problémás helyzetekben pedig a széthúzás a legrosszabb megoldás. Most mégis ez történik, ez pedig tényleg egy nagyon keserves jövőt vetít előre. Függetlenül attól, hogy kinek van igaza, az tény, hogy a félelem el lett ültetve az emberi szívekbe. A rendőrök, a katonaság jelenléte sem a nyugalmat segíti elő, sokkal inkább a bizonytalanság érzetét. Jól látható, hogy ezek az emberek is félnek. Hiába van fegyverük, hiába van erejük, a rettegés rajtuk is feltűnő.
Menekülőkkel szemben erőszakot alkalmazni nem lehet és nem is szabad! Mint ahogy félelmet sem kellene még tovább csepegtetni az emberek szívébe, sem világvége jóslatokkal, sem terroristák bejutásának híradásaival. Persze az éberség nem árt és szükséges is. Való igaz, hogy nekünk, egyszerű halandóknak kell bizonyos esetekben a védelem is. Mondjuk, egyenruhásokkal nem túl sokat tudnánk tenni, ha egyszer véletlen tényleg jönne egy aszteroida, ami szétszakítaná a Földet. Az ellen már egy kicsit többet, ha egy terrorista úgy dönt, felrobbant egy atomreaktort, vagy önmagát egy forgalmas téren. Persze csak ha előtte még tudomást szereznek róla az illetékes szervek. Anélkül hiába lehetne elfutni, mást nem tudnánk tenni. Persze lehet lapos kúszásban élni az életünk. Lehet sandán nézni egymásra, kicsit barnább bőrű emberekre vagy akár a csillagot is kémlelni. Attól még nem változna semmi, csak jobban félnénk.. Ezért én úgy döntök, ha tényleg jön a vég, akkor inkább élek addig is (úgy, Isten igazából), minthogy egyfolytában rettegjek.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: