Karácsonyi rémálom

Tavasz köszöntött be december 24.-én. A nap száz ágra sütött és a hőmérő higanyszála plusz tíz fokot mutatott. A karácsonyi díszítések élet idegenül hatottak az ablakokban. Az egyetlen, ami megmenthette a szentestét, az a tény volt, hogy délután négykor már sötétségbe borult minden.

A háziasszonyok a konyhákban végezték az utolsó simításokat az ünnepi lakomák végelláthatatlan során, az apukák a fák alját metszették el kisebb-nagyobb szitokszavakat elmorzsolva foguk közt, a gyerekek pedig zajos kíváncsisággal próbálták kitalálni, idén mit hoz számukra a Jézuska.

Mindenki próbált úgy tenni, mintha a karácsony megléte nem a hótól vagy a hidegtől függene. Mégis, valahogy érezték az emberek, hogy ez az ünnep más lesz, mint a többi. Dél után homály fedte be a várost.

Az ég, a föld, a házak, a kontúrok teljesen elmosódtak. Egy kivetítőn nagy betűkkel hirdették, a karácsonyi nagy akciókat! Alaktalan árnyak suhantak el az ablakok alatt. A messzeségből hangok szűrődtek át a házak falán, néhány trágár szót, egy-egy furcsán zengő kacagó hangot is fel lehetett fedezni, ám mindez csak fokozta az emberek szorongását idén. A világ megbolydulni készült.

Az emberek egy része még egymást taposta a bevásárló központokban, néhányan már kisebb harcokat is vívtak egy-egy utolsó darált mákos zacskóért vagy egy vekni kenyérért. Elfoglalt, dolgozó anyukák kihasználva az ünnep előtti utolsó napot még pakkokkal felszerelkezve igyekeztek a parkolókon átvágni, nyomukban csemetéik masíroztak bőszen kántálva anyjuk nevét.

Az élet úgy tűnt egy pillanatra sem akart megállni. Aztán hirtelen megszűnt a város fényellátása. Sötétségbe borult minden. A szél útnak indult a házak közt és kisebb orkánba egyesülve tépázta meg az emberek ruháit és lelkét a parkolókban. Az autók riasztóberendezése is beindult, s a bevásárló központokban az emberek egymástól kezdtek lopni.

Elszabadult a pokol. Síró, ordító nők és gyermekek próbáltak kijutni a tömegből, de a tömeg magukkal rántotta őket a földre. Egyesek felborultak, mások eltapostak, néhány üveg betört és a szél a bevásárló központokba is utat talált magának. Süvöltő hangokat hallatott. Valahol egy karácsonyi csengő is megszólalt egymagában, de most ez félelmetesebben hatott, mint valaha ezt bárki el tudta volna képzelni. Senki sem tudott, de talán nem is próbálkozott azzal, hogy rendet teremtsen. Eluralkodott a páni félelem.