Mit súg a szíved?

Olykor muszáj megnyomni a stop gombot. Azért, hogy egy nagy lépést tegyünk hátrafele, s megvizsgáljuk mit is csinálunk az életünkkel éppen. Fókuszálva a szívünkre, áttekinteni életünk jelenlegi vonalán, s meghallgatni mit is érzünk, gondolunk egy-egy élethelyzetünkkel kapcsolatban. Nem titok, nem is új keletű dolog, mennyire rutinszerűen éljük mindennapjaink. Mint, ahogy az sem, hogy döntéseink sokszor tudatlanok, sőt mi több, olykor egyáltalán nem is azt tükrözik, mint amire valóban vágyunk. Előfordul, hogy kompromisszumot kötve elfogadjuk valaminek egy kevésbé jó, de legalább biztos verzióját. Azért, hogy ne kelljen szégyenkeznünk magunk előtt, amiért nem valósítottuk meg azt, amitől a szívünk hevesebben dobogna, s lelkünk örömtáncot járna.

Társas kapcsolatainkban, karrierünk építésében, egyáltalán, önmagunk kiteljesedésében, sokszor kötünk önmagunkkal méltatlan kompromisszumokat. Inkább nem nyomjuk meg soha a stop gombot, csak úszunk az árral, nehogy rádöbbenjünk, a szívünk mennyire mást akarna. Pedig az önbecsapás épp olyan méreg a szívnek, mint mások hazugságai. Igaz, ha nem próbáljuk meg azt tenni, amit szeretnénk, hanem megbékélve éljük átlagos életünk, akkor nem kell nagy kockázatokat sem vállalni. Persze ha mások hazudnak nekünk, könnyű ujjal mutogatni. Viszont önmagunkat becsapva, csak saját magunkat okulhatjuk azért, ami velünk történik, s ahhoz felelősségteljesen kellene állni életünkhöz is.

Amennyiben kíváncsiak vagyunk arra, mit is akar(na) a szívünk, merjük megnyomni a stop gombot. Lépjünk ki a mókuskerékből, néhány percre, órára, esetleg ha megtehetjük napokra, s várjuk meg, míg elménk lecsendesül, s szívünkre is lelkünkre egy kicsit oda tudunk figyelni. Érezzük szívünk lüktetését. Halljuk dobbanását, s ha kedvet érzünk hozzá, írjunk össze néhány olyan momentumot az életünkből, amik különösen szép emlékeket idéznek fel bennünk. Legyenek benne példák életünk összes fontos területéről, ha lehetséges. Minél inkább feltérképezzük, hogyan és mikor reagálunk szívünkből, annál inkább megtaláljuk a kulcsot ahhoz, hogy szívünkből és lelkünkből éljünk. Hiszen olyan életre vágyunk mind, amely örömmel és szeretettel teli.

Miután mindezzel kész vagyunk, górcső alá helyezhetjük jelenlegi életünk jelentősebb részeit. Lépjünk ki a történtekből, nézzünk rá kívülről a helyzetekre, s hagyjuk, hogy szívünk reagáljon arra, úgy, ahogy ő azt akarja. Figyeljünk arra, mit érzünk. Igyekezzünk kizárni az elmét, s átadni a helyet az érzéseknek, melyek megszületnek bennünk az eseményeket látva. Ismerjük fel szívünk hangját, s ha van merszünk, hogy a nekünk nem jó érzéseket kiváltó történésekből kilépjünk, akkor hallgassunk is rá! Jobban meg fogunk tudni hozni egy döntést, mely egy élethelyzet további vállalását vagy elvetését szolgálja, ha megértjük szívünk és lelkünk szavát. Nincs értelme olyan kompromisszumokat kötni, melyekben nincs meg a szeretet önmagunk iránt!

Felvetülhet a kérdés lehet, hogy hogyan kell kívülről látni önmagunk? Nos, bizonyára sokaknak ismerős a mozivászon technika (agykontroll), melyben kivetítjük egy vászonra bizonyos momentumokat életünkből, s mint egy néző a moziban, mi a történetet már a maga egységében láthatjuk, kivonva belőle személyes jelenlétünket. Bevált és hatásos technika sokaknál. Hasonlóképpen a stop gomb megnyomása életünkben, mikor életünk fontosabb részeit szívünkre figyelve vesszük górcső alá. Életünk legszebb pillanataiból összeállítani egy kis listát az elismeréshez, társas kapcsolatokhoz, jelenlegi partnerhez, szexualitáshoz és vitalitáshoz, nem kerül sok időbe, de nagy szolgálatot tehetünk magunknak vele. Pláne, hogyha az ezekkel való gyakorlás által egyre jobban megtanuljuk felismerni szívünk hangját, mellyel aztán életünkben jobb döntéseket hozhatunk.

Nem elhanyagolható „mellékhatásként” ráadásnak, még magunkat is jobban megismerhetjük általa. Elfogadni, elismerni, szeretni önmagunkat életre szóló leckék, mint ahogy tisztelni és értékelni is. Kihívás, de nem lehetetlen, hogy mindezt úgy tegyük, hogy közben tökéletesen tisztában vagyunk önmagunk hibáival és erényeivel is. S persze az sem hátrány, ha békét kötünk önmagunkkal, s megtanulunk szeretettel bánni embertársainkkal, nem csak karácsonykor, hanem az év többi napján is…