Új korszak hajnala

Ismét megtörtént. Sokadik alkalommal, nőket támadtak meg. A sajtó attól hangos, hogy Észak-Afrikából és a Közel-Keletről érkező fiatalok egy ezerfős csoportba verődve Németországban, szilveszter éjjelén, nőket bántalmaztak. Egyre több megerőszakolásról jön híradás. Ma estére már Finnország és Svájc is jelezte, többségében menekültekből verbuválódott csoportok követtek el lopásokat és szexuális visszaéléseket. Úgy tűnik, 2016 mégsem indult olyan nyugodtan, mint ahogyan azt  január elsején gondoltuk még…

Valójában, egy új korszak hajnalára nyílt kapu aznap éjjel. Egy olyan félelmetes világkép kezd kirajzolódni előttünk, ahol fogalma sincs senkinek, hogyan lehetne még menteni a menthetőt. Merkel asszony valószínűleg már ezerszer megbánta, hogy meginvitálta országába a menekülteket. Védelmére szóljon, ő orvosokat, építészeket, értelmiségeiket várt, nem pedig bűnözőket. Hiába mondták neki annyian, hogy potenciális veszélyt hoz saját népe és egész Európa fejére, ő nem hitte. Vagy ami még rosszabb, egész egyszerűen nem számolt ezzel az eshetőséggel. Most már mindegy is, a baj megtörtént, s a nőknek újabban magatartásbeli szabályokat kell tanulniuk és még az is megtörténhet, hogy a végén burkába is kell burkolózniuk, hogy ne nézzék őket erkölcstelennek.

Norvégia, Svédország és Finnország után, Németországban is megjelentek hát a fiatal tesztoszteronbombák. Nekik köszönhetően egyre inkább világossá válik, hogy a menekülteknek nevezettek közt, sok a rossz szándékú, a bűnből élő és erőszakos viselkedésre hajlamos fiatal. Az olyan, aki nem új életet akar kezdeni, hanem saját életmódját, hitvallását és nézetét próbálja majd Európába átmenteni. Az olyan, aki nem tiszteli a nőket és azokat megbecsteleníti. Nem kell hozzá nagy ész, hogy rájöjjünk, ez bizony egy teljesen más jövőképre utal, mint amit próbáltak egyes politikusok nekünk bemesélni. Ők csak a valódi háborús menekültekről beszéltek (akik az áradat igen csekély részét képezik) akik beilleszkedni akarnak, állást vállalni és élni szép csendben, a többiekről, nem.

Pedig két tény mellett, most már nem lehet elmenni. A Párizsi terrorcselekményeknél is és a mostani Kölni esetnél is már Európában élők és alig néhány hete/hónapja érkezők dolgoztak össze. Az persze már világos volt az elejétől, hogy arab az arabra, kurd a kurdra rá fog találni. Hiszen sokan a megkérdezettek közül elmondták, hogy rokonokhoz, ismerősökhöz akarnak menni például Németországba is. Úgy tűnik, az egymásra találás gyorsan megtörtént. Hiszen azok, akik már egy ideje itt élnek Európába, segítő kezet nyújtottak a most érkezőknek. Persze a maguk módján, a saját hitvallásuk és értékrendjük szerint. Ki legális, ki illegális munkát ajánlott fel, lehetősége szerint. Mindezek mellett saját hitvallásukat és nézeteiket is folytatják. Keresztény, a keresztény hagyományokat, muszlim a muszlimot, kinek mi tetszik.

Ezzel nincs is baj, hisz ez vallásszabadság földje. A baj ott kezdődik, hogy megjelentek közöttük a szélsőségesek. Mindenki a magáét- szól a mondás, de nekik ez úgy tűnik, nem elég. Ők most Európára akarják hitüket, eszméiket ráerőltetni. Erről pedig óhatatlanul is, az ISIS egyik év végi üzenete juthat eszünkbe: “A vallásotokat eltiporjuk, nőiteket a magunkévá tesszük, s otthonaitokat meggyalázzuk”. Nem zárható ki, valóban, hogy az, ami történik most Európában egy igazán fondorlatos és összetett haditerv része. Nem elvetendő lehetőség az, hogy maga az ISIS szivárogtatta be ezeket az úgymond „menekülteket” a valódi menekültekkel. Azért, hogy egy olyan rémálmot hívjon elő Európában, amiből mindenki vesztesen kerül ki végül. Ahol minden menekültben végül potenciális bűnözőt, szexuális zaklatót látunk majd, s a feszültséget érzékelő szerencsétlenek végül tényleg ellenünk is fognak fordulni, még ha nem is voltak eredetileg ilyen szándékaik…

Felmerül tehát a kérdés, mit tehetünk, és hogyan éljük így tovább mindennapjainkat? Kezdjünk-e félni egy lehetséges terrortámadástól, vagy erőszaktól? Igaz, egyelőre Magyarország „biztonságban” van. Nincsenek menekültek az utcákon, a pályaudvarokon. Mégis, a veszély ettől még nem szűnt meg teljesen. Sokaknak élnek kint hozzátartozói külföldön (pl.: Németországban is szép számmal), úgy, hogy már mindenkinek van kit féltenie. Arról nem is beszélve, hogy kerítés ide vagy oda, Európában, már könnyen mozognak az emberek. Semmiből nem tart átruccanni akár ide, Magyarországra, vagy bármelyik másik, szomszédos országba se. Az erőszakos cselekmények az értelmetlen gyilkolás függetlenül, hogy milyen etnikumú illető követi el, mindenkit megrémít. Mert, hiába igyekszünk óvatosak lenni, a káoszban, a terrorizmusban, szexuális visszaélésekben, nincs logika. Olyan, mintha a 21.-ik századra nem hogy előre haladnánk, hanem még vissza is az időben. Ránk sütik a hitetlenség, a könnyűvérűség bélyegét, tehát, ha úgy döntenek „bűnhődnünk kell”, akkor elveszik az életünket és/vagy meggyaláznak bennünket.

Nem szép, s főként nem túl biztonságos jövőkép az, ahol félve megyünk ki az utcára. Ahol a nő potenciális kéjszerző tárgy, s ahol az életek feláldozhatóak. Úgy tűnik, az egyetlen, amit tehetünk most, az az, ha teljes szívvel élünk. Ha nem engedjük meg, hogy mások előítélete irántunk, vagy éppen a mi előítéleteink feléjük, gátoljanak személyiségünk vállalásában. Igenis, éljünk szenvedéllyel, úgy, ahogyan tetszik. Miért kellene nekünk a saját otthonunkba másokhoz alkalmazkodni?