Élj következetesen!

Következesen élni. Mit is jelent ez pontosan? Főként ma, mikor annyira igyekszünk tudatosan viselkedni, minden helyzetben.

A carpe diem, a most pillanatának intenzív megtapasztalása, a múlt konfliktusainak feldolgozása, a nemi szerepeink megélése, az álmok megvalósítása, és összességében önmagunk felfedezése, mind lehet erre válasz. Bár az is igaz, hogy a következetesség egy racionális fogalom, éppen ezért azt gondolhatnánk, hogy csak materiális síkon ölthet is testet. Mindazonáltal ha hozzávesszük azt a lehetőséget, hogy következetesen érzelmileg és racionálisan is élhetünk, (akképpen, hogy folyamatosan figyeljük, gondozzuk gondolati és érzelmi világunk,) már egy egész más képletre is mutathat mindez.

Szóval, úgy tűnik a következetes élet racionális és érzelmi felelősségvállalást jelent. A kérdés csak az, hogy tudjuk-e, hogyan élhetünk következetes életet e kettő szempont tükrében?

A következetes élet az önmagunkkal való szembenézéssel kezdődik. Azzal, hogy kimondjunk magunkról őszintén, esetenként nem kellemes dolgokat. Azáltal jöhet ez létre, hogy hajlandóak vagyunk elismerni saját felelősségünket egy-egy történet kialakulásában. S ha kell, merünk használni olyan kifejezéseket magunkra, amiket ha mások mondanának ránk, sértőnek találnánk. Felnőtt emberekként csak így kezdhetünk el élni. S csak ennek teljesítésével lehet utunkon tovább haladni.

Második körben számba kell venni régi és új vágyainkat. Mik teljesültek, mik nem, s akarjuk-e, hogy ami eddig nem valósult meg, az az elkövetkezendőkben elindulhasson egy fejlődés irányába. Kérdezzük meg magunktól: Mindent megteszek azért, hogy olyan életem legyen, mint, amit szeretnék? Veszem a fáradságot, teszek annyi energiát a törekvéseimbe, amivel egy-egy nap után elégedetten dőlök hátra? Az őszinte válaszok lehetnek itt mérvadók. Azok fognak előrevinni, amikben belátjuk, valójában hol is tartunk.

Minél tisztábban látjuk, kik vagyunk, és mire vagyunk képesek, annál inkább fogjuk magunkat elfogadni. S minél inkább belátjuk gyengeségünket, amiken aztán javítunk is tevőlegesen, annál jobban fogunk megbékélni is. Megértjük majd, hogy nem lehet mindig nyerni. Megértjük, hogy az élet tőlünk függetlenül is megy, akkor is, ha mi nem akarunk részt venni benne. Válaszaink lesznek.

Persze kérdéseink is. Arról, hogy milyen irányba tartunk, megfelelő döntéseket hozunk e, s hogy megéljük-e azt, akik vagyunk. Prioritást állítunk fel. Ha ismerjük magunkat, tudni fogjuk, melyik az a terület életünkben, ami számunkra kiemelt jelentőséggel bír. Ezért aztán értelemszerűen első körbe abba a területbe fektetjük a legtöbb energiát is.

Aki elég időt szán önmaga feltérképezésére, tudni fogja, hogy mire képes. Mert ismeri majd korlátait, és ahol lehetséges, felszámolja azokat. Belátja, mikor erején felül akar valamit létrehozni, ugyanakkor a siker érdekében hajlandó arra több időt, energiát áldozni. Felismeri, hogy olykor az időzítés az, amivel baj van. Nem magával a céllal, hanem a hogyannal és a mikorral.

Egy nagyobb terv megvalósításához terveket készít. Ha más hogy nem is, de fejben mindenképpen. Következesen látja mi az első lépés, s a skicc mely fejében él, elkezd megvalósulni. Persze olykor a sorrenden változtatni kell. Hiszen minden változásban van örökké, így az igényeink is. Félbehagyni azért nem szabad dolgokat. Fontos a kitartás és a következetes munka.

Miután beláttuk, amit kellett, kezdhetünk cselekedni. Tenni a dolgunkat, beleadni apait-anyait. Mikor ez első eredmények megjönnek, s tudjuk biztosan, hogy azok jól megérdemelt munkánk jutalmai, végre becsülni fogjuk azt, akik vagyunk. Valós eredményekből építünk fel, valódi önbizalmat magunknak, amivel ha jól tesszük a dolgunk, építkezhetünk a továbbiakban.

A következetes élet mindenkinek mást jelent. Ki racionális terveket ért alatta, míg más szívügyeket. Mindenkinek más a prioritási listája. Ám a közös ugyanakkor az, hogy elégedetten szeretnénk élni és kihasználni lehetőségeinket, legyen bármiről is szó. Egy próbát mindenképpen megér. Csak ne sajnáljuk rá az időt és az energiát.