A szeretetkoldus

Egy fiatal lány kuporog a földön. Ruhája márkás, arcán egy kiló festék. Szemében fájdalom, kezén aranylánc. Ő a szeretet koldusa, aki egy ideje már nem találja önmagát.

Aki nem szereti magát, az mindig máshonnan vár megerősítést. Szerethetőségének bizonyítékát testileg és lelkileg másoktól reméli. Egy idő után az sem baj, ha belerúgnak. Egy idő után, már ő provokálja ki, hogy megszégyenítsék. Mert bár vágyja a figyelmet, a törődést, de úgy véli, mindezt nem érdemli, ezért bármit eltűr, hogy érezze, még él.

Sokaknak vannak különös elképzelései arról, hogy mitől/kitől lesznek szerethetők. Olyan nekik a szeretet, mint a Szent Grál, ami után egész életükbe kutatnak. Ám hiába igyekszenek azt megtalálni, nem járnak sikerrel. S minél kétségbe esettebbek, annál messzebb kerülnek tőle. Közülük néhányan vakságban is szenvednek. Először nem akarnak, aztán már tényleg nem látnak semmit sem. Saját igazságukon kívül számukra nincsen világ. Ezért minden más előtt becsukják szemüket, ami önmaguk szeretete felé fordíthatná.

Az, aki nincs tisztában önmagával, könnyen esik ugyanolyan ember csapdájába, mint amilyen ő. Bár látszólag megtalálja azt, amit keres, de hosszabb távon kiderül, hogy csak egy pohárra valót kapott, abból, ami után oly sok éven át kutatott. Mire feleszmél, már el is veszti újra a Szent Grált, hisz a hit arról, hogy révbe ért, a másik távozásával, semmivé foszlik.

Az illúziókból táplálkozó szeretet, sosem valódi. Aki másoktól teszi függővé saját szerethetőségét, mindig pórul fog járni. Jajveszékelhet, ám mikor testét/lelkét eleget használták, kidobják a kukába. S utána még nyomorultabban érzi magát, mint korábban. Sajnos, akad, aki még ezek után sem hajlandó belátni, hogy azt kapta, ami járt. Nem ébred rá, hogy ő az, aki rendszeresen megalázza saját magát.

Éhezőként bármilyen apró morzsával beéri. S persze ezzel éhsége nem is csillapodik. Mindig csak mások tükrében „szereti” önmagát. S nem látja, hogy, szeretettankja csak annyira telik meg így, amennyire a másik éppen megengedi neki. Nem ismeri fel azt sem, hogy a szeretet lelkében, minden egyes önmegtagadásával egyre kevésbé pislákol. Az állandó megfelelni vágyás felemészti lelkét, s tudata is csak arra összpontosul, mit ad neki a másik.

Szenvedélyévé válik, megszerettetni önmagát. Mert hiszi, hogy a szeretet megér annyit, hogy testét, lelkét megtiporják. S mert nem hallja meg szíve sikolyait, hatalmas árat fizet. Egy idő után összetörik, s boldogtalansága arcára vetül. Szeme már csak fakó, szíve csalódásokkal teli. S a végső csapást megkapja szeretetétért folyatatott csatájában is. Eltöri a gerincét, s nem tud többé állni. A morzsák csak arra elegek, hogy a földön másszon. Önmaga árnyéka marad meg belőle. S a koszos utcán fekvő test, aki arra vár, hogy szeressék végre.