Szabad egy ölelésre?

Úgy tűnik, hogy a testi kontaktusok kihalófélben vannak. A kommunikációval együtt, de azt most hagyjuk is, az más lapra tartozik. Az emberi kapcsolatok kezdenek egy komoly távolságtartó irányba elhajlani. Ez pedig egyértelműen károsan befolyásolja személyiségünket és érzelmeink kifejezésének képességét. A szakemberek azt mondják, hogy 22 másodperc ölelés elég lenne ahhoz, hogy egy kicsit jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ráadásul, ha ezt minimum naponta nyolcszor gyakoroljuk, akkor sokat teszünk testi és lelki egészségünkért. Ahhoz pedig, hogy lelkileg is fejlődni tudjunk, napi 12 ölelésre lenne szükségünk. Szóval ideje elgondolkodni azon, hogy mit veszítünk azzal, ha nem ölelkezünk!

Akinek régóta van párja, az tudja, hogy az ölelkezés sokszor csak a szexuális életükben van jelen. Kevesen mondhatják el magukról, hogy minden hátsó szándék nélkül „csak úgy” ölelgetnék egymást, mintegy kifejezve egymás iránti szeretetüket. Ami ennél is elszomorítóbb, hogy családon belül is egyre ritkábbak a szeretetteli érintések, ölelések. Még kiskorunkban csak-csak kapunk néhány fejsimit, ölelést, puszit, de ahogy egyre nagyobbak leszünk, ezek ritkulnak, majd el is tűnnek a család érintkezési szokásai közül. Ha jobban belegondolunk, így már nem is annyira meglepő, miért olyan kezelhetetlenek, vadak és érzéketlenek a gyerekek manapság. Ha legalább néha kapnának néhány jó szót, az is jól esne nekik, nem hogy egy igazi szerető ölelés!

A testi érintkezés egyre többször fordul elő, hogy valami olyanért jön létre, amiért hajlandóak vagyunk egy kis szeretetmorzsát adni a másiknak (ölelés formájában). Manipulációs eszközként van jelen mindennapjainkban, melynek minősége éppen ezért kezdett romlani, csak úgy, mint verbális kommunikációnk is. Mintha valami járvány lenne, úgy terjed az emberek közt a felszínesség, a távolságtartás és a közömbösség. Bár vannak, akik még érzik/tudják, mennyire fontos az érintés, az ölelés, egy szeretetteli gesztus kimutatása a másik felé, ám sajnos számuk napról-napra fogyatkozik. Annak ellenére is, hogy öleléssel sok mindent el lehetne érni.

Többek közt azt is, hogy szavak nélkül is tudjunk olykor érzéseinkről beszélni. Nem különben az érintéssel, egy tekintettel. Sebzett lelkű gyermekek és felnőttek járnak az utcákon, ezért kellene ezeket feleleveníteni. Az utóbbi két-három generációban tömeges számban fordulnak elő alkoholisták, drogfüggők, bűnözők. Olyanok személyében, akik mind hiányolnak valamit az életükből. A rideg, távolságtartó közeg lehet kiváltó ok a függőségek kialakulása mögött. Mintegy bizonyítékul szolgálva arra, hogy az emberek menekülnek, sőt rohannak a szeretetnélküli, a kirekesztő és távolságtartó világ elől.

Az, aki nem kapott elegendő szeretetet, vagy legalábbis nem olyan formában, mint amire neki valójában szüksége lett volna, könnyen nyúl olyan dolgokhoz, melyektől másnak, jobbnak, különbnek érezheti magát. Az alkoholista, ki meri mutatni érzéseit, mert nem tudja tovább fenntartani páncélját, a drogos olyan emberek közé és világba képzelheti bele magát, akik közt és ahol a szeretet és boldogság adott, a bűnöző pedig úgy jut olyan dolgokhoz, melyekre vágyik, hogy mástól veszi el azt, amit ő nem tudott elérni magától.

Egy személyiség a gondolatok és érzések minőségéből bontakozik ki. Van, aki ösztönösen megérzi, ha valaki támogatásra szorul, és arra van szüksége, hogy megöleljük őt. Előfordulnak olyan dolgok az életben, melyekre nincsenek megfelelő szavak. Sem vigasztaló vagy szeretetteli kifejezések, melyek többet adnának annál, mint amikor szeretettel öleli meg egymást két ember. Már csak azért is, mert a lélek, a test, az elme megnyugszik egyetlen ölelés erejétől. S nem mellesleg eltölt bennünket a béke érzésével. Nem kell mondania semmit hozzá, csak engedni, hogy test a testhez érjen. Bőr a bőrhöz, szív a szívhez találjon egy ölelésben. Vele könnyebben vesszük az élet akadályait is. Azért mert tudjuk, hogy helyre áll a világ rendje mindaddig, amíg vannak, akik képesek szeretettel lelkükben egymást még megölelni.