Éveken át a negatív képzeteink uralják életünk. Nem vagyunk megelégedve, sem a szellemi sem a testi kifejeződésünkkel. Sok munka önmagunkon vezet el odáig, hogy megértsük, mi a legfontosabb. Az, hogy rátaláljunk önszeretetünk forrására és ne feledkezzünk meg róla.
A pozitív gondolatokkal megtöltött elme örömteli dolgokat idéz elő. Felüdül testünk és lelkünk tőle, azért, mert képessé válunk általuk hinni önmagunkban és szeretni is azt a lényt, akikké lettünk. Amikor elfogadtuk lényünk, a többi emberrel szembeni békétlenségünk is megszűnik. Azért, mert a lelki egyensúlyban, őket is könnyebben el tudjuk fogadni, úgy, ahogy vannak, s a szeretettel teli gondolatainknak hála a világ egy békésebb hellyé válik. Egy pozitív életszemlélet felé vezető út egyetlen és egyben legfontosabb kitétele ezért a belső béke megtalálása. Ehhez azonban néhány alapszabályt nem árt betartani!
Ne szalaszd el a boldogságot! Ne felejtsd el megélni! A pillanat elszáll, tovaszökken, és te bánni fogod, ha nem élted át teljes szívvel azt, amit az élet kínált neked. Nem lesz semmi, ami visszahozhatná azt az időt még egyszer. Nem lesz senki, aki ugyanazt az érzést, elő tudná benned idézni többet. Minden félig megélt perc, melyben boldog lehettél volna, tova tűnik. Azért, mert nem tudtad becsülni, amit kaptál és ő sértődötten tovább haladt az óra mutatójával együtt.
A világ összes kincse közül, a legfontosabb, hogy önmagaddal békét köss. Ehhez azonban az kell, hogy megtanulj a jelenben élni, fejben és lélekben. Azáltal, hogy megtalálod az egyensúlyt, s beállítasz magadnak egy konstans értéket. Ez a kiinduló pontod, melyhez mindig vissza tudsz térni, bármennyire is rosszra fordulnak körülötted az események. Minden perc, óra, nap, hét, hónap, melyet öntudatlanul élsz meg, elpazarolt idő. Nem visz közelebb ahhoz, aki, lenni akarsz, s boldog legyél.
Tanulj meg hát hálásnak lenni, például azért, hogy van mit enned, innod. Azért is, hogy van hol nyugovóra térned, s vannak szeretteid, akik vigyázzák lépteid, akkor is, ha távol vagy tőlük. Örülj annak, ami számodra megadatott! Szeress, remélj, higgy önmagadban és másokban! Tedd a dolgod! Békülj ki testi és lelki adottságaiddal! (Lehetőleg úgy, hogy nem állítasz feltételeket ahhoz, hogy önmagad elfogadni és szeretni tudd! )
Ha a kanapén ülve éled le az életed, akkor minden lehetőségtől megfosztod magad. Olyan ez, mint amikor úgy döntesz nem mész el futni, s megvonod magadtól az endorfint. Ezért arra kérlek, állj fel, menj ki az emberek közé! Sétálj, fuss, táncolj, tornázz, csak érezd a vér áramlását testedben. Meglátod, ha képes vagy változtatni a hozzáállásodon, nem fogsz ismerni lehetetlent!
Sírj, ha kell, de ne felejts el nevetni se! Tapasztalj! Jót és rosszat egyaránt, azért, hogy ember lehess! Ha nem ismered az érem mindkét oldalát, még nem tudod, neked mit jelent az élet.
Persze ehhez nem feltétlen kellene keserű élmények árán eljutnod. Az sem törvényszerű, hogy a poklot kell megjárni azért, hogy később minden megnyugtató, szeretetteli pillanatban ott lehess. Ám az emberi természet velejárója, hogy csak azt tudjuk megérteni, amiből már tanultunk. Ami belevájt lelkünkbe és húsunkba, hogy aztán egy kis forradás formájában emlékeztessen arra, hogy mi járt azért, mert nem voltunk ott a pillanatban, akkor, amikor kellett volna. Jó, ha tudod, utólag, már semmi sem tűnik olyannak, mint akkor, amikor megtörtént. Elborítja szemünket és szívünket a jótékony feledés hálója, s nem tudjuk mérlegelni, mi lett volna a legjobb számunkra…
Éppen ezért, kezdj el most élni. Nem holnap, nem jövő héten, hanem itt és most! Kelj fel, járj, fuss, mozogj, légy szeretteiddel, mert nem tudhatod, mit hoz a holnapod! A jövő még talány, a múltat már nem hozza vissza semmi, éppen ezért te csak a jelenről dönthetsz, s arról, hogy azt miként akarod megélni ebben a pillanatban.
