Dohányos társadalomban élünk. Ha tetszik, ha nem, a Föld népességének egy jelentős része füstöl. Ki kedvtelésből, ki nikotinéhségből, ki megszokásból, s van, aki függőségből. Hiába tiltották be a kilencvenes évek elején a dohányreklámokat, a cigarettát vásárlók aránya nem változott. Hiába a leszoktató kampányok hada, a tudat, hogy bizony a dohány egy lassan ölő méreg, s jelentek meg a jobbnál jobbnak mondott leszoktató készítmények a patikák és drogériák polcain, a dohányos társadalom növekszik és kitart.
Valószínűleg ennek oka az, hogy a nikotin egyszeri megkóstolása is képes függőséget okozni. Ugyanis a nikotin közvetlenül a központi idegrendszerre hat, emeli, az agyban a dopaminszintet, ezzel örömérzetet idéz elő, mely a jutalmazásban és a motivációban kulcsfontosságú szerepet játszik. Ráadásul kis mennyiségben a nikotin képes a szellemi munkabírás növelésére (mivel összehúzza az ereket és az agy vérellátást segíti), fokozza az emésztőnedvek és belek működését (ezzel gyorsítva az emésztést), s az agyban bekapcsolja az előbb is említett dopamint, ami a nagyfokú elégedettség érzetért felelős. Tehát a téveszmével ellentétben, a rettegett betegség, a rák, a cigarettának nem ettől az alkotóelemétől származik.
A szénmonoxid az, mely rontja a vér oxigénellátását, s mely elősegíti a koleszterin lerakodósát az erek falán, s a kátrány az, mely olyan anyagokat foglal magában (savak, ketonok, cianidok stb. formájában) amik károsítják a tüdőszövetet. Nem véletlen, hogy ma már a legsúlyosabb civilizációs betegségek egyikeként tartják számon a dohányzást ezek miatt az anyagok miatt. Szegény Kolumbusz Kristóf, mikor behozta Európába a dohány növényt, biztos nem gondolta, hogy ilyen nagy bajt szabadít, az emberek nyakára. Már csak azért sem, mert a dohánynövénynek akkoriban még igen komoly gyógyító hatást tulajdonítottak. Elvégre az Indiánok különböző rituálékhoz használták, s gyógyítottak is vele, így a nyugati társadalom orvosai is úgy gondolták, érdemes lesz vele egy próbát tenni.
Használták megfázásra, asztma és tuberkulózis gyógyítására, fül és fogfájás csillapítóként. Mint minden újdonság, így a dohányzás is pillanatok alatt népszerűvé vált, s elindult hódító útjára világszerte. Persze mint mindennek, ennek is lettek elég hamar ellenzői. S hamar be is igazolódott, hogy a nikotin túlzott fogyasztása légúti nehézségekhez, alacsony vérnyomáshoz, kimerültséghez, s nagyon súlyos esetekben szívritmuszavarhoz vezet. A 17. századra megjelentek az első tiltó rendeletek, melyekkel próbálták az emberek figyelmét felhívni a lehetséges szövődményekre. A 20. század elején (mikor a pszichológia, mint tudomány komolyabban kezdett egyáltalán megjelenni a köztudatban) kezdtek vele foglalkozni, mint lelki eredetű probléma. Ennek egyik legnagyobb szószólója maga Freud lett. Szerinte a dohányos ember azért válik függővé a cigaretta által, mert annak idején nem lett kielégítve teljesen a szoptatás iránti igénye, s ezzel akarja pótolni az anyai szeretetet. 
Persze ezen elgondolása annak is köszönhető, hogy mint tudjuk Freud szinte mindent a szülő és gyermek közötti elfojtott szexualitásra vezetett vissza, (ennek ellenére akadnak még követői, akik ma is osztják ezt a nézetet). Mégis csak a 20. század vége felé lépett be egy másik népszerűvé váló pszichológiai megközelítés is, mely szerint a dohányzás egy fajta védekezési forma, amivel mély szorongásokat és félelmeket lehet elkendőzni. Szó szerint elködösíti a füstfelhővel a dohányzó a látását, mert nem akarja tudomásul venni a sokszor nagyon ridegnek tűnő valóságot, melyben él. A cigaretta eszköz az idegesség levezetésére, s olyan függő helyzetet hoz létre, melyben a dohány „gyógyszer”, vagy „megoldás” a pillanatnyi krízishelyzetre.
Bármennyire is próbálkoztak azonban minél több oldalról bizonyítani a dohányzás károsságát és tájékoztatták az embereket egészségügyi és pszichikai kockázatokról, még mindig nincs igazán komoly visszatartó erő, mely visszavetné s hanyatlásnak indítaná a dohányzó társadalmat. Az emberek még mindig szeretnek füstölni, annak ellenére is, hogy a cigaretta íze egyáltalán nem kellemes. Sokba kerül, tompítja az ízlelési képességet, jellegzetes szaggal látja el az ember egész lényét. Esetenként egyéb függőségekkel párosul, úgymint a túlzott koffeinbevitel vagy a másik rettegett népbetegség, az alkoholizmus. A rák lassan már népbetegséggé váló mivolta sem tartja vissza az embereket. Dohányzunk aktívan, passzívan továbbra is, s csak ritkán hallunk olyanokról, akik egyik pillanatról a másikra úgy döntenek, leteszik a cigarettát, végleg.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: