Ne bántsátok a gyermekeket!

Mostanában egyre többet lehet hallani korlátozott értelmi képességű, drog fogyasztó, alkoholista szülők visszás cselekedeteiről, melyben gyermekek esnek a felelőtlenség áldozatává. Érzelmi és fizikai bántalmazás, gondatlanságból fakadó balesetek, ahol a gyermekek épphogy, vagy, csak mikor már megtörtént a baj, tudnak szabadulni az életüket veszélyeztető környezetből. A gyámügy csak nagyon komoly esetek kapcsán hajlandó egy gyermeket kiragadni otthonából. S persze kevés is az ember, aki bele akar vagy mer szólni mások életébe.

Pedig vannak családok, ahol az alkohol, a drog, az aberráció ketrecében gyermekeket tesznek tönkre, s ahol azt is sokan látják kívülről, hogy a szülők nem képesek cselekedeteikről felelősségteljesen dönteni, de szólni mégsem mernek. Míg a korlátozott értelmi képességű szülők nevelési alapját is csak halkan szokták az emberek megkérdőjelezni, addig a függőségben szenvedő családoknál az emberek egyenesen el is fordítják a fejük.

Nehéz megérteni, hogy miért kezeli a társadalom e két fizikailag és értelmileg is megkérdőjelezhető csoport gyermekvállalási jogát ennyire álszenten? Miként lehetséges az, hogy két korlátozott értelmi képességgel rendelkező embert alkalmasnak ítélnek a gyermeknevelésre, miközben önmagukért sem képesek felelősséget vállalni, nem hogy egy új jövevényért?

Persze ez is egy sok tényezős egyenlet. Az élet szent, a gyermekek kellenek, csak az nem mindegy, hogy minden feltétel adott-e ahhoz, hogy teljes életet éljenek, vagy sem. Egyszer valaki azt kérdezte, hogy ha az autóvezetéshez jogosítvány kell, akkor a gyerekneveléshez miért nem kell? És tényleg! Hiszen a jogosítvány megszerzésekor a saját és mások testi épségéért kell megtanulnunk és betartanunk szabályokat, akkor a gyermek neveléshez miért nincs valami szellemi és fizikai épséget lemérő teszt?

Talán elsőre ez kissé morbidnak tűnik, főként mert mióta ember van a Földön, családot alapítunk és gyerekeket nevelünk. Mégis! Biztos, hogy mindenkinek kapnia kell esélyt arra, hogy egy gyermek életével kísérletezzen? Sokféle ember van, megannyi elképzeléssel arról, hogy miért szeretne gyermeket. Egyikünk vágyik az anyaságra és a családra, míg a másikunk, csak értelmet akar adni vele saját életének.

Az örökbe adás témaköre is még egy mindig komoly ellenszenvet kiváltó téma, holott, sokkal felelősségteljesebb az az ember, aki beismeri, hogy nem érzi magát képesnek a feladatra, s gyermekét szerető szülőkre hagyja, mint az, aki egy kukában teszi, s nem érdekli a kicsinek lesz-e holnapja. Csak azért mert valaki a vérszerinti szülőivel él, még egyáltalán nem biztosíték arra, hogy boldog gyermekkort is kap. Hányan, de hányan el tudnák mondani, mennyi érzelmi és/ vagy fizikai sebet kapott a szüleitől, s hogy milyen sokáig tartott azt mondania, hogy elég volt!

A korlátozott értelmi képességű szülők gyermekeikre egészen kicsi koruktól akkora felelősséget raknak, mely olykor még egy felnőtt embernek is sok. Akkor miért kell a gyermekeket kitenni e féle tortúrának, s miért nem lehet azt mondani a beteg embernek, hogy van olyan dolog az életben, amelyre ő alig, vagy egyáltalán nem is alkalmas? Évente több száz gyermek esik áldozatául a szülei felelőtlenségének. A veszély nem felismerése, vagy éppen nem kezelése, egyaránt jellemző lehet a korlátozott értelmi képességű emberekre, ugyanúgy, ahogy az alkohol és/ vagy drog problémákkal küzdőkére. Egy gyermek gondozása nagy felelősségtudatot igényel. S lássuk be, olykor nem elég indok az, hogy minden vágya az az embernek, hogy megtapasztalhassa a gyermekáldás csodáját ehhez.

Bár a csökkent értelmi képességűek a drog és/ vagy alkohol függők között vannak, akik viszonylag normális életet élnek, dolgoznak, ellátják magukat, de mégsem lehet cél egy gyermeket kitenni egy ennyire nehezen felbecsülhető kockázatnak, mint amit ők képviselnek. Ki tudja mennyi tragédia kell ahhoz, hogy belássa végre a társadalom, hogy bármennyire is fájó pont ez, de nem mindenki való szülőnek. Sem a többszeresen visszaeső drog fogyasztó, sem az ideggyengeséggel küzdő, sem az, aki korlátozott felfogó képességgel rendelkezik. Nem azért, mert nem érdemlik meg. Nem azért, mert kevesebbek, mint a többiek. Hanem azért, mert minden újszülött megérdemli a teljes életet, melyet ezek az emberek nem képesek megadni nekik.