Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Nekünk nőknek megvan az a képességünk, hogy a végletekig tudjuk magunkat ámítani. Hitegetjük magunkat azzal, hogy tudjuk, mit akarunk, kit szeretnénk szeretni és milyen életre vágyunk. Álmokat kergetünk, nevetséges elképzelésekbe ringatózunk, mert a rideg valóság, nem elégíti ki rózsaszín ködben leledző mivoltunkat. Ámításunk oka persze sok minden lehet. Legalább annyira kereshető gyermekkori traumákban, mint abban,… Tovább »

Éreztél már olyat, hogy valami mintha hiányozna az életedből? Nem tudod meghatározni mi az, s éppen ezért nem hagy nyugodni sem. A szépséget keresed tájakban, képekben, formákban, emberekben, de nem találod. Sem a nyugalmat, sem az örömet, sem a bánatot, csak a közöny nő benned, melyet hívjunk most egész egyszerűen űrnek, melyet akkor élünk meg,… Tovább »

Hogyan jut el egy kapcsolat odáig, hogy két ember már csak egymás mellett él? Miként illannak el a meghitt órák, percek, s hogyan veszi át mindezek helyét a megszokás? Miért válunk egyre közömbössé a másik dolgai iránt, s miért felejtünk el egymással kommunikálni a mindennapi taposómalom során? Az egyértelmű, hogy táras lények vagyunk. Fontos, hogy… Tovább »

Az érzelmi evésnek, mint minden másnak is, fokozatai vannak. Akadnak emberek, akikkel csak néha szalad el a ló, s vannak, akiknek falási rohamaik állandóak. Egy közös van bennük, minden esetben. Az önkontroll hiánya, ami abból fakad, hogy elsajátítottak egy rossz mintát azért, hogy valahogy jobban érezzék magukat néhány percre/ órára a bőrükben. Az érzelmi evés… Tovább »

  Bennem ragadtak maradványaid. Nem szabadulok tőled. A gondolataimban, tetten érhető vagy, hiába küzdök ellene. Években mérhető kapcsolatunknak ez lett a vége. Hogy bár nem vagy velem, mégis, ott vagy szinte minden cselekedetemben. Hatással vagyunk egymásra. Mi, emberek. Azok, akik keresztezik utunkat, majd velünk haladnak egy pontig persze jobban, mint a többiek. Általában ők azok,… Tovább »

Sokat foglalkoztatott az a kérdés engem, hogy miért akarunk mindent olyan erősen szorítani, olyan görcsösen megragadni, mint ha csak jogunk lenne bármit is birtokolni? Miért hisszük, hogy csak a legszebb, a legokosabb, a legjobb lelhet igazi boldogságra? S egyáltalán, honnan vesszük, hogy tényleg komolyan kell venni önmagunkat, minden helyzetben, miközben mi „csak” a boldogságra vágyunk?… Tovább »

Kedves Olvasók, Bár sok esélyt nem látok a magam számára, de gondoltam megpróbálom, és nevezek az Allianz blogversenyére. Tudom, sokan vannak nálam sokkal, de sokkal tehetségesebbek, (éppen ezért nem is reménykedem), de azért meg szeretném próbálni. Mióta az eszemet tudom, írok. Az, hogy jól vagy rosszul, nem az én tisztem megítélni… Én csak azt tudom, hogy… Tovább »

Életünket számtalan döntéshelyzet keresztezi. Választanunk kell, milyen ételt együnk, milyen ruhát vegyünk, milyen tanulmányokat végezzünk és úgy egyáltalán milyen életet akarjunk élni. Míg egyikünknek ezek a dolgok maguktól értetődőek, addig másikunknak már kevésbé, s mint egy első bálozó kiskamasz, úgy próbálunk egyensúlyozni a döntések között, s megtalálni a számunkra legjobb megoldást. Persze az, hogy milyen… Tovább »