Életünket számtalan döntéshelyzet keresztezi. Választanunk kell, milyen ételt együnk, milyen ruhát vegyünk, milyen tanulmányokat végezzünk és úgy egyáltalán milyen életet akarjunk élni. Míg egyikünknek ezek a dolgok maguktól értetődőek, addig másikunknak már kevésbé, s mint egy első bálozó kiskamasz, úgy próbálunk egyensúlyozni a döntések között, s megtalálni a számunkra legjobb megoldást.
Persze az, hogy milyen fajsúlyos döntéshelyzetről van szó, sokat jelent egy-egy döntés meghozatalában. Ha csak arról van szó, mi tetszik nekünk és mi nem, akkor többnyire tudatlanul választunk is, mikor például lekapunk egy ruhát a fogasról, amit kiszúrtunk magunknak. Ám mikor a jövőnkről próbálunk dönteni, az már sokkal keményebb dió, s igyekszünk pro és kontra érveket felhozni minden lehetőség mellett és ellen, míg végül ki nem sakkozzuk mit is akarunk.
Az első komolyabb döntés a pályaválasztás időszakában nyomja vállunkat, amely az amúgy is stresszes és leterhelt fiatalokra még több terhet ró. El kell dönteni, melyik középiskolába menjünk, vagy melyik gimnázium lenne a jó, amely majd egyenes utat jelent az egyetemig és a doktori címig. Némelyünk egész kora gyerekkora óta tudja, mit akar kezdeni az életével, s éppen ezért a döntései magabiztosabb embert sejtetnek, míg mások, csak nagy nehézségek árán döntik el, mit szeretnének csinálni kis túlzással egész hátralévő életükbe.
Karrierünk alakítása a második a sorban. Hiszen az, hogy hova menjünk dolgozni, és mit vállaljunk el, sok mindent meghatároz. Van e fejlődési lehetőségünk tovább, ki tudunk e benne teljesedni, annyit fogunk-e keresni, amivel az életben el tudunk boldogulni és így tovább. Számtalan ezekhez hasonló kérdés vetül fel, melyekre választ kell találnunk. Elvégre az, hogy mivel töltjük életünk egy jelentős részét, sok szempontból fajsúlyos döntések meghozatalát kívánja.
A harmadik komolyabb döntés a párkapcsolatainkat illeti. Ki tetszik jobban, merjünk e bízni és adjuk-e oda magunkat annak, aki a szívünkön kívül a testünket és kéri. Az első csók, az első szeretkezés, az első szakítás után, néhány év elteltével odáig jutunk, hogy már azt latolgatjuk maradjunk- e aktuális párunk oldalán vagy menjünk tovább? A szív egy idő után beszerez néhány sebet, ezért döntéseinket elkezdjük odázni, mert egyre jobban félünk.
Számtalan kutató foglalkozott a tudat és tudatalatti kérdéskörével, s mint kiderült a tudatalatti az, ami igazából döntéseinkért felel, nem pedig a tudatunk. Tehát ha jót akarunk magunknak, akkor ne agyaljunk sokáig, ugyanis azt is bebizonyították, hogy minél többet gondolkodunk valamin, annál rosszabb döntéseket hozunk, amiket később nagyon megbánunk.
Ha valamit akarunk, tegyük meg, persze csak akkor, ha képesek vagyunk vállalni a döntéssel járó kockázati tényezőket is. De toporogni, tétovázni, elodázni a dolgokat és úgy tenni, mintha meg lennénk életünkkel elégedve, nem más, mint önmagunk becsapása. Nincs is annál rosszabb, mint állni egy helyben és várni a jó szerencsére, mert bár azt hisszük nem az, de valójában ez is egy döntésünk eredménye. Élni nem akkor kell már, mikor már elkezd ketyegni a biológiai óra. Élni, dönteni, kockázatot vállalni akkor kell, mikor ott van az ideje és számunkra értelme is van.
Nem tetszik a munkánk? Keressünk valami mást! Számtalan lehetőség adott, hogy új szakirányt válasszunk magunknak, ami jobban érdekelne bennünket és számunkra egy ugrást jelentene sivár hétköznapjainkból. Beleszerettünk valaki másba? A régi párunkat nem szeretjük már? Legyünk bátrak és adjuk meg magunknak és a másiknak is az esélyt ahhoz, hogy jobb és teljesebb életet élhessen velünk együtt vagy nélkülünk.
Dönteni nem olyan nehéz, mint ahogy az elsőre tűnik. Ráadásul, ha számba vesszük saját magunk igazi vágyait és teret adunk nekik, azzal egy pozitívabb életszemléletű és kiegyensúlyozottabb életre tehetünk szert önmagunk számára. Azzal pedig mindenki jól jár. A családunk, a barátaink és munkatársaink is örömmel és könnyedebb szívvel lesznek mellettünk. Mert megszűnik a döntésképtelenség súlyának nyoma vállunkról, s egy igaz életű ember születik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: