Legyen szó dohányzásról, alkoholizmusról, drogfogyasztásról, szerencsejáték és szex függőségről, a kiváltó ok azonos. Nehezen toleráljuk, ha valami nem úgy van, mint ahogy azt szeretnénk, s ezért hogy csökkentsük csalódottságunkat, valami olyanhoz nyúlunk, mely látszólag feledteti gondunk. Ezzel a húzással az eredeti gondot (kívülről nézve) kikerüljük, de helyette (vagy sokkal inkább mellette) egy újat generálunk magunknak. Egy olyan függőség formájában, mely aztán meghatározza viselkedésünket a stresszes szituációkban.
Az, aki valamilyen függőségben szenved, nem érzi jól magát a bőrében. Ráadásul úgy véli tehetetlen a lelkében és testében végbemenő kellemetlenségekkel szemben. Olybá tűnik számára, hogy a függősége kiutat kínál neki ahhoz, hogy kitérjen a problémák elől. Még ha tudatában is van annak, hogy amit tesz az káros rá és környezetére is nézve, irracionális gondolatainak hála, meg tudja magyarázni tetteit.
Lássunk néhány tipikus téveszmét, melyet a függők táplálnak, s hogy hogyan lehet azokat átformálni!
Ez a gondolat abból származik, hogy azt gondoljuk, nem vagyunk képesek abbahagyni annak a szernek a használatát, melyet már egy ideje igénybe veszünk. Akkor sem, ha már nagyon rosszra fordultak körülöttünk a dolgok, sőt akkor még inkább a függőségünk rabjává válunk. Az a téves képzetünk van ugyanis, hogy erősebbé, ellenállóbbá tesz bennünket más problémákkal szemben. Pedig a valóság az, hogy egyre inkább sebezhetővé és gyengévé válunk. E mellett még azt is elkönyveltük magunkban, hogy azon, hogy dohányosak, piások stb. vagyunk, már nem tudunk változtatni. Pedig az, hogy a múltban nem tudtunk ellenállni a kísértésnek, az nem jelenti azt, hogy akkor most sem tudunk.
Amikor teljesen tudatában vagyunk annak, hogy függők vagyunk, akkor elkezdjünk magunknak bizonygatni, hogy miért is nem hagyjuk abba. Ilyen az a gondolatsor, mikor arra hivatkozunk, hogy a függőséget okozó eszköz nélkül rosszul fogjuk érezni magunkat. Ezen a módon aztán képesek is vagyunk saját magunknak egy komplett pánikrohamot generálni. Ez pedig egy nagyon irracionális gondolat, lássuk be, mert abba, hogy abbahagyjuk az ivást, drogozást, stb. még nem fogunk belehalni. Természetesen az első napokban az elvonási tünetek valóban rosszak. De amint eltelik egy nap, majd kettő, három, négy, egyre jobban és egyre erősebbnek fogjuk érezni magunkat. Ez a mentalitás (a kitartás) az, mely az alacsony ingertolerancia küszöb legnagyobb ellensége.
Ez egy rendkívül egészségtelen és irracionális gondolat. Sehol nincs az megírva, hogy az, aki egyszer függő lett, az egész életében az is marad. Ha így gondolkodunk, az azt jelenti, hogy minden reménnyel felhagytunk, amely abban segítene, hogy hinni tudjunk a gyógyulásban. Igen, nehéz lesz leszokni a függőségről, de egyáltalán nem lehetetlen. Minden függőségnek két oldala van. Az egyik a fizikai, a másik a lelki része. Fizikailag megszabadulni a függőséget kiváltó dologtól, nem olyan nehéz. Lelkileg már kicsit nehezebb, mert ahhoz utána kell gondolni, hogy mi elől menekültünk bele a függőségbe és azzal szembe kell nézni (és más módot kell találni, hogy megoldjuk gondjaink). Itt van óriási szükség az ingertolerancia küszöb emelésére és a kitartásra!
Maga a gondolat több okból is irracionális. Például azért, mert attól, hogy függők vagyunk, még nem kell élve elásnunk magunkat. Sohasem vagyunk csak drogosak, piások, szerencsejáték függők stb. Nem szabad elfelejteni, hogy az, amit csinálunk (iszunk, szívunk, cigizünk, stb.) nem egyenlő azzal, akik vagyunk. Ha így gondolkodunk, akkor egy másodlagos szimptómát is generálunk magunknak, ami nem más, mint hogy úgy érezzük, lenézettek vagyunk mások által. A legtöbb függő, úgy látja, hogy ellenszenvet vált ki az emberekből függőségével, s ez még inkább arra ösztönzi, hogy függő maradjon (ha már úgy is mindenki utálja).
Ahhoz, hogy változtatni tudjunk káros szokásainkon, tudatosítani kell néhány dolgot magunkban. Például azt, hogy a függőségeinket elhagyni valóban nehéz, de ez még nem jelenti azt, hogy lehetetlen is. Rengeteg embernek sikerült már, akkor nekünk miért ne menne? Ráadásul, ha sikerül, sokkal erősebbek leszünk, mint amilyenek korábban voltunk, s a kitartás, a hit, az akarat az élet minden területén a segítségünkre lehet. A család, a barátok, a hozzánk közel álló emberek kerülését, felejtsük el. Ne szégyelljük magunkat függőségünkért, mert az csak másodlagos szimptómát fog előidézni, ami elidegenít bennünket mindenkitől. Ha visszaesünk, akkor azt ne könyveljük el totális bukásnak. Csak tartsuk szem előtt a célunk (a leszokást) és folytassuk a küzdelmet magunkkal.
Ahhoz, hogy lelkileg is megszabaduljunk a függőségtől fontos rájönni, hogy mi vezetett oda. Önértékelésbeli problémák, szeretetlenség, s ezeket milyen irracionális téveszmék hívtak elő. Nem lehet eléggé hangsúlyozni mennyire fontos, hogy felhagyjunk a tökéletes emberről szóló ábrándjainkkal. Nem lehet és nincs is rá mód, hogy mindenkinek megfeleljünk, és nem is kell. Ne éljünk a múltban, hanem menjünk előre. Mindig a jelen pillanatban élünk, ezért mindig van döntési lehetőségünk.
