Ezért vannak irracionális gondolataink.

Gondolataink váltják ki érzelmeink. Így a pozitív gondolatok pozitív érzéseket, míg a negatív gondolatok negatív érzéseket keltenek bennünk. Az, hogy milyen konzekvenciát vonunk le, az egy adott helyzetre való rálátásunkból fakad. Ezzel pedig az a baj, hogy hajlamosak vagyunk irracionálisan gondolkodni.

Az irracionális gondolatok elferdítik ítélőképességünk. Nem tudjuk őket kontroll alatt tartani, s ezekért különböző önértékelési problémák a felelősek. Ilyen a perfekcionizmusra való hajlam, a teljesítmény kényszer, az alacsony önbecsülés, a felelősség hárítás és az alacsony ingertolerancia szint.

Ami közös bennük az az, hogy mind mögött egy kényszeresnek mondható „követelmény” áll önmagunkkal szemben:

  Feltétlenül szükséges számomra, hogy mindenki kedvesnek/szerethetőnek tartson.

Vagyis mindenkivel jóban kell lennünk, mert ha nem, összedől a világ, nem érezzük magunkat értékesnek. Pedig egyszerűbb és racionálisabb lenne szembe nézni a ténnyel, hogy nem kell és nem is lehet mindenkinek a szimpátiáját elnyerni.

   Nem szabad egyetlen hibát sem vétenem, máskülönben értéktelen alak vagyok.

Perfekcionizmusra való hajlam és teljesítménnyel összefüggő szorongás a kiváltója e gondolatnak. Az egyén saját értékességét, csak prezentációs képességével és a mások értékelésével tudja összekötni. E gondolat racionálisra váltása úgy lehetséges, ha fel tudjuk mérni reálisan saját képességeinket, felelősséget vállalunk tetteinkért és tanulunk hibáinkból.

  Néhány ember rossz és ezért meg kell bűnhődniük.

Hajlamosak vagyunk ítélkezni mások felett. Ezért is törnek ki vallási háborúk, s olyan viták, melyek végezetes konfliktusokba torkollnak. Sokkal logikusabb és ember barátiabb lenne, ha megtanulnánk különválasztani az ember személyiségét és tetteit.

 Egyáltalán nem tudom elviselni, ha a dolgok nem úgy mennek, mint ahogy azt én szeretném.

Aki így gondolkodik annak, alacsony az ingertolerancia küszöbe. Meg kell értenünk, hogy nincs tragédia, ha valami buktató állja utunkat. Sőt, az akadályok segítenek emelni tűrőképességünk szintjén.

  Alapvetően sosem szoktak velem rossz dolgok történni. Nem tehetek róla.

Úgy gondoljuk, hogy sosem vagyunk hibásak semmiért. Mindig mások tehetnek a rosszról és így tovább. Vagyis nem tudjuk és nem is akarjuk vállalni a felelősséget semmiért, és éppen ezért ha mégis valami rossz történik, azt nem is tudjuk kezelni. Meg kell tanulni életünk felett nagyobb kontrollt gyakorolni.

  Mindig a lehető legrosszabbra készülök.

Vagyis minden bokorban ott lapul a veszély. Minden zsírcsomó egy végzetes betegséget jelent és így tovább. Sohasem látunk boldog jövőt, csak keserűséget, fatális balesetet. Nagyon nagy szükség van arra, hogy elsajátítsuk a „Ne aggódj hitelben.” mentalitást.

  Lehetőség szerint mindenféle felelősségvállalást mellőznöm kell és kikerülni a nehézségeket. Ha nem csinálok semmit, nem vétek hibát sem.

Ha mindig kitérünk a nehézségek és a felelősségvállalás elől, akkor nem tudunk fejlődni. S ha nem tanulunk semmiből, akkor egyre nehezebben toleráljuk, ha valami nem úgy alakul, mint ahogy vártuk. Sokkal célravezetőbb lenne, ha a felmerülő problémákat inkább kihívásnak értékelnénk.

  Teljes mértékben másoktól függök. Egyedül nem lennék képes semmire.

A minimális önbecsléssel rendelkező emberek nem mernek egyedül döntéseket hozni, s azt hiszik, hogy ha párjuk elhagyja őket, akkor az egész életüknek sincs értelme. Ilyen gondolkodásmódnál fontos szem előtt tartanunk saját függetlenségünket és minél távolabb kerülni az olyan emberektől és szituációktól, amelyek függőséget okoznak.

  Életem legnagyobb részét a múltam határozza meg.

Valószínűleg ez az egyik legveszélyesebb irracionális gondolat, melyet egy vagy több múltbéli negatív tapasztalat teremtett. Kifogás ahhoz, hogy miért is nem tudunk változtatni, pl.: Aki szegénynek született, az szegényen is hal meg és így tovább. Meg kell tanulni előre nézni és életünkért nagyobb felelősséget vállalni.

  Le kell vennem mások válláról minden terhet, amennyire csak lehetséges.

Önzetlenül segíteni jó dolog. Ám előfordul, hogy mások terhének átvállalása azt a célt szolgálja, hogy megfutamodjunk saját bajunk elől. Ha a magunk bajával nem törődünk, akkor nem tudunk kilábalni se belőle, és azzal, hogy másoktól átveszünk minden terhet, ők sem fognak nagyobb önállóságra szert tenni és a problémákat sem fogják tudni megoldani.

  Minden problémára tökéletes megoldást kell találnom. 

Vagyis addig nem teszünk semmit, amíg meg nem találjuk a tökéletes megoldást. Ebből kifolyólag aztán előfordul, hogy meg sem próbálkozunk semmivel, vagy annyi féle megoldás jár a fejünkben, hogy nem tudunk választani közülük és ezért bukunk el. Be kellene látni, hogy esendőek vagyunk, ezért tévedhetünk is, és sokszor jobb, ha csak félútra jutunk el, mintha el sem tudtunk volna egyáltalán indulni.

  Nem élhetek bizonytalanságban.

Vannak emberek, akik igyekeznek minden lehetséges kockázatot számításba venni. Ők a biztonsági játékosok, akiket az alacsony ingertolerancia küszöb tart vissza a normális élettől. Sajnos bármennyire is a maximális biztonságra törekszünk, azt sohasem érhetjük el. Ezért aztán nagyon fontos lenne növelni ingertolerancia szintünk és nagyobb teret hagyni maguknak a tudatos kockázatvállaláshoz.

Negatív szemléletünk, irracionális gondolatainkból fakad. Így, ha az irracionális tévképzeteket felismerjük, akkor tudunk változatni is rajtuk. Esetenként előfordulnak olyan téves berögződések, melyek természetünk legmélyéről származnak, s ezért aztán képtelenségnek fog tűnni, hogy azon változtassunk. Ilyenkor ne felejtsük el, hogy kitartással, sokkal nagyobb eredményt lehet elérni, mint a belenyugvással.