Az utóbbi 10-12 évben valami nagyon megváltozott. Egyre többen vannak olyanok, akik reflektorba akarnak kerülni, hogy „ismertségre” tegyenek szert, bármi áron. Amerikában ez odáig fajult, hogy gazdag, elkényeztetett fruskák, születésnapra sztárt akarnak játszani, s paparazzikkal követtetik magukat. De nem kell odáig menni, elég csak körültekinteni itthon, hogy lássuk, hogy az exhibicionizmus és a narcisztikus személyiség zavar, elterjedt mindenhol.
Mind ismerjük Narcissus történetét, aki egy annyira önhitt férfi volt, hogy beleszeretett saját képmásába. S azt is tudjuk, hogy önhittsége végül, átváltoztatta. A pszichológiában először a narcisztikus személyiségzavar, a szexuális aberrációk tárgykörében terjedt el. Majd Freud szentelt egy egész könyvet ennek a jelenségnek elsőként 1914-ben. Persze a kutatás e tárgykörben még ma is zajlik. S egyre több fajtája kerül napvilágra, köszönhetően az utolsó egy, másfél évtizednek.
Ugyanis, ami tény az tény, ma narcisztikusnak lenni, divat. Minden rólunk szól, s arról, hogy jobbak, szebbek, okosabbak, ügyesebbek legyünk, mint mások. Szégyentelenül tiprunk el ezért másokat az utunkból, ha érdekeink azt kívánják. Ugyanakkor mérhetetlen irigységet is megélünk a nálunk jobbra, amit úgy kompenzálunk, hogy lekicsinyeljük az illető teljesítményét. Ehhez persze nem kevés arrogancia is társul, amely ismét csak mások lenézésével párosul. Az én vagyok a legjobb mentalitás, minden narcisztikus személynél tetten érhető.
A narcisztikus személy trükkös, s sokszor elhiteti környezetével, hogy viselkedése ellenére valójában ő hatalmas önbizalomhiányban szenved, s szégyelli is magát, amikor valami rosszat tesz. Az igazság ezzel szemben az, hogy éppen, hogy óriási egója, önmagába vetett hite, s csodálata az, ami rá jellemző, s ezért esze ágában sincs szégyellnie magát egy pillanatra se. Bármikor képes behízelegnie magát bárkinél, s tudja, kit mivel foghat meg. Éppen ezért rendkívül népszerű, amely személyiségét, ugyancsak nem jó irányba viszi el.
Mivel sok kapcsolattal rendelkezik, így áldozatai is szép számmal akadnak. Ugyanis egyik legnagyobb teljesítménye, hogy szeretetteljes figyelmet és törődést képes mímelni az emberek felé, ha valamit akar tőlük. Persze ez is, mint minden más is csak önmagáról szól. Csak az a lényeg, hogy az igénye teljesüljön, s utána úgy dobja kukába áldozatát, mint egy elhasznált zsebkendőt. Hajlamos áldozataira kivetíteni saját narcisztikusságát. Az ezzel a zavarral „küzdők”, előszeretettel mondják áldozataikra, hogy valójában azok a narcisztikusak, és nem ők.
Gyakori jelenség náluk, hogy képesek egy saját maguk által (hazugságokból) kreált világban élni. Sőt, addig ismételgetik hazugságaikat, ameddig, ők maguk azt el nem hiszik. Ami még rosszabb, hogy másokkal is elhitetik hazugságaikat. Így táplálnak áldozataikba önbizalomhiányt, hogy aztán uralkodhassanak rajtuk. A legnagyobb baj velük mindezeken túl mégis az, hogy saját magukba vetett hitüknek hála gyakran válnak „tanáraivá” a fiatalabbaknak, gyengébbeknek. Hajlamosak azt képzelni valamilyen grandiózus dologra születtek, s mivel simulékony modoruk lehetővé teszi, gyakran kerülnek is vezető szerepkörbe.
Nem véletlen, hogy rengeteg politikus, üzletember, diktátor kerül ki a narcisztikus személyiség zavarral „küzdők” közül. Elvégre maga az egész zavar, a gazdagság, a csillogás, az ismertség, a kifelé élés vágya köré épül. A morális értékek hiánya és erkölcstelen szemlélet pedig egyre csak terjed az emberek között. Ma már bármilyen szférában találkozhatunk olyanokkal, akik egyre jobban el vannak foglalva magukkal, s azzal, hogy mások irigyeljék őket, azért mert szépek, formásak, nagyobb a mellük, nincsenek ráncaik, vagy, mert benne vannak a tévében, az újságban.
Mindeközben egy elképesztően magas érzéketlenség is kezd kialakulni az emberekben. Nem is csoda, hiszen a narcisztikus személy közömbös mindenre, csak akkor érzékeny, ha valami a saját érdekköreit sérti. Nem véletlen, hogy szerelmi kapcsolataik sem szeretetre épülnek, hanem valamiféle érdekalapú szövetségre. Egy narcisztikus személy nem képes szeretni senki mást, csakis önmagát. Ezért kerüljük (amennyire az lehetséges) az ilyen emberekkel való kapcsolattartást.
