Vannak ember, akik érzékenyebbek a többieknél. Ez azért van, mert sokkal többet fognak fel a külvilágból, az őket érő ingerekből, mások érzelmi állapotából, mint az átlag. Mindez egy rendkívül erős érzelmi felfokozottsággal párosul. Nem is tudnak elrejtőzni az érzelmeik elől, s nem képesek álarcot húzni sem, vagy fegyelmezni magukat, mint mások. Ez nem betegség, ez egy örökölt tulajdonság. Éppen ezért nem lehet gyógyítani sem, csak megtanulni ezzel együtt élni.
Szinte biztos, hogy ismerünk (ha nem mi magunk vagyunk azok) a környezetünkben minimum egy olyan embert, aki képtelen véka alá rejteni érzelmeit. A következőkben itt van néhány dolog, amellyel nem árt, ha tisztában vagyunk, hogy jobban meg tudjuk őket érteni:
Nem minden hiperérzékeny ember introvertált.
Igaz ugyan, hogy 70 százalékuk az ilyen emberek között van jelen, de a maradék 30 százalék bizony extrovertált. Tehát ne általánosítsunk!
Rendkívül fontos számukra, hogy elfogadják (hitelesnek vegyék) érzéseik.
„Mindent annyira komolyan veszel.” Ismerős mondat? Nos, ez az, amivel a legjobban alá lehet ásni egy hiperérzékeny ember érzelmeinek létjogosultságát. Arról nem is beszélve, hogy „nyilvánvaló gyengeségére” mutatnak rá.
Nem szabad őket siettetni.
Például egy döntés meghozatalára. Nagyon gazdag belső világuk van, amely még ráadásul örvénylő gondolatok százával is párosul. Ha jót akarunk, akkor ne siettessük őket, mert igen, egy kicsit hosszabb idő kell nekik a dolgok átgondolására, de felelősséget is vállalnak értük aztán.
A kritika elképesztően lesújtja őket.
Ezért aztán nagyon szeretnék elkerülni a szégyenérzetet, amit egy kritika képes kiváltani belőlük. Ugyanis hihetetlenül erős bennük az önvádló és a mindenért bocsánatkérő hajlam.
Minden apróságra felfigyelnek.
Legyen az egy picit elmozdult bútor, egy leheletnyivel világosabb vagy sötétebb tónusú hajszínváltoztatás, vagy egy ember hangtónusának emelkedése mélyülése. Akármilyen kicsi is a változás, biztosan észre veszik.
Átveszik mások hangulatát.
Főként, ha a másik stresszes vagy lehangolt. Érzékeny szenzorjaikkal ráállnak a másik ember feszültségszintjére és annak testének változásait is átveszik.
Ha túl sok minden történik egyszerre, és túl sok inger éri őket túltelítődnek.
Vagyis képtelenek tovább a közegben jelen lenni és jól teljesíteni. Ezért se állítsunk fel nekik időkorlátokat.
Nem bírják az erős fényt, az erős szagokat.
Jobb nekik a tompa fény, a csend. Ha pedig parfümöt ajándékoznánk nekik, akkor csak valami nagyon halvány illatúval lepjük meg őket.
Könnyen megijednek bármitől.
Elég, ha egy szirénázó autó megy el az utcában, ők már összerezzenek tőle és mindjárt a legrosszabbra gondolnak.
Nem tudnak jól teljesíteni, ha mások figyelik őket.
Akkor sem, ha tökéletesen felkészültek. A tudat, hogy mások figyelik őket, destruktívan hat rájuk.
Alacsony a fájdalomküszöbük.
Mindegy, hogy csak belerúgtak az ajtófélfába, vagy eltörték a karjukat, esetleg kisebb műtéti beavatkozáson estek át, nekik minden fájdalom szörnyű.
Hajlamosak a sírásra.
Örömükben, bánatukban, egyre megy. Nagyon mély érzelmeket élnek meg és át, ezért ilyenformán is reagálnak mindenre.
Szükségük van rá, hogy egyedül legyenek.
Csak ingerszegény környezetben képesek magukat regenerálni, hogy újra képesekké váljanak a szociális közeg ingereinek befogadására. Tartsuk ezt tiszteletben és támogassuk ebben őket.
Nagyon mélyen tudnak szeretni.
Ha egy túlérzékeny személy megbízik bennünk, akkor beenged igen gazdag és mély érzelmi világába. Ha intim kapcsolatban vagyunk vele, akkor a legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki mindezért az, hogy biztosítjuk arról, hogy biztonságban tudhatja nálunk érzelmeit.
Munkahelyi rutinjuk egy kicsit más.
Otthonról dolgozni számukra az álommunka. Ugyanis így sokkal nagyobb lehetőségük van magukra fókuszálni, amikor túltelítődnek. Ettől függetlenül képesek a csapatmunkára is. Sőt, komoly segítséget nyújtanak az olyan projektekhez, ahol szükséges az analitikus gondolkodás.
Nem várják el partnerüktől, hogy az is nagyon érzékeny legyen mindenre.
Csak azért, mert ők azok, nem jelenti azt, hogy a másiknak is annak kell lennie. Ugyanúgy, mint minden romantikus kapcsolatban is, csupán azt várják el, hogy legyenek velük türelmesek, és értsék meg érzelmeik és beállítottságukat. Ez egy kicsivel, több könnycseppel jár, mint a megszokott. Ám ezzel nincs az égvilágon semmi baj.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: