Egy elfeledett lingvista: Lomb Kató

 Szilárd Katalin 1909 február 8-án született. Miután férjhez ment felvette a Lomb nevet és így már mindenki csak Lomb Katóként ismerte őt. Élettörténete és az, amilyen képességekkel bírt, lenyűgöző. Tizenhat nyelvet beszélt, ő volt Magyarország egyik első szinkrontolmácsa, aki bejárta a világot.

Kissé érthetetlen is, miért feledkeztünk meg egy ekkora tehetségről, akihez csak Kőrösi Csoma Sándor volt igazán fogható magyar történelmünkben. Pedig Kató néni története már csak azért is érdekes, mert mikor négy évesen elkezdett németül tanulni, szülei teljesen reménytelennek ítélték bármilyen idegen nyelv elsajátítására. Ráadásul nemcsak ők voltak erről meggyőződve, hanem bizony tanárai is, egészen a középiskola befejezéséig. Mivel kettesre érettségizett németből, így kémia és fizika szakon doktorált a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen.

Diplomájának aztán sosem vette hasznát, igaz, közbejött a háború is. Mivel zsidó származású volt, két éven át bujkált az akkor két éves kisfiával a katonák elől. Férjét, aki szintén zsidó volt, viszont békén hagyták, mert elektromérnök volt a LAUB Villamosmotorgyárnál, ahol létfontosságú hadifelszereléseket gyártottak. Akárhogy is, egy szerencsés véletlennek köszönhetően Kató néni egyik búvóhelyén ráakadt egy orosz ponyvaregényre, ami aztán megváltoztatta egész életét.

Mivel akkor még tiltott nyelv volt az orosz, a csodával határos módon tudott csak beszerezni magának egy orosz-magyar és magyar-orosz nagyszótárt, amelyet aztán ő lelkesen kiolvasott. Miután végzett a szótárral újra kezébe vette az orosz ponyvaregényt és abból olvasás közben kisilabizálta az orosz nyelvtant. Jegyzeteket írt a tanultakból, amelyeket később korrigált, majd igyekezett elcsípni orosz nyelvű rádióadásokat. Ezzel a módszerével két év alatt megtanult oroszul.

Mikor vége lett a háborúnak úgy gondolta frissen szerzett nyelvismeretével szerencsét próbál. Besétált a budapesti városházára és megkérdezte van-e szükség orosz tolmácsra? Egyből felvették – mivel nagy szükség volt valakire, aki a megszállók nyelvét ismeri- és elindult Kató néni tolmács karrierje. Két év múlva már a Parlamentben volt, hogy tolmácsoljon az ott lévő képviselőknek.

Magyarország egyik első szinkrontolmácsa akkor lett, mikor már néhány másik idegen nyelvet is elsajátított az általa kifejlesztett módszerrel. Ekkor már Kodálynak, Bernardnak fordított, UNESCO üléseken vett részt szinkrontolmácsként és egyik nagy előnye, hogy hét-nyolc féle székbe beültethették azt eredményezte, hogy bejárhatta kivételes nyelvtudásával mind az öt kontinenst.

Később tanított a Műegyetemen, fordított szak- és szépirodalmi műveket és írt négy könyvet, amelyeknek címei: Így tanulok nyelveket, Egy tolmács a világ körül, Bábeli harmónia és Nyelvekről jut eszembe. Saját magát lingvistának hívta, mert nem szerette a nyelvész kifejezést, ugyanis azt mondta, ő a nyelvtanulás öröméért és saját szórakoztatására kezdett el tanulni, ami aztán kitartott élete végéig.

Tudomásunk szerint, ahogy ő fogalmazott: „16 nyelven keresett pénzt”. Ezek a nyelvek között az angol, a német -mert azt aztán újra és jól elsajátította-, a francia, az orosz, az olasz, a dán, a héber, a latin, a japán, a kínai, a bolgár, a szlovák, az ukrán, a spanyol, lengyel és román szerepeltek. Négy megjelent könyvéből kettőben még megemlíti a holland, norvég, portugál, cseh és a svéd nyelveken íródott publicisztikák megértését is. Valamint azt is lehet róla tudni, élete végéig biztosan tanult tovább nyelveket, mert utolsó éveiben készült interjúiban megemlíti, hogy az újkori zsidó nyelvet, az ivritet is elkezdte tanulni.

Módszerével, az autodidakta tanulási móddal sokak foglalkoztak. Erősen hitt is abban, hogy az érdeklődés nagyon fontos, ha egy nyelvet akarunk elsajátítani, mint az is, hogy legyen motivációnk. Ezeknek a gátlásosságunk mértéke -illetve annak levetkőzése- az, ami képes határt szabni. Hiszen csak ezek összességéből fogunk tudni használható eredményt elérni.

Ebből kifolyólag nem is hitt a nyelvtehetségben, sokkal inkább a fentebb felsoroltak meglétében. Véleménye a nyelvismeretről ez volt: „A nyelv az egyetlen, amit érdemes rosszul is megtanulni, mert amíg egy orvos nem hibázhat, mert egy beteg életbe is kerülhet, egy rosszul elmondott, de mégis érthető nyelvtöréssel azért valamire megyünk. „

Első könyvében Az Így tanulok nyelveket címűben megemlíti mi is a probléma Magyarországon az idegennyelv-oktatásának módszerével. Annak ellenére, hogy e könyve első kiadása 1970-es, sajnos szomorúan meg lehet állapítani, hogy az, amit ott felvázolt a magyar közoktatásban elhibázott idegennyelvi-oktatásról, ma is állja a helyét ezért mindenkinek ajánlom figyelmébe. 2003-ban bekövetkezett haláláról ugyanúgy elfeledkeztek -mindössze két-három újság hozta le-, mint az életében elértekről. Pedig joggal inspirálhat Kató néni élete mindenkit arra, hogy megértsük mennyire fontos önmagunkban hinni, ahhoz, hogy  céljaink elérjük és elkezdjünk tanulni nyelveket, legyünk akármennyi idősek.