A művészetek különböző ágazatai azért (is) tudnak annyira elvarázsolni bennünket, mert mindig valami újat, valami addig ismeretlent mutatnak be. Az emberi kreativitás számtalan formája pedig, bennünket, „egyszerű” embereket, mindig lenyűgöz. Szeretünk elmélyedni egy festményben, hogy felfedezzük annak minden rejtett utalását, s persze azért is, hogy gyönyörködjünk a tehetség eme megnyilvánulásában.
Ilyenek az anamorfózist használó művészeti alkotások is, amelyet elsőként Leonardo da Vinci írt le és keltett életre két vázlatrajzában a Codex Antlanticusban. Igaz, ekkor már sokan foglalkoztak a kitüntetett pont kérdésével (pl.: Archimedes) vagyis a hellyel, amely új dimenziókat nyit meg.
Maga az anamorfózis jelentése a görög átalakulás szóból ered és olyan erősen torzított képet jelöl, amelyet első ránézésére nem tud értelmezni az ember. Csak egy bizonyos pontból válik a kép láthatóvá, vagy csak ha egy tükörtárgyat ráteszünk a felületre.
Hans Holbein
Az első festő, aki a perspektivikus anamorfózist alkalmazta, Hans Holbein volt, Követek című festményén. Aztán pedig, az újdonságot elkezdték utánozni a többiek, hogy az hódító útjára tudjon indulni. Az anamorfózis, mint ábrázolási mód Hollandián át (Samuel Van Hoogstraat festő jóvoltából) egészen Kínáig eljutott.
A 20. században Salvador Dali és Jean Cocteau tette még ismertebbé, honfitársaink közül pedig Orosz István elképesztően gyönyörű alkotásai azok, amelyek hozzájárulnak az anamorfózisért rajongó emberek egyre növekvő táboráért. Ma már az utcán is láthatunk ilyen alkotásokat szép számban, építészeti remekek formájában vagy éppen az utcakőre festve.
Annak ellenére, hogy eredetileg „csupán” perspektivikus fogásként kezdték alkalmazni, hamar kinőtte magát és váltott olyan kérdések rejtekhelyévé, ahol az anamorfikus alkotások politikai vagy spirituális utalásokat adtak közre.
A 21. században is bővül még az anamorfózis használatának módjai olyan művészek segítségével, mint amilyen Bernard Pras francia művész is. Pras mindenféle kidobált kacatból, használt, törött játékokból, festékből, autógumiból, ruhából, zsákból, gallyakból, vagy éppen WC-gurigákból alkot meg újra, közismert alkotásokat. Művei oldalról nézve, sokszor tűnnek közönséges tákolmányoknak. Ám, ha az ember szemből és egy bizonyos perspektívából nézi azokat, kirajzolódnak a meghökkentő alkotásai:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: