Ha egy nevet kell mondanom arra, hogy ki számít nekem, példaértékűnek és nagy betűs Nőnek a filmvilágban, akkor az én választásom Audrey Hepburn. Már csak azért is, mert ő volt a világ egyik legtermészetesebb szépsége, képes volt méltósággal, mindenféle szépészeti beavatkozás nélkül megöregedni, és mert a családja és az emberek sorsa számára mindig sokkal fontosabb volt, mint a hírnév.
Légies alakját, gyermekien ártatlan báját, és a tekintetét, amelyben a világ összes fájdalma és öröme egyszerre ott volt, nők millió irigyelték és férfiak vágyták régen, és talán még most is. Pedig az élete nem volt mindig annyira irigylésre méltó, s a szépségén túl, a tehetsége, a bátorsága, a hite, az empátiája és az intelligenciája volt az, ami igazán csodálatraméltóvá és igazán gyönyörűvé tette őt.
Édesanyja holland származású, apja osztrák volt (sokáig azt hitték, hogy angol az apja, de ez tévedés, csak Angliában élt), ő pedig Brüsszelben született, Belgiumban. Szülei hamar elváltak, de az apja ragaszkodott hozzá, hogy néhány hónapot minden évben nála töltsön a lánya. Rendkívüli fogékonysága a nyelvekre hamar megmutatkozott, így aztán, Audrey beszélt hollandul, franciául, angolul, németül, később pedig spanyolul és olaszul is megtanult még.
Bátorságának ékes bizonyítéka, hogy a második világháború alatt, az ellenállásnak segített Hollandiában, az életét kockáztatva. Az akkor 16 éves Audrey futárfeladatokat látott el (amelyben nagy szerepet játszott angol nyelvtudása) és nővérként is dolgozott. Egy hónapra börtönbe is került, ahol nem kapott enni, mégis túlélte. (Ez, s az akkoriban használatos jegyrendszeren vehető élelmiszerporciók kis mennyisége volt valójában az oka vékonyságának, mert azt a sokkot, amit akkor élt át, sohasem heverte ki a szervezete.)
Nem volt szándékában színésznő lenni, eredetileg balettozni tanult a háború után Amsterdamban, de hogy segítsen anyjának és testvéreinek, elkezdett modellkedni is. Egy reklámban való szereplése után, kapott szerepet először filmben és indult el színészi karrierje, s mint mondta, a háború rugalmasabbá tette, így amilyen lehetőséget adott az élet számára, azt megbecsüléssel elfogadta.
( Introvertált személyiség volt, mégis egy olyan hivatása lett, ami egész másfajta életre vitte, de hű maradt önmagához. Saját bevallása szerint, voltak időszakok, amikor egy-egy vörös szőnyeges fellépés után, egész hétvégéket töltött a házában egyedül, egy könyv, tea és csokoládé társaságában, hogy újra fel tudjon töltődni. )
Élni akarása és hite ereje élete során sokszor megmutatkozott. Bár a világ egyik legismertebb filmcsillagja lett, számára sohasem ezt volt a legfontosabb, mert mint mondta, a háború megtanította egy életre számára, hogy az étel, a szabadság és úgy általában minden emberi élet, mennyire becsülendő és tisztelendő dolgok.
Éppen ezért is vágyott szerető társra és gyermekre, mindennél jobban. Ennek ellenére számtalan alkalommal elvetélt, első házassága megkötése után hat évvel később sikerült csak teherbe esnie első fiával, Seannal (második fiával, Lucával, már kevesebb idő is elég volt). Fiainak normális életet biztosított, sokszor főzött ő maga rájuk, s vitte-hozta őket edzésekre, iskolába, sőt, mint kisebb fia könyvéből kiderül, sokáig azt sem tudták róla gyermekei, hogy anyjuk híres.
Bár kétszer volt házas, és hitt az igazi nagy szerelemben egész életében, az igazira, mégis csak majdnem 50 évesen talált rá. Első két férje számtalanszor megcsalta őt, mégis képes volt mindig újra és újra hinni abban, hogy vár rá az igazi szerelem, amely aztán 1980-ban meg is érkezetett számára végül.
A második világháború szenvedéseit sohasem felejtette el, s bár 1975 után már nem vállalt szerepeket, de az UNICEF reklámjára nem mondott nemet. Amint megismerkedett a szervezet munkájával, hírnevét és pénzét, az arra igazán rászorulók megsegítésére használta fel. Élete utolsó öt évében, mint UNICEF jószolgálati nagykövet járta a háború, a szegénység és a vízhiány sújtotta térségeket folyamatosan.
Csodálatra méltó természete már csak abban is megmutatkozott, hogy bár végbélrákot diagnosztizáltak nála 1992-ben, ő az utolsó percig aktívan dolgozott az UNICEF szolgálatában. Ezt az ügyét, a fiai viszik tovább ma is, egy gyermekek megsegítésére létrehozott alapítvány formájában.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: