Több, mint két éve, hogy Párizsban terrorcselekménnyel kezdődött az újév. Év végén még egy követte, majd tavasszal Brüsszelt érte el, aztán Nizzát, majd Berlint. Most Londonban és Antwerpenben is történtek támadások. Ezek a szörnyűségek jócskán beletiportak a biztonságról szőtt elképzeléseinkbe. Mindaz, amely 2001 őszén olyan távolinak és elképzelhetetlennek tűnt, Európában is valósággá vált, ami egyre nagyobb aggodalmat szül az emberekben.
Persze az értelmetlen halálesetek, mindenkit megráznak. Ráadásul félelmet generálni ma, mikor minden annyira bizonytalan, nem nehéz. A globális felmelegedés miatti klíma változás egyre inkább kimutatja fogát árvizek, földrengések formájában. Rengeteg ember válik otthontalanná, mások életüket is vesztik a természet sorscsapásai miatt. Egész városokat evakuálnak, míg más települések a földdel válnak egyenlővé. A vízhiány egyre fenyegetőbb méreteket ölt Afrikában és a Közel Keleten, s úgy tűnik, a dolgok egyre rosszabbra fordulnak ezáltal, (nem csak a háborúk végett). Mindent összevetve be kell látnunk, hogy sok a bizonytalan élethelyzetbe került ember. Ezzel pedig egyenes arányban nő a kétségbe esés is, amely őrült tettekre sarkall némelyeket.
Azok, akik vallási köntösbe öltöztetik, gyilkolási vágyukat, úgy hiszik, Istent játszhatnak felettünk. Az élet szentsége, nagyszerűsége számukra nem jelent semmit, hiszen emberéleteket áldoznak fel olyan eszmékért, amit csak ők értenek meg (vagy ők sem). Nem tiszte és nem joga senkinek megítélni egy másik ember cselekedetét, de a tényeken ennek ellenére nem lehet változtatni. Emberek halnak meg valami olyan miatt, amihez az égvilágon semmi közük (s szokás szerint nem a valódi bűnösök bűnhődnek meg). Ez pedig akárhogy is próbáljuk szépíteni, egy félelmetes jövőképet vetít előre. No persze félelmet kelteni mindig is az egyik legnagyobb fegyver volt az uralkodni vágyó közegnek. Ha nyugtalanságot tudnak csepegtetni az emberek szívébe, akkor már részben nyertek. A terrorizmusban pont az a legnagyobb fegyver, hogy bárki lehet célpont, ez pedig egymással szemben is bizalmatlanná tesz.
Ha pedig csak ezt vesszük alapul, akkor láthatjuk, hogy már meg is nőtt mindenhol a nem őshonos nemzet fiaival és lányaival szemben a bizalmatlanság. Gondoljunk csak Angliára, ahol a Brexit idegengyűlöletet váltott ki, és ezzel együtt erőszakos cselekedetekre sarkallt angolokat a nem angolokkal szemben. Svájcban tavaly év végén végeztek iszlám vallásúakkal. Súlyos hiba lenne azt hinni, hogy ez az egész, nem egy összehangolt terv része, amely pontosan azt akarja megbontani, amiért az Unió annak idején létrejött. Nevezetesen a békés egymás élést, nemzetek és rasszok között. A félelemkeltés egyre könnyebben megy. Kölnben nőket támadtak és erőszakoltak meg arab származásúak, majd Calais-ban felgyújtottak nacionalisták menekült táborokat.
Reakció és ellenreakció, amelyeket a félelem szült. S úgy tűnik, még közel sincs vége az őrületnek, s nincs okunk megnyugodni sem. Talán eleve elvetélt próbálkozás elvárni magunktól, hogy érezzük biztonságban magunk. Persze mivel mi kicsi ország vagyunk, joggal bízhatunk abban, hogy ez az egész bennünket nem fog közelről érinteni. Másrészről nem mehetünk el a mellett a tény mellett, hogy rengeteg honfitársunk él külhonban. Vagyunk páran, akiknek barátai, testvérei, gyerekei élnek a fentebb említett városokban, akiket féltünk. Mi is találkozhatunk bármikor a végzettel, akár egy rablótámadásban, vagy egy fatális véletlennek köszönhetően. Ezért nem is az a kérdés, hogy bízhatunk- e még egymásban, hanem az, hogy bízunk e még ösztöneinkben eléggé?
Úgy tűnik, még fontosabb, mint korábban, hogy félre tegyük előítéleteinket. Ez az egyetlen módja annak, hogy merjünk, úgy Isten igazából élni, amíg még lehet. Nincs biztosíték arra, hogy holnap is fel kel a Nap számunkra. Így a félelem helyett válasszuk az ösztönös létet, melyben a szívünk a helyén a van, összhangban tetteinkkel.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: