A belső béke, egy igazán felemelő állapot. Egy olyan életminőséget jelképez, melyben a gondolataink és érzéseink tiszták, és ahol, bármikor képesek vagyunk lecsendesíteni elménket, amikor csak akarjuk. Az agyalás, a gondok görgetése fejben már csak halvány emlékképekként bukkannak fel tudatunk mélyéről. S akkor is csak azért, hogy emlékeztessenek rá, hogy a belső béke sokkal fontosabb az egónál, hisz a lélekhez kapcsolódik.
Úgy tartják a gnosztikus tanítók, hogy a lélek, a szívben lakozik. A tiszta szeretet forrását igényli, ezért az egoista vágyképek csak bepiszkolják jóságát. A kisgyermekek, akik közénk születnek, még életük első két évében tudják ezt ösztönösen. Hisz emlékeznek még a szeretet burkára, mely az anyaméhben öltött testet, megfoganásuk pillanatától. Vannak babák, akik az első két évben mindig mosolyognak. Talán, mert csak a feléjük sugárzó szeretetet érzékelik és fogják fel a családjuktól és az emberektől, akikkel találkoznak. Aztán, ahogy érni kezdik őket a különböző ingerek, már nem mosolyognak annyit. Azért, mert rájönnek, a szereteten kívül, létezik más is…
A belső béke, azt az állapotot hivatott visszaadni, ahol még csak a szeretetet tudtuk érzékelni. Azt az egyetlen és legfontosabb dolgot a világon, ami hegyeket képes megmozgatni. Ehhez pedig a meditálás kitűnő táptalajt biztosít, hogy lehámozva magunkról az ego rétegeit megtapasztaljuk a szeretetet. Aktívan vagy passzívan, kinek mi a jobb. Aktívan végzett meditáció a szabad levegőn végzett testmozgás, mely a természet ölén, növények és az állatok között történik. Esetleg egy kis erdő mentén, vagy a vízparton. Egy olyan helyszínen, ahol egy kicsit a természettel eggyé válhatunk. Én például futás közben szoktam meditálni. Egy óra a szabadban, s elmém tiszta.
Kocogva, sprintelve, jó és rossz időben, tudatosan figyelve a mozgásra, a vér áralmására testemben, vagy éppen a madarak hangjára. Így hagyom, hogy elmém lecsendesüljön, s a belső békém a felszínre törjön. Persze ehhez nem feltétlen kell futni, éppen elég sétálni vagy kerékpározni is. Aki a passzívabb módokat részesíti előnyben annak is számtalan mód létezik. Például lazítani este egy kellemes fürdővel, vagy relaxáló zenét hallgatni. A belső békét rengetegféle módon elő tudjuk csalogatni. Csak ismerjük fel, mi az, ami képes elménket kikapcsolni. A jutalom érte nem marad el, ezért érdemes néhány módszert kipróbálni! A lényeg, hogy engedjük elménk kiürülni, átadva helyét az akkor és mostnak.
Érzékelve, megélve a jelent pillanatot, de nem ítélve, nem leragadva „csak” benne lenni a történésekben. Úgy, hogy egy az egyben befogadjuk, majd tova is eresszük, mindazt, amivel/akivel utunk során találkozunk. Úgy, hogy közben hagyjuk magunkat sodortatni mindennel, ami csak szemünk elé tárul. A meditációnak megvan az a különös képessége, hogy bár elérjük vele, az „üres elme” állapotát, mégis időről-időre egy-egy gondolat fúr be a légüres térbe. Ilyenkor legyen az jó vagy rossz gondolat, érzékeljük, majd eresszük is szélnek (ha jó, akkor majd később úgy is visszatér, ha meg nem, akkor hadd menjen).
Igyekezzünk minden egyes nap gyakorolni ezt az állapotot. Először valószínűleg csak rövid időre sikerül, de két-három hét után rutinná válik, és egyre tovább leszünk rá képesek. Amikor már fél óránál járunk, akkor már a belső béke állapotában, olyan közel kerülünk magunkhoz, amire előtte nem volt példa. Mert rátalálunk belső szeretetünk forrására is vele, egyúttal. A tiszta elme és lélek állapotában terveink, álmaink, teendőink, új szemszögeket hoznak a felszínre. A meditációban felbukkanó pozitív gondolataink, melyek miután eleresztettük, majd később újra felbukkannak, új lehetőségeket tárnak fel a fejlődésre. Egy jobb, egy igazabb, minőségi életet hozva el nekünk. Az önszeretetünk forrásából táplálkozó belső béke segítségével.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: