Mindannyian közvetítünk egy képet önmagunkról a külvilág számára. Próbálunk, úgy viselkedni, élni, járni az emberek között, hogy hitelesnek tűnjünk. Persze olykor a tudatalattink olyan szerepeket is ránk aggat, amiket tudatosan sohasem vállalnánk fel. Láthatatlan maszkok mögé bújunk azért, hogy mások szeressenek. Aztán persze feszengünk a bőrünkbe. Vívódunk, mert már nem vagyunk biztosak abban, kik is vagyunk valójában. Mit lát a külvilág abból, amit mi gondolunk magunkról? Milyen ember rejtőzik a maszk mögött, amit magunkra húztunk?
Az elnyomott én- Nem merek önmagam lenni
Úgy tűnik félsz önmagadat adni. Fejődésed csak úgy tudod elképzelni, hogy másoknak nem vagy terhére, ezért minden konfliktust lehetőség szerint kerülsz. Amennyiben egy helyzetet kockázatosnak ítélsz, inkább visszavonulsz. Ha nem tudatosítod magadban sürgősen, hogy mit teszel, egy nap visszatekintve életedre rájössz, hogy álmaidat, vágyaidat, kívánságaidat, sorra félretetted. Ennek ellenére azért hozzáállásodnak van egy jó oldala is: képes vagy másokat figyelmesen és empatikusan meghallgatni. Leghőbb vágyad, hogy mások tiszteljenek, ezért kínosan kerülöd, hogy zavarba hozz vagy megsérts másokat. Kellemes társaságnak számítasz, ezért könnyen beilleszkedsz a közösségekbe. Sajnos annyira képes vagy az alkalmazkodásra, hogy előbb-utóbb önfeláldozóvá, bánkódóvá és frusztrálttá válsz. Ez pedig megtévesztő arculatot jelent számodra. Néhányan gyengének fognak látni, mert nem tudod magad rendesen kifejezni. Ez aztán gyakran párosul az egyébként is meglévő kisebbrendűségi komplexusoddal, mely még lehangolttá is tesz.
Mit tehetsz? Miért nem tudod olyan gyakran önmagadat kifejezni? Vedd tudomásul, hogy néha elkerülhetetlen, hogy megsérts másokat, mert a bántások, ellentmondások segítenek ahhoz, hogy arra az útra irányuljon figyelmed, amelyiket követned kell. Tedd világossá mások számára, mire van szükséged, mire vágysz, és hogyan érzel. Az átmeneti feszültség olykor azért szükséges, hogy mások figyeljenek rád és nem mellesleg így te is gyorsabban fogsz megbocsátani, mikor ők bántanak.
A megjátszott én- Úgy csinálok, mintha önmagam lennék
Nem vagy igazán önmagad. Rendszerint a külvilág felé azt mutatod, hogy minden rendben, de igazából csak úgy teszel, mintha így lenne. Nem tudatosan csapsz be másokat, csupán megszoktad, hogy olyan képet mutass magadról, amiben elégedettnek tűnsz. Krízishelyzetekben, vagy amikor tudatosan kezdesz élni azonban, sokkal bonyolultabbá válik számodra minden, mint azt a környezeted gondolja. Mivel képzeleted csapongó, csak kisebb mértékben vagy képes magad kontroll alatt tartani. Igaz, ez által tudsz jól alkalmazkodni a változó körülményekhez és azért válsz könnyen elfogadhatóvá mások számára, mert jól teljesítesz és gyorsan azonosulsz a társasággal. Céljaidat sikerrel viszed véghez, köszönhetően a másokra gyakorolt bájadnak. Az egyetlen probléma, hogy egy idő után már nem tudod ki vagy valójában, s az önmagadról kialakított képed fogságába kerülsz. Ezt szokták „fals énképnek” nevezni. Kockázatos, hogy előbb-utóbb felületessé, ravasszá válsz. Sőt hangsúlyossá válik személyiségedben a szorongó érzés is.
Mit tehetsz? Nem kell állandóan mások kedvére tenned és hozzájuk feltétel nélkül alkalmazkodnod. Arra sincs szükség, hogy általuk függővé tedd magad, mert így csak önmagadat idegeníted el azáltal, hogy úgy hiszed, csak akkor vagy értékes, ha kívánságaikat teljesíted és hasznukra vagy. Tanulj meg különbséget tenni a felépített arculatod és a benned lakozó én között. Vedd tudomásul, hogy jogod van ahhoz, hogy olykor rossz hangulatban légy, és néha agresszívabban lépj fel. Nem kötelező mindig mosolyogni, sem a legutolsó divat szerint öltözködni, sem „szolgálatokat” teljesíteni. Engedd meg magadnak, hogy egyszer-egyszer csalódást okozz másoknak!
Az uralkodó én- Olyan vagyok, amilyen
Túlságosan önmagadat adod. Pontosan tudatában vagy képességeidnek és jogaidnak és ezért nem is hagyod másoknak, hogy tanítsanak. Csak egyszer élsz, gondolod, ezért kell önmagadat fejleszteni és minden körülmények között önmagadért kiállni. Amikor azt veszed észre, hogy egy tervedet valaki meg akarja hiúsítani, nem hagyod magad. Ha valaki érdeklődik felőled, megpróbálod az illetőt lenyűgözni, de ha nem sikerül, nem is engeded, hogy megítélje életed. Erőteljes, eredeti személyiséggel rendelkezel. Meghatározó vezetői képességekkel és egy jó nagy adag kreativitással vagy meg áldva. Ezért is válsz mások szemében értékessé és csodálttá. Azért olykor a munkád az idegeidre megy. Ilyenkor nem akarsz kedves lenni, sőt, mi több, az emberekkel egyáltalán szóba állni. Ennek oka a számtalan tennivalódban rejlik, melyekben keresed és megvéded önmagad. Ettől azonban mások szemében egoistává és narcisztikussá válsz.
Mit tehetsz? Nem ártana a már meglévő pozitív tulajdonságaidhoz néhány újabbat is beillesztened. Például kezdhetnéd azzal, hogy meghallgatsz másokat. Így is haladhatsz előre a saját utadon személyi fejlődésedben. Ráadásul azáltal, hogy megtanulod elfogadni a frusztrációkat- és nem ragaszkodsz az utolsó szó jogához, csendben maradsz és meghallgatsz másokat, még ha úgy gondolod nincs is igazuk, valamint időt áldozol rájuk, egy másik módszert is elsajátítasz arra, hogyan legyél elégett önmagaddal. Más szóval önzetlenné válsz, mások szemében.
Az elfogadott én- Próbálok önmagam lenni
Mindent megteszel azért, hogy önmagadat add. Úgy tűnik kívánatos számodra, hogy teljes személyiségedet meg tudd élni. Nem probléma elfogadnod határaidat, sem azt, hogy megszakíts egy beszélgetést. Nem szégyelled képességeidet felismerni és élvezni az erős oldaladat. Létezésedet nem mások szeretetére alapozod. Ezáltal vagy megnyugtató és kellemes személyiség: Megnyugtatod barátaidat, mikor kételkednek, és helyet adsz annak, aki nem akar egyedül álldogálni. Minden tökéletes. Vagy majdnem. Kifinomult megelégedettségednek hála nem tudsz tovább személyiségedben növekedni. Szereted fenntartani érzelmi jóllétedet és pont ezzel akadályozod meg magad abban, hogy tanulj, fejlődj. Ugyan a kényelmetlenségeket, frusztrációkat alkalmanként meg tudod előzni, de ezzel el is határolod magad attól, hogy átöleld az új tapasztalatokat, amikor azok szükségessé válnak. Tartsd észben: Önmagadat elfogadni egy dolog, megbénítani egy másik.
Mit tehetsz? Győződj meg róla, hogy életedben van minimum egy meglepetésszerű változás és felfedezés. Önmagadnak lenni nem csak azt jelenti, hogy elfogadod azt, aki vagy, hanem azt is magában foglalja, hogy hagyod azt is, hogy a körülötted lévő világ meg is érintsen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: