Mennyit ér ma egy diploma?

Mostanában diplomát szerezni divat lett. Mondhatni feltétel ahhoz, hogy jobb élete legyen egy fiatalnak, azáltal, hogy többet keres majd, mint egy szakmunkás, és persze nem utolsó sorban, hogy egyenes útja legyen külföldre, ahol meglátásuk szerint minden jobb.

Nem egy, nem is kettő, hanem több ezer fiatal gondolja azt, hogy ahhoz, hogy elegendő pénzt keressen, amivel elindulhat családot alapítani, házat, lakást venni, a diploma elengedhetetlen. Ezzel pedig nem is lenne baj, ha mindenki alkalmas lenne arra, hogy orvos, ügyvéd, média szakember, vagy közgazdász legyen közülük, de ez sajnos (vagy nem sajnos) koránt sincs így, arról nem is beszélve, hogy ennyi diplomásra, (akik kitermelődtek az utóbbi évtizedben), nincs is szüksége az országnak, így is túl vannak egyes szakmák telítve.

Már csak azért sem, mert nem a hivatás tudat hajtja a legtöbb fiatalt az egyetemek nívós szakjaira, hanem a „mocskos” anyagiak. Mert hát, egy orvos sokat keres, meg kap hála pénzt is, és persze egyébként is milyen jól hangzik már az, hogy dr. X Y. Arról nem beszélve, hogy ha külföldre megy, milyen karrierre tehet szert (ha jó abban, amit csinál). Ha meg itthon marad, (mert jó kapcsolatai vannak), lehet belőle akár „sztár” jogász, média szakember, orvos is, amiért meg lesznek irigyei szép számmal.

Még egyszer hangsúlyozom, nem baj, hogy tanulni akar a fiatalság (persze, csak ha eltekintünk attól, hogy nem feltétlen tudásának köszönheti a sikert a friss diplomás némelyike, hanem apuci és vagy anyuci ismeretségi körének), de akkor is ott van az a tény, hogy egyre kevesebb fiatal gondolja azt, hogy pék, autószerelő, gazdálkodó, stb. akar lenni. Több tucat hiány szakma van ma Magyarországon, azért, mert mindenki jobb életet akar élni (amivel Nincs baj) csak éppen a szakmunkák egy része igen komolyan le van nézve, nincs megfizetve és hát persze senki sem akar két kézi munkát végezni.

Az, hogy ez annak a szülői generációnak a hatása, akik azt mondták, „Tanulj fiam, hogy ne kelljen annyit gürizned, mint nekem.” már nem fontos. Mert mára mindebből csak az a lényeg, hogy mindenki arra törekszik, hogy olyan munkája legyen, amit szeret csinálni és nem kényszerként éli meg a mindennapi robotot. Legalábbis az én generációm még így van ezzel, de az utánunk jövők, Y és társaik, (akik a Való Világon és más értelmes műsoron szocializálódtak), már másként gondolkodnak.

Van a környezetemben nem egy olyan fiatal, aki nem tudja, mit akar 21 évesen, 22 évesen, sőt 28 évesen se. Lövésük sincs arról, hogy mit csinálnának szívesen, csak játsszák a nagymenőt, a dzsigolót, a népszerű bigét, stb. (tisztelet a kivételnek). Az egyik legdurvább beszélgetésem egy 21 éves kislánnyal volt a minap, aki teljesen komolyan azt mondta, ő külföldön akar élni, férjhez akar menni egy gazdag pasihoz. Nem akar dolgozni, nem akar nyelvet tanulni, csak egy pasit akar, aki eltartja majd. Ez az életcélja…

Ő és a hozzá hasonló gyerekek, még rosszabbak, mint azok, akik „legalább” tanulnak. Mert bár tartok tőle, hogy lesznek fiatalok, akikből (ha sikerül eljutniuk odáig) orvosok, ügyvédek stb. lesznek, nem fogják odaadással végezni munkájuk, mert csak a pénz fog lebegni lelki szemeik előtt, vagy egyből itt hagyják az országot, de legalább céljuk, hogy dolgozzanak. Nem úgy a kislány és a hozzá hasonlóak!

Drága nagymamám jut eszembe erről, aki egész életében gürcölt, s akinek a szemében egy diploma, értéket képvisel. Persze, mert az ő fiatal korában még biztosan lehetett tudni, hogy aki diplomás, az komoly tudással rendelkezik egy adott területen, és bizony a jó orvost, ügyvédet stb. elismerés övezte, mert a diploma kuriózum volt, nem pedig olyan magától értetődő, mint ma az érettségi.

Ma már ez nem feltétlen igaz, mert bár tudjuk az ELTE az egyik legjobb magyar egyetem, de ismerek vegyészmérnököt, aki onnan ment ki egyenesen külföldre, (nagy mellénnyel, hogy mennyire jó abban, amit csinál), de rájött, hogy sok hiány van a tudásában, amit bizony be kellett pótolnia. (Sikerült is neki, sőt óriási sikereket könyvelhet el ma a szakterületén, de igen komoly leckét kapott arról, amit már a szakközépben is megtapasztalhattunk ezelőtt 20 éve, hogy akkor 10 éves anyagokból tanultunk, amik után sokat kellett még tanulnunk).

Született konzervatívként azt gondolom, a tudás, hatalom ezért az jó, hogy tanulni akar a többség. Elvégre minél több dologról szerzünk ismeretet, annál tájékozottabbak leszünk, ami tágítja látásmódunkat egymásról, magunkról és a világról. Igen, kellenek orvosok, ügyvédek, közgazdászok, média szakemberek, akik élvezettel, hatékonyan és kiemelkedően végzik munkájukat. De kellenek a szakmunkások is, mert ha nem lesz pék, aki megsüsse a kenyerünk, ács, aki befoltozza a házunk, össze fog előbb vagy utóbb omlani a társadalmunk. (Arról a rétegről nem is beszélve, akik „celebek” akarnak lenni, meg kitartottak…)