A divatot szerető és csináló emberek mind, valami igazán egyedit akarnak tervezni és viselni. Ha pedig még ez társul azzal, hogy az újrahasznosítást is fontosnak tartják, akkor a bizarrtól egészen a látványos ruhákig és kiegészítőkig jutnak el. Ma ennek jegyében hoztam néhány igen érdekes képet, megmutatni, milyen messzire tudnak elmenni egyesek. Na persze a divat egyik lényegi eleme, pont a meghökkentésen van, ami ezekkel a ruhákkal garantált lesz.
Vegyük mindjárt a zakót, amire számítógép billentyűk vannak szerkesztve. Elképesztő, ahogy a „kockák” kitalálták és létrehozták a kockáknak azt, hogy mit is jelent kockának lenni.
Mindenkinek van jó néhány üresen maradt, vagy már beolvashatatlan cd-je. Ha fel akarjuk őket jobb célra használni, és nem riadunk meg a minket körülvevő emberek tekintetétől, akár menők is lehetünk egy partin például egy ilyen koktélruhában.
Ha ti is úgy vagytok vele, mint én, hogy rengeteg színes kendőtök van, amit nem használtok és van jó néhány gombotok is, ami a fiók aljára van süllyesztve, (azért, mert azt hittük egyszer még visszavarrjuk oda, ahonnan leszakadtak), akkor itt egy másik csoda. Bár a kendő viselése nem újdonság, de ez azért tényleg érdekes.
Talán az egyik legbizarrabb alkotás, amit valaha láttam a Barbie babákból összerakott szoknya. Az alkotó biztos nem százas, vagy a gyerekeinek gyűjteményét akarta valamire felhasználni, ki tudja?
Aztán itt van egy fiatal divattervező virágos költeménye is. Ez az alkotás akár esküvői ruhaként vagy koszorúslány ruhaként is megállja helyét, már ha van merszünk viselni.
Nem tudom, hogy vagytok vele, de nekem soha nem jutott még eszembe, hogy egy esernyőre úgy gondoljuk, mint alapanyag egy ruhához. Viszont egy fiatal japán tervező meglátta benne a lehetőséget és ezt hozta ki belőle:
Azt hiszem, mindenkinek van jó néhány olyan borítéka és levele még a múlt századból, amiket nem volt szíve kidobni. Ha elég gyűlt össze és rendelkezünk egy kis kreatív vénával egy farsangra, egész jó kis ruhát lehet belőlük kihozni. Például ilyet:
Ha már a buliknál járunk, akkor mit szólnánk esetleg egy olyan ruhához, ami csupa lufiból van összerakva. Garantáltan megnéz bennünket mindenki (hogy vannak-e nálunk otthon).
Végezetül egy igen szentimentális, de számomra tetszetős ruhát hagytam. Azt hiszem, aki eléggé ragaszkodik a régi képeihez, már régen bedigitalizálta azokat. Ezek után, akár már egy szoknyát is kerekíthetünk belőlük. Senki nem mondhatja, hogy nem viseljük magunkon emlékeinket, az már biztos.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: