Minden, ami a felszín alatt rejtőzik

Ostoba egy ember az, aki nem tud engedni! Szegényes a lelke annak, aki nem tud búcsút venni! Minden, és mindenki csak addig van jelen létezésünk pontján velünk, ameddig, be nem végzi feladatát. Ám ha a balga ember nem veszi észre, hogy a test már eltávozott, akkor illúziókat kerget tovább. A remény egy pária. Nem ad,… Tovább »

Vannak emberek, akik lelkükben őrzik fájdalmuk. Nincs rajtuk külső testi sérülés nyoma, de egész személyiségükön nyomot hagy a szeretet hiánya. Nem tudják milyen a valódi szeretet, nem ismerik a valódi kötődést és a valódi érzelmeket. Csak botorkálnak a vaksötétben és tapogatóznak, hogy rátaláljanak arra, aki majd megmutatja nekik milyen az, ha valaki igazán szereti őket…. Tovább »

Vannak emberek, akik bántják a párjukat. Szavakkal, tettekkel, sértésekkel és sajnos olykor tettlegesen. Mindezt azzal a szándékkal teszik, hogy lehúzzák a másik önbizalmát. Hatalmat akarnak gyakorolni a párjuk felett, mert félnek, valósággal rettegnek, hogy egy nap a másik rájön, hogy a bántalmazó fél mennyire keveset is ér, hozzájuk képest…. Ismerek ilyen embert én is, sőt… Tovább »

Mindannyian ismerünk a szűkebb vagy tágabb ismeretségi körünkben olyanokat, akik küzdenek vagy küzdöttek drogfüggőséggel. Ma már ez egyáltalán nem olyan ritka jelenség sajnos, mint ezelőtt harminc éve. Bárhol, bármikor, bárki hozzá tud jutni bármilyen droghoz anélkül, hogy különösebben futnia kellene olyanok után, akik tudnak neki ebben „segíteni”. Nem az világ van már, ahol a drog… Tovább »

Az én apukám fiatalsága teljében rendkívül népszerű volt a nők körében. Nem feltétlen azért, mert annyira jóképű volt, hanem, mert meglehetősen jó dumával rendelkezett és jó humorral áldotta meg az élet. Persze önbizalma is elég sokat nyomott a latba. Na meg az, hogy két nővére van, szóval elég jól ismeri a női nemet gyermekkorától kezdve…. Tovább »

Néha szükségünk van arra, hogy elvonuljunk a világ zajától. Azért, hogy egy kicsit önmagunkra maradjunk és megtapasztaljuk, mennyire erősek is vagyunk valójában. Néha el kell, hogy döntsük, merre folytassuk utunk. S ezt sokszor, csak akkor tudjuk megtenni, ha egyedül maradunk. Az egyedüllét és a magány közötti különbség óriási. Míg az egyik a nyugalmat adja, addig… Tovább »

Soha életemben nem posztoltam olyan képet magamról, amin jól kivehetően és minden kétséget kizáróan jól látszódna az arcom. Egyszerűen erre képtelen vagyok. Így aztán képtelen/arctalan is vagyok az ismerőseim számára, olyannyira, hogy ezt sokan szóvá is teszik nekem, akik nem találkoznak velem minden nap, és kíváncsiak lennének rám. Hol egy kalap mögé bújok, hol egész… Tovább »

Azt szokták mondani, hogy azt nem szeretjük másokban, amit magunkban sem szeretünk. E feltevésen elindulva, ez azt jelenti, hogy mindannyian egoisták, beképzeltek, öntörvényűek, felületesek, kétszínűek, csapodárok, hazudozók, linkek és csalók vagyunk. Mielőtt fellázadnánk ezen, azért gondoljuk át ezt. Mert, hát nem véletlen, hogy felháborodunk mások viselkedésén velünk szemben, olykor jobban is, mint az egyáltalán indokolt… Tovább »

Valamiért sosem tudtam behatárolni kiből lehet lelki társ. Valószínűleg azért sem, mert vagy még nem találkoztam a sajátommal, vagy már találkoztam, de mégis szétváltak útjaink. Bizonytalanságom oka e témakörben igen zavarba ejtő. Lehetséges, hogy nem tudom, hogy találkoztam e már a lelki társammal, vagy csak arról van szó, hogy az idő már mindent elhomályosít előttem?… Tovább »

Albert Einstein sohasem volt „csak” egy elméleti fizikus. Eredeti megközelítése a világhoz, az emberekhez, a fizika törvényeihez sem tette lehetővé ezt. Gondolatai az életről, a vonzás törvényéről és a fejlődésről igencsak megfontolandóak. Le is számol egy sor klisével, amit a tudósokról gondolunk kimondva, vagy kimondatlanul. Egy csokorba szedtem néhány olyan idézetet tőle, amelyek segítenek jobb belátásra… Tovább »

Mind szeretnénk vonzóak, lenni mások szemében. Nem fizikailag, nem úgy, hogy „trendi” ruhákban virítunk, hanem úgy, hogy kellemes, jó benyomás marad utánunk az emberekben, ha velünk találkoznak. Életem során jó néhányszor történt meg velem, hogy a zavarba jövő természetemnek köszönhetően rossz benyomást tettem másokra. Introvertáltként amúgy is az a mániám, hogy a háttérbe húzódok és… Tovább »

Anyának lenni a világ legcsodálatosabb, legnehezebb, és legjobb dolga. Életet adni egy gyermeknek, majd segíteni őt előre az útján, megtisztelő és gyönyörű feladat. Persze tele van az anyaszerep lemondással, kétséggel, és rengeteg munkával is. Mégis, azt hiszem nincs ember, aki elvitatná a tényt, hogy milyen jó is lehet anyának lenni, s egy kisgyermeket felnőni, látni…. Tovább »

“Anya csak egy van. ” De nem nekem! Persze, biológiai anyám egy van, mint mindenkinek, de az élet úgy hozta, hogy rajta kívül, még egy nőnek van örökös tagsága a szívemben. Nem kedvességből, nem azért, mert ő akarja így. Hanem azért, mert tőle tanultam szeretni, feledni, gondoskodni másokról és megbocsátani azt is, amiről azt hittem sosem leszek… Tovább »

Álmok, vágyak, célok hajtanak bennünket, embereket. Valamiért mindig a magasba törünk, hogy elérve és megszerezve azt, az életünknek értelmet adjunk. Ezért akarunk maradandót alkotni, ezért vágyunk gyümölcsöző kapcsolatokra, s ezért is fontos az utódok születése; mert a fizikai testünk egy darabjából és szellemünkből is hátra akarunk hagyni valamit az utókor számára. Olykor mindezért a legvégsőkig… Tovább »