Anyának lenni a világ legcsodálatosabb, legnehezebb, és legjobb dolga. Életet adni egy gyermeknek, majd segíteni őt előre az útján, megtisztelő és gyönyörű feladat. Persze tele van az anyaszerep lemondással, kétséggel, és rengeteg munkával is. Mégis, azt hiszem nincs ember, aki elvitatná a tényt, hogy milyen jó is lehet anyának lenni, s egy kisgyermeket felnőni, látni.
Az biztos, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük/ítéljük meg ezt a szerepkört. Nincs is ezzel baj, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Engem különösen érdekel, hogyan látták/látják a művészlelkek az anyákat. Ennek keretében néhány igen jelentős magyar festőnk, képeit hoztam most, anyák napjára.
Munkácsy Mihály nevét mindannyian ismerjük. Na meg a festményeit is, főként a Honfoglalás címűt, amit azt hiszem már csak nagyon kevesen nem láttak még saját szemükkel Ópusztaszeren. Festészete a romantikus realizmus stílusába tartozik. Nála jobban senki nem tudta ábrázolni a nemzeti érzést, éppen ezért, az anyaságot is a hétköznapi emberek szemszögéből festette meg. Erről árulkodik 1873-as Anya gyermekével című festménye is.
Szinyei Merse Pál Lilaruhás nő, és a Majális című képeit mindannyian ismerjük. Én speciel még azért is, mert egyik nagynéném otthonában mindkét kép másolata a falon ékeskedik. Tanulóévei alatt készítette el 1868-1869 az Anya és gyermekei című festményét, impresszionista karrierje első próbálkozásai egyikeként. Az idill és a harmónia, szinte hívja az embert, hogy lépjen be a kép világába.
Réti István a művészettörténet egyik kiemelkedő alakja. Festő és grafikus, akinek egyik legismertebb alkotása a Kossuth Lajosról készült, egész alakos festménye. 1912-ben készítette el Tanulmány című rajzát a Gyötrődés korszaka nyomán. Egy anya, aki láthatóan fáradt kimerült, s akire a gyermeke aggódva tekint.
Szőnyi István egyik tanítója Réti István volt. Általa ismerhetjük olyan jól Zebegényt és a Szürke Dunát posztimpresszionista stílusban. Az általa akvarellel készített Anyaság 1935-ben készült keze nyomán.
Amrita Sher-Gil anyai ágon magyar származású, akit most kezdenek újra felfedezni. Első három évében Magyarországon élt, majd elment Indiába, hogy megismerje az ottani gyökereit is, de a szíve sokszor húzta vissza hazánkban.
Az 1938-as festményének címe Tribal women – Törzsi Asszonyok. Anyák lányaikkal Indiában, ahol a több generációs családok a hagyományosak.
Glatz Oszkár naturalista posztimpresszionista, aki az emberek bensőséges viszonyát és a népviseleteket örökítette meg. Így aztán nekem az egyik kedvencem ebből a válogatásból az Anya kislányával című alkotása.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: